2018. 07. 27.

Rejtett írások és a történelem darabjai egy ősi sivatagi kolostor kézirataiban

A görög ortodox szerzetesre, aki Egyiptomban a Sínai-félsziget sivatagjában a világ legrégibb működő kolostorában él, rendkívüli feladatot bíztak.  Feladata, hogy a Szent Katalin kolostor könyvtárát a 21. századba repítse.

A liturgikus szövegek eme ősi kollekciója, köztük a legkorábbi keresztény írásokkal, melyet méretben csak a Vatikán kollekciója előz meg, elérhetővé fog válni az online felületen is a világ minden kutatója számára.

Az újonnan felújított épületben, amelyet 2017 decemberében nyitottak meg a nyilvánosság számára, a kéziratok napjainkban egy hi-tech tudományos kutatói munka részévé váltak.

Kelet találkozása a nyugattal

A Justin atya mellett dolgozó tudósok és fotósok többfrekvenciás képalkotási metódust alkalmaznak, hogy felfedjék a kéziratok látható szövegei alatt megbújó rejtett tartalmakat. Ezek közé tartoznak korai orvosi útmutatók, feledésbe merült ősi nyelvek és különféle bibliai revíziók.

A kutatók között van Michelle P. Brown, aki a középkori kéziratok professzora a Londoni Egyetemen.

A kutató korábbi látogatásait követően meg volt győződve arról, hogy az iratok ellent mondanak annak az általános álláspontnak, miszerint az 5. század és a 12. század keresztes hadjáratai közti időszakban kevés volt a közvetlen kapcsolat a távoli Nyugat és a Közel-Kelet között.

Az Evangélium legrégibb ismert arab nyelvű példánya – vagyis inkább az, ami alatta található – őt igazolta.

A gyűjteményben szereplő 4500 kézirat közül legalább 170 újrahasznosított kézirat, vagyis újra teleírt pergamen. A szorgalmas szerzetesek gyakran kénytelenek voltak lekaparni a tintát a már elhanyagolt kötetekről mielőtt újra felhasználták volna a pergament.

Bár a Brown professzor által megvizsgált kéziratot már 1975-ben felfedezték, a tudósok csak most tudták megkülönböztetni a különböző rétegeket fényhullámok segítségével. Ezt megelőzően csak a szabad szemükre vagy maró hatású vegyi anyagokra támaszkodhattak.

Az oldalak számítógépes elemzése

Most minden egyes oldalt 33 alkalommal lefényképeznek 12 különböző hullámhosszon. A képeket számítógépes algoritmusok segítségével analizálják, és több képet kombinálnak, hogy olvashatóbbá tegyék a rejtett szövegeket.

Ha ez nem vezet eredményre, az oldalt statisztika alapján elemzik: minden pixelhez hozzárendelnek egy értéket, kategóriába sorolják, majd ezeket a kategóriákat megfelelően manipulálják annak érdekében, hogy a szelekció láthatóbb legyen az emberi szem számára.

A Sínai-félszigeten elsajátított technikákat a kaliforniai székhelyű EMEL (Korai Kéziratok Elektronikus Könyvtára) használta a Cambridge-i Egyetem és a Berlini Állami Könyvtár gyűjteményein, valamint David Livingstone felfedező elhalványult naplóján, melyet közép-afrikai utazásai során írt.

A Sínai Pergamen Projekt fő kamera üzemeltetőjeként Damian Kasotakis évente négyszer-ötször látogatta meg a kolostort, két-hat hetes időszakokra az öt év alatt. Komoly kihívásokkal nézett szembe. A bonyolult technológiák rekonstruálása a sivatagban olykor nehéznek bizonyult. Emellett követniük kellett “a hely monasztikus szellemét” is, és Justin atya menetrendjét. Az ebéd és az esti imaóra idején meg kellett szakítaniuk a munkát. “Ez egy olyan hely, ahol vagy szabadnak érzed magad, vagy akár úgy is érzheted, hogy hatalmas hegyek zuhannak rád” – mondja, alig várva, hogy visszatérhessen a kolostorba.

Görögök és szászok

A csapat 6800 oldalt dolgozott fel Kasotakis becslései alapján, amelyek átlagosan nyolc percet vettek igénybe. Ez a könyvtár gyűjteményének csak egy kis része. Emlékszik Brown professzor kéziratára is “olyan furcsa formákkal, amelyek virágoknak tűntek”.

Kiderült, hogy a Szentírás egy részét egy ősi görög orvosi szöveg pergamenjéből készítették, amely azt tanácsolta, hogy a skorpió csípését egy olívaolajban főtt növényből készített pasztával kezeljék. A kézirat többi része rávilágít a sötét korok nemzetközi kapcsolataira és a “különböző kultúrák hihetetlenül összetett kölcsönhatásaira” – mondja Brown professzor.

Az újra teleírt pergamen görög írás nyomait tárta fel az 5. vagy a 6. századból, majd latint egy évszázaddal későbbről, talán egy Rómában és a Sínai-félsziget sivatagjában képzett kéz által, majd két angolszász írástudó nyomait, mielőtt végül az arab íráshoz használták fel.

Az angolszász tudósok jelenléte a Sínai-félszigeten hitelt ad Brown professzor hipotézisének, mely szerint az olyan kelta helyek, mint Skellig Michael, messze Írország nyugati partjától, a keleti szerzetesség hatását bizonyítják. Hosszú hagyománya van annak, hogy tudósok érkeznek a félszigetre, és megpróbálnak a kolostor kéziratainak felszíne alá nézni.

Női szentek

A kézirat legfelső rétege a női szentek életének volt szentelve. Egy kémiai vegyszer alkalmazásával, amelyet soha nem teszteltek még, felfedtek valamit, amit ma Syriac Sinaiticus (Sínai szír kézirat) néven ismerünk. Ez az Evangélium legrégibb ismert arámi nyelvjárású példánya, amely a késő 4. századból származik.

Yoseob Song, egy lelkész, aki a Chicagoi Lutheránus Technológiai Iskolában tanult, néhány évvel ezelőttig rossz minőségű fekete-fehér mikrofilmekre támaszkodhatott csak a kolostorban tartott arab kéziratok elemzéséhez. 2016-ban Justin atya elküldött neki 269 nagy felbontású képet. Ez volt az első alkalom, amikor láthatta az írások és szakaszok piros tintáját, amelyet az írástudók töröltek és átírtak, beleértve annak a személynek a nevét is, akinek a nyolcadik századi szövegeket szentelték.

Ekkor döntött úgy, hogy a Sínai-félszigetre utazik, és személyesen megnézi a kéziratot, valamint azt, ami leginkább egy középkori korrekciós folyadékhoz hasonlítható. Ez egy “egyedülálló hely” – mondja Song, és az egyetlen olyan monostor, amelynek falai között egy mecset található. A lelkész azt szeretné, hogy kutatásai által “leküzdje a félreértéseket”, különösen Koreában, ahol a muzulmán népesség növekszik.

Justin atya

Muzulmán védelem

625-ben Mohamed próféta aláírt egy a “keresztények támogatására” irányuló védelmi levelet, melyet egy arany kézlenyomat hitelesít. Ennek egy másolata, amely garantálja a kolostor védelmét, a múzeumban található.

A Jebelaya törzs, a helyi beduinok, akik építése óta segítettek a kolostor védelmében és üzemeltetésében, muzulmánok. Ha bármely látogató panaszkodik a falakon belüli muzulmán imákra, Justin atya gyorsan kijavítja őket: “Ez Sína, itt együttműködésben és kölcsönös tiszteletben élünk.”

Hemeid Sobhy, aki az elmúlt 12 évben az asszisztense volt, a törzs első tagja, aki egyetemre járt. Mivel nem talált munkát a pénzügyi területen, visszatért a kolostorba, ahol apja és nagyapja is dolgozott.

Justin atya elsősorban az arab és a szír nyelvű kéziratok fényképezésére összpontosít “megerősítve az arab nyelvű örökségüket”. Az EMEL csapata időről időre visszatér lefotózni ezeket a kéziratokat, hogy online is elérhetők legyenek. Azonban az egyiptomi politikai légkör miatt – mondta Justin atya – a görögök és egyben a keresztények számára is egyre nehezebbé válik az országban maradni, és sokkal könnyebb nekik, ha elmennek.

“Nem vagyunk idegenek, akiket kitoloncolhatnak. Egyiptom hosszú történelmének lényeges részei vagyunk, és ezt ki kell hangsúlyoznunk.”

Forrás és képek: BBC

Fordította: Ward Henrietta

 

 

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás