Lelkiség, Mindennapok

A hithez az agyadra is szükség van

Hogyan éld túl intellektuális hittel egy érzelemorientált gyülekezetben.

Nem szeretem az áhítatos könyveket.

Ritkán ragadnak el az érzelmeim dicsőítés közben.

És akármennyire is szerettem volna az a lány lenni, aki felemelt karral, lehunyt szemmel, szívében csordultig örömmel énekel, csak arra tudtam gondolni, hogy a körülöttem lévők észreveszik-e az izzadt hónaljamat. (Spoiler: valószínűleg igen).

Évekig úgy vettem részt a kiscsoportokon és bibliaórákon, hogy biztos valami baj van velem. Nem tudtam kapcsolódni ahhoz az áhítatos, érzelmes spiritualitáshoz, amit úgy tűnt, hogy a barátaim nagyon is élveznek, és legtöbbször szívesebben tanulmányoztam volna Pál érvelésének részleteit a megigazulásról, minthogy a zsoltárokról elmélkedjem.

Ekkor találkoztam C. S. Lewis „A régi könyvek olvasásáról” című esszéjével, ami teljesen megváltoztatta a látásmódomat. „A magam részéről gyakran hasznosabbnak találom az áhítataim során a hitelvekről szóló könyveket, mint az áhítatos könyveket” – írja Lewis- „és gyanítom, hogy sokan mások is ezt tapasztalják.” Az aggódással töltött évek terhe, miszerint túl világias és rossz keresztény vagyok, lassan lehullt a vállamról. Lewis így folytatja:

Azt hiszem, hogy sokan, akik szerint „semmi sem történik”, amikor leülnek vagy letérdelnek egy áhítatos könyv mellé, azt tapasztalnák, hogy a szívük szabadon szárnyal, amikor teológiát tanulmányoznak pipával a szájukban és tollal a kezükben.

Ha kicseréljük a tollat laptopra és a pipát sörre, pontosan ugyanezt tapasztaltam én is.

De ha minden ember közül épp C.S. Lewis állt az én oldalamon, miért tűnt úgy, hogy egyedül vagyunk ezzel?

Az amerikai keresztény egyház (melynek mintáját hazánkban is egyre több közösségben előszeretettel követjük – a szerk.) nagyszerűen gondoskodott az áhítattal teli, érzelemorientált spiritulitáshoz való hozzáférés biztosításában – és ez jó dolog! De egyben rossz is, mert magára hagy minket, akik számára „semmi sem történik”, amikor ilyen módon próbálunk közelebb kerülni Istenhez.

Ez nagyon nagy kár, nem csak azért, mert a frusztráltság és alkalmatlanság érzését keltheti az olyan emberekben mint én, akik nem illenek ebbe az áhítatos mintába, hanem mert maga Jézus is megmutatta, hogy Ő nagyon is alkalmas arra, hogy szeresse és segítse mindkét lelkiségi stílust.

Emlékeztek Máriára és Mártára, a betániai nővérekre? Ezek a nők az érzelmi-intellektuális lelkiség spektrumának két végén voltak. Amikor Jézus megérkezett hozzájuk, hogy feltámassza a testvérüket, Lázárt, mindketten ugyanazzal a panasszal fordultak hozzá:  „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” De Jézus nem ugyanúgy válaszol nekik.

Máriát érzelmileg támogatja, nyíltan gyászolva vele együtt. Nem indokolja meg a viselkedését vagy a magyarázza el a körülményeket, egyszerűen vele együtt sír. Úgy tűnik, Mária megelégszik ezzel, ő nem a magyarázatot keresi.

Mártának azonban Jézus szellemi vigaszt nyújt a tanításon keresztül. Amikor Márta azt mondja: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten”, ez nem csak egy állítás, hanem egy kihívás Jézus számára, hogy orvosolja a helyzetet. Ezt Jézus úgy viszonozza, hogy felhívja Mártát, vizsgálja meg hitének mélységét és forrását. Bár Máriának könnyekre volt szüksége, Mártán a sírás nem segített volna.

Máriát érzelmi síkon megvigasztalja Jézus empátiája, Mártát pedig szellemi síkon a szavai.

A történet egyik lelkiségi stílust sem helyezi a másik elé, hanem egy olyan Megváltót mutat be, aki mindkettőt szereti és használja. Mint Krisztus egységes testének, nekünk is hasonlóan alkalmazkodónak kell lennünk. De hogy is néz ez ki az intellektuális típusúak számára a mai egyházban?

Ne félj megszólalni!

Ha inkább a teológiakönyvet tanulmányoznád az áhítatos könyv helyet, csak mondd meg! Évekig féltem elmondani a körülöttem lévőknek, hogy nem tudok ráhangolódni az ilyen típusú könyvekre, mert azt hittem, ezzel egyedül vagyok. De nem vagyok és te sem, sőt, fogadni mernék, hogy aki az érzelemorientáltabb lelkiségi stílust képviseli, az is szívesen kipróbálna veled valami újat.

Keress új módokat a részvételhez!

Ha a gyülekezetedben jelenleg elérhető szolgálatok nem illenek a lelki ajándékaidhoz vagy stílusodhoz, hozz létre újakat. Például ha nem érzed jól magad az imádság vezetése közben, kérdezd meg, hogy felolvashatsz-e egy témába vágó szövegrészt a Szentírásból, amihez rövid magyarázatot fűzöl.

Gyakorold az érzelmes spiritualitást időnként!

Fontos, hogy olyan lelkiségi gyakorlatokat végezz, amik működnek nálad, de azoknak, akik a spektrum intellektuális oldalán helyezkednek el, valós kockázat az érzelmi elszakadás. Ugyanúgy, ahogy mi is egyedi látásmódot tudunk bemutatni az érzelemorientáltabb barátainknak, nekünk is tanulnunk kell tőlük. Először furcsa és kínos lehet, de Jézus sosem ígérte, hogy az Ő követése egyszerű lesz.

Terjeszd ki a kegyelmed azok felé, akiket nem értesz!

Habár természetes emberi hajlam hogy ezt tegyük, mégsem kell a szívet a fej elé, Máriát Márta elé helyeznünk(és fordítva!). Mindkettőnek fontos szerepe van Krisztus testének működésében. „Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” Ő pedig ugyanolyan jól boldogul Márta „kihívásaival”, mint Mária könnyeivel.

 

forrás: relevantmagazine.com

Ezt a cikket Megyesi-Kovács Borbála önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás