Hassunk egymásra!- kerekasztal beszélgetés Vecsei H. Miklóssal és Holló Andrással

Az Ad Absurdum kerekasztal beszélgetésén jártunk, ahol a két meghívottnak Holló Andrásnak és Vecsei H. Miklósnak egyik fő üzenete: Hassunk egymásra!

Nekik ez sikerült is a röpke egy órás beszélgetés során. Íme néhány a gondolatmorzsáikból a teljesség igénye nélkül, az előadás felvétele részletekben lesz megosztva itt.

Képaláírás: A lelkesen magyarázó farmeringes: Vecsei H. Miklós, színész, író, alkotó, a zsebkönyv automaták egyik megálmodója. Mosolygó szakállas férfi mellette: Holló András, aki végzettsége szerint kertészmérnök, de tanítással foglalkozik, többek közt táncoktatással is – kerekesszékből. Érdeklődő srác bordóban, a riporter: Farkas János és a téglalap alakú kerekasztal

Mi a véleményed?
Az a véleményem, amit Jézus mond. Annyira egyszerű, és élvezetes, és boldogsággal teli. A másikról szól, de közben száz százalékban én vagyok.

Hívó szó: Derű
Amikor az ember akkor is boldog, ha szomorú. Amikor a legjobb és a legrosszabb összeolvad. Nincs nagy különbség aközött, amikor a nagymama elmeséli hogy, hogy házasodott össze a nagypapával és aközött, hogy halt meg a nagypapa. Valahogy ez a kettő összeér. Hamvas Béla annyira jól fogalmaz: ő akkor értette meg mi az, amikor rájött, hogy a szenvedő Krisztus a kereszten, és a ragyogó Krisztus egy és ugyanaz.

Hivatás
Én csodálnám azokat a fiatalokat, akik ennyi idős korukban tudják, hogy mi a hivatásuk. Kicsit úgy érzem, hogy a hivatás annyira a felszínes dolgok alatt van, hogy ahhoz a mélyre le kell jutnod, hogy megtaláld.

Amit tudok adni az embereknek, azt adom.

Amit én bírok, ami a sajátom, azt át tudom adni, és nekem a tanítás a hivatásom. Erre úgy jöttem rá, hogy nagyon sok vágányt végigjártam, és azt éreztem, hogy ez nem az igazi. Mindig vissza- vissza kellett térni valahogy a kezdethez, és valamit újraindítani. És ez az egész akkor kristályosodott ki, amikor ez a baleset dolog történt. Ahhoz, hogy a célunkat meg tudjuk találni, ahhoz önmagunkba kell fordulni, és csöndre van szükségünk.

Gyerektípusú valóság
Szavakon keresztül gondolkodunk. Nincs olyan gondolatunk, ami nem betűkből áll össze.
Ez egy izgalmas és érdekes dolog. A valóság tulajdonképpen a nyelvünk, szinte száz százalékban. Egy két-három éves gyerek számára a szó egy absztrakt dolog, míg a felnőttnek a szó, a nyelv a valóságot jelenti. A célom, hogy vissza tudjak jutni a „gyerektípusú valóságig”.

Amikor a szó, a nyelv csak valaminek a jelzése, valaminek a körbefestése, de az igazi valóság e mögött, ennek a közepén van.

Azt hiszem, ehhez a kulcs az egymásra figyelésben van. Ez egy szubjektív vélemény, de most ezt gyakorlom az életemben, és ha valamire ráérzek ezzel kapcsolatban, megpróbálok így kommunikálni. Nem szavakkal, hanem valami más dologgal.

hirdetés

Getszemáné-kert
Van az a jelenet a Passióban, amikor Jézus ott van a Getszemáné-kertben és vért verejtékezik,  imádkozik az Atyához, hogy ha lehet, ne kelljen végigcsinálnia. Ha belegondolsz, miért verejtékezik ő vért? Sok szentnek, talán nagyobb szenvedést kellett átélnie, mint Jézusnak, és ezek között voltak, akik énekelve mentek a halálba. Akkor az Isten fia mit retteg? Mit játssza meg magát? Fura, ez nekem valahogy nem illik össze. Azt éreztem, itt ennél sokkal súlyosabb dologról van szó. Arra gondoltam ”ő elhordozta a világ vétkeit”. Elhordozta a tiedet, az enyémet is. Elhordozta a pedofilokét, a tömeggyilkosokét, mindenféle szörnyűségekét, és ennek a következményeit is. Tehát azt a lelki gyötrelmet, azt a fájdalmat, azt a szeretetlenséget, azt a borzalmat, ami ezekkel együtt jár. Na, attól aztán lehet félni! Egész más dolog. Jézus szeret minket, és számára a szeretet ezt jelenti. Olyan dolgot vállal magára, amit a legkisebb porcikája se kíván. Amivel nem tud azonosulni. Ami nem az övé, amihez semmi köze nincsen.
Én hogyan tudok szeretni?

Képes vagyok annak az embernek, akit szeretek, megtenni bármit szeretetből?

Lehet, hogy rosszul esik. Lehet, hogy kihasználtnak érzem magamat, lehet, hogy belém rúgnak. De én azt mondom, hogy szeretem, ezért megteszem. Erre mondaná mindenki, hogy András, te hülye vagy! Ha én ezt emberként megtenném. Miért? Mert olyan a közeg.
Én ott megállok, hogy törekszem erre a szeretetre, és amikor elérem a határát a megvalósíthatóságnak, megállok.

Önazonosság
A porszívóügynök baromira bátran be mer csöngetni mindenhová, mert hisz abban amit csinál, vagy legalább is  a pénzben, amit érte kap. Sokszor van velünk, önazonosságra törekvő emberekkel, hogy megijedünk a tömeg nyomásától. Megijedek attól, hogy találkozok a barátaimmal, és fél óra leforgása után már csak én vagyok józan. Rosszul érzem magam, de nem merem felvállalni magamat. Sokszor keveredünk olyan szituációkba, amikor magányosan érezzük magunkat. Kevesen veszik a bátorságot erre az önazonosság keresésre: szerintem mindannyiunknak át kell menni ezen a magány szakaszon. Azon a szakaszon, amikor még nem érzem azt, hogy erre az önazonosságra építhetek. Nem érzem még biztonságban magamat. Nem vagyok még biztos abban, hogy amit felfedeztem önmagamból, vagy amit igaznak érzek önmagamból, az tényleg igaz-e. Még nem tapasztaltam meg, csak gondolati szinten eljutottam odáig. Nincs még bennem az aktivitás ereje. A magány van bennem, de ott kell a kitartás! Ha át mertek lendülni ezen a szakaszon, akkor kialakul bennetek ez a magabiztosság, amivel egy békesség érzés fog járni.

Az, hogy a helyeden vagy. És ez a legklasszabb dolog.

Van egy belső tartásod, és ezt az emberek észre fogják venni. Van, aki ezért haragudni fog rád, mert marhára irigy lesz, és lesznek olyan emberek, akik el fogják kezdeni értékelni, és körülvesznek, és vége a magánynak. Onnantól fogva nem egy egymás mellé sodródott tömeg része, hanem egy értékeket képviselő emberek közösségének tagja leszel.
Nagyon bátorítalak benneteket erre a bátorság dologra!

Képkeret
Megvan a díszes keret, de nincsen benne kép. A keretnek önmagában nem sok értelme van. Akinek nincs Istenképe (nincs a keretében képe), nincs azonosulása a vallás tartalmaival, annak számára ez az egész halott.
Te magadban fedezd fel az igazságot! Csak a felismert igazság kötelező érvényű.
A katolikus egyház azt mondja: Ne válj el! Ezzel nem igazán tudok abban a helyzetben mit kezdeni, amikor váláshelyzetbe kerülök a házastársammal. Ez nem fog kötelezni, mert valaki nekem kívülről azt mondta, hogy ne. De ha én magam, idebent azonosulni tudok azzal, hogy holtomiglan-holtodiglan, hogy két ember kapcsolatának ez a csúcsa, akkor meg tudok harcolni a házasságomért. Ha nem ismerek fel egy igazságot, határhelyzetben ez nem fog kötelezni.

Ne birkák legyetek…
hanem bárányok. Ne egy terelt tömeg legyetek, hanem egy pásztor nyájának a tagjai. Bárányok legyetek, akik ragaszkodnak a pásztorhoz, azért mert tudják, hogy ő a pásztor. És nem azért, mert furkós bottal vernek.

Az Igazi
A görög teremtéselmélet szerint, az embereket kettesével teremtik, a hátuknál összenőve. Kettévágják őket, és az élet tulajdonképpen az, hogy megtalálja a másikat, akit soha nem látott, de voltak egyek. Ez egy izgalmas feladat. És én kicsit úgy élem az életem, hogy tudom, hogy ez van, vagy lehet, hogy már volt.

és az Igazi másképp
Hiszek abban, hogy két ember egymásra tud találni, abban viszont nem hiszek, hogy csak egy nagy Ő van. Kicsit úgy érzem, hogy a szeretet nagyon sok mindent egybe tud mosni, és nem is kell hozzá túl nagy erő. A hármas fonálban hiszek. Tehát, hogy, Istennel. Ő a harmadik.
Emberek mi nagyon gyengék tudunk lenni. Nincs erőnk harcolni, másrészről rossz taktikát választunk, mert harcolunk. Ha csupán emberi szinten próbáljuk megoldani a problémáinkat, akkor az nem fog sikerülni. Meg lehet harcolni Isten segítsége, bevonása nélkül is, csak kérdés, hogy mi az eredmény.

Egy helyreigazítás
A színészettel egy tévhit, hogy én ott minden este más vagyok. Ott minden este nagyon én vagyok. Csak más részei a lelkemnek. Ha nem magamból játszanék, akkor valamit rosszul csinálnék. Igazából a színház és a színészet egy folyamatos kapcsolat a lelkemnek a mélységeivel és magasságaival. Mindig egyre közelebb hoz magamhoz.

Isten a reflektorfényben
Rómeót játszottam Debrecenben. Júliának ott feküdt a holtteste a színpadon. Ott álltam a kilencszáz fős színházban, és teljesen megszűnt a tér, meg az idő. Tudtam, hogy elvesztettem életemnek az egyetlen lényegét. Ott megtörtént velem. Rómeó sokszor beszél az Atyához.

Volt egy reflektor a nézőtér legtetején, és ahányszor Istenre gondoltam, mindig ránéztem, hogy legyen valami élő kapcsolatom a láthatatlannal a szerep eljátszása közben.

Akkor, amikor ez először történt meg velem, akkor ránéztem arra a reflektorra, és kialudt abban a pillanatban. Megittam a mérget (a szerep szerint), és ugyanaz a reflektor visszajött valahogy. Történnek ilyenek a színpadon. Valamikor a másikkal. Ott annyira intenzív a láthatatlannak a jelenléte, hogy aki egyszer megérzi, tudja, hogy az ott van.

Megtérés
Azt a fajta megtérést, hogy „pakk.”, nagyon nehezen tudom elképzelni. Inkább azt, hogy „pakkpakkpakk”.
A baleset következtében tulajdonképpen minden összeomlott az egész addigi életemből.
Előtte iszonyatosan tapasztalat- és élménygazdag életet éltem: Hegyet másztunk, maratonokat futottam, az egész országot bejártam biciklivel, táncoltam napestig, motoroztunk. Olyan ember vagyok, aki szereti kezében tartani az életét. Ez egy huszárvágással megváltozott. Ebből semmit sem tudok ma csinálni. Kicsúszott az életem a kezeim közül. Csak ekkor tudtam átadni Istennek. Az Ő kezébe tenni. Éreztem, hogy innentől bármi történik, azt nem én csinálom. Teljesen újra kellett az egészet építeni. Az új helyreállás azt eredményezte, hogy hitben Istenhez kötöttem az életem. Onnan forrásozok.

Mit tanultam meg a kutyámtól?
(Bogyó, egy puli. A világ legjobb lénye. Tök ember a kutya.)
Három dolog fontos neki: a velem való kapcsolata, evés-ivás és alvás.
Nyilván nekem a kapcsolatra kell helyezni a hangsúlyt.

Delphoi jósda
Tudod mi volt felírva oda? Ismerd meg önmagad! Most a valósítsd meg önmagad és az ismerd meg önmagadat összemosta a  kultúra.
Hiszem, hogy önmagunkban Istenre lelünk, de akkor nem arról van szó, hogy önmagamat akarom megvalósítani, hanem önmagamat megismerni.

Házi feladat
Mi életedben az az öt dolog ami miatt érdemes volt megszületni? Ez lehet jó vagy rossz, de mindenképp az életnek egy szélsőséges dolga. Ha ezek a gondolatok a fejünkbe kerülnek, hirtelen elkezdünk itt (Hasi a hasára mutat) érezni valamit.
Ez az az érzet, ami köztem és a másik ember között, köztem és életem fordulópontjai között van. Ez az. És valahogy ezt kell keresnem másokban, és a közösségemben, a tanítványaimban való kapcsolatomban. A megtérésemnek is ez a fő pillére.

Driesz Annamária

Képek: Ad Absurdum facebook oldala

hirdetés