“A legtöbb bűnünk a beszédünkkel kapcsolatos” – Makláry Ákos atya

A közbeszéd állapotáról adott ki nemrég közleményt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége: a szervezet elnöke Makláry Ákos görögkatolikus pap, a Kossuth Rádió “Tanúim lesztek” című műsorában beszélt a vulgaritás elterjedéséről, és annak megállításának fontosságáról.

“Gondolkodnunk kell azon, hogy miért beszélünk így! Az utcán, egymás között, vagy hogy miért beszélnek így a médiában szereplők, a közszereplők, és lassan sajnos a politika és a gazdaság krémje is. A beszédünk, a kommunikációnk a belső erkölcsi színvonalunkat is képviseli: ki hogy él, úgy beszél.

A gondolkodásunk, a belső életünk fogalmazódik meg a beszédünkben és annak stílusában.

Minden bizonnyal az a fajta erkölcsi süllyedés ami megfigyelhető a társadalomban – és nemcsak Magyarországon – tükröződik azon, hogy ilyen csúnyán beszélünk. Ez nem jó, és nem is reflektálunk rá. Hallgatva a szentgyónásokat szinte mindig előfordul a csúnya beszéd, a káromkodás. Tudjuk, hogy ez nem jó: a keresztény ember is tisztában van azzal, hogy ez nem helyes, és ez lelkiismeret-furdalást is okoz a számára. Ezt strukturális bűnnek hívjuk: mindenki így beszél, akkor nekem is szabad. Felmentegetjük magunkat, pedig nagyon fontos küzdeni ellene. Egyéni szinten mindenkinek a feladata – még akkor is, ha a környezetünkben, a munkahelyünkön,  a villamoson és az utcán is ezt halljuk – az elhatározás, hogy nem beszélünk így. Ezt a döntést meg kell hoznunk, mert csak így indulhat el az a folyamat, hogy megváltozik a kommunikációnk.

hirdetés

Ha a szülő otthon megengedi az óvodás és a kisiskolás gyermekének, hogy ilyen szavakat használjon, akkor természetes lesz a számára, hogy a közösségeiben is így kezd el beszélni. Ez belülről indul el: a családoknak, a szülőknek van óriási felelősségük, hogy rászól-e a gyermekre ha ilyet hall tőle. Szegény tanárok, pedagógusok, nevelők már nagyon nehezen tudnak ez ellen bármit tenni. A fiatal szülőknek kell eldönteni, hogy mit szabad és mit nem. Egy barátom mesélte, hogy egyszer nagyon idegesen ment haza a munkából és ráadásként belerúgott otthon a székbe, amire egy olyan káromkodással reagált, hogy magát is meglepte, és ezt az egész család hallotta. Pár perccel később a két és fél éves kislány egy hasonló szituációban szóról-szóra ugyanazt mondta. Na ekkor határozta ő el, hogy ilyet többé nem tesz.

Ezek a helyzetek hozzák ki belőlünk, hogy jó úton járunk-e.

A vulgaritás, az obszcén szavak használata divatos lett. A színházba járó ember akár Budapesten, akár vidéken is találkozik azzal a jelenséggel, hogy a darabokban sajnos gyakran olyan kifejezéseket hallani, amelyek felrázzák a hallgatóságot, de teljesen feleslegesen. Vagy például a fiataloknak szóló rádióműsorokban tudatosan használják ezt a beszédet, hogy felhívják magukra a figyelmet. Így próbálják bizonyítani a lazaságukat, de igazából csak mérgezik a környezetüket. Vulgáris kifejezéseket használni közszereplőkre, politikusokra – bármelyik oldalon is legyen -,  csak azért, hogy emiatt felfigyeljenek rám, az nem más mint hatásvadászat. Borzasztó az az érvelés, hogy valaki azért beszél így egy műsorban mert indulatos volt. Ez igazából az emberi gyengeség bevallása: aki nem tud uralkodni magán az nem felnőtt kifejlett személy. Ez nem érv.

Máté evangéliumában olvashatjuk Jézustól: “Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” Nagyon konkrétan és világosan az Úr beszélt arról, hogy a beszéded, ami a szádat elhagyja, amit mondasz és ahogy mondod az igenis beszennyezhet – vagy pedig megtisztíthat. Nemcsak a csúnya beszéd, hanem a pletyka, a rágalmazás, a hazugság, a másik háta mögötti kibeszélés – ezek mind az ajkunkkal, a beszédünkkel kapcsolatos bűnök.

Ha statisztikát készítenénk, akkor azt látnánk, hogy a legtöbb bűnünk a beszédünkkel kapcsolatos.

Mindenkinek – magamnak is – csak ajánlani tudom, hogy a nagyböjtben fokozatosan figyeljünk oda a szavainkra. Sokkal jobb érzés este úgy elaludni, ha a napomra visszatekintve nem az ugrik be, hogy milyen nemtelenül beszéltem, hogy másnak milyen csúnyát mondtam. Ez ellen lehet és kell is küzdeni.”

Fotó: nyirgorkat.hu

hirdetés