Interjú

„Az ember Istenre nyitott lény” – interjú Szikora Róberttel

Hölgyrajongók tértek meg miatta, gyermekkorában jósnőhöz vitték, a templomban megfagyott, felnőttként viszont minden nap jár szentmisére. Zenéjében apró üzenetekkel hirdeti Isten szeretetét. Az R-GO zenekar többszörös életműdíjas frontemberével, Szikora Róberttel beszélgettünk

18 évesen egy forró nyári napon, Siófokon tért meg igazán az Istenhez, ugyanakkor már 6 napos korában megkeresztelték. Mi zajlott le az első 18 évében, honnan kellett megtérni, mert úgy tűnik a neveltetésében benne rejlett a kereszténység?

Egyértelmű, hogy keresztény családban nevelkedtem, de azért hozzá kell tenni, hogy ezt a családot mindenféle babona átjárta. Asztalt táncoltattunk, jósnőhöz jártunk a nagymamámmal, igaz onnan továbbmentünk a misére. Rákospalotán a Jézus Szíve templomba jártam, ahol borzalmas volt a hangosítás, tulajdonképpen semmit nem lehetett érteni a pap beszédéből. Viszont szerettem volna hallgatni Isten igéjét, ha már lehetett ezt magyarul is – hiszen kiskoromban még latin mise volt – de nem tudtam. A másik nehezítő körülmény a rettentő hideg volt. Nem hogy fázott az ember, hanem egyenesen menekülni akart a templomból. Aztán elkezdtem járni Budapest templomait, kerestem a helyet, ahol értékes és érdekes prédikációkat tartanak, és hallom is őket. A hitkeresésem ennél nem volt tudatosabb, egyszerűen csak a Jóisten adott belém valamilyen mágnest, ami mindig hozzáhúz, hozzáránt.

Mióta viszont erős a vonzás, nagyon sokat jár szentmisére.

Egészen pontosan 1990 óta mindennap járok templomba.

Az azóta eltelt majdnem 30 évben egyszer-kétszer fordult csak elő, hogy nem tudtam ott lenni. Nem is tudom minek kell lennie ahhoz, hogy ne menjek el.

Esetleg egy nagykoncert, egy jó R-GO buli?

Nem, hiszen minden héten van koncertünk. Sőt külföldön is csak úgy vállalok fellépést, hogy a menedzserem megnézi, hol van templom, mikor tartanak szentmisét. Most is például elhívtak minket Svédországba és Dániába. De a menedzserem csak úgy vállalhatja el, ha a szentmise megoldható.

Ezúttal nem lehetett könnyű dolga.

Az első információ szerint, ott minden be van zárva, de mi azért találtunk megoldást. Malmőben például két templomba is el tudok menni szentmisére.

Van egy kiváló hasonlata a kereszténységről. E szerint ez egy végtelen hosszú egyenes út, amin az ember mégis folyamatosan kormányozza magát. Önnek honnan, vagy miért kell visszafordítania a kormányt az egyenes irányba?

Először is a Jóisten úgy szereti az embert ahogy van, és tudja, hogy mi lakozik benne. Én egy külvárosi jólelkű fickó vagyok. Viszont az ötvenes években, amikor felnőttem, az anyukám engedte, hogy kimenjek a térre, aztán pedig zenészként pláne másként éltem. Amikor a hatvanas években elkezdtem akkor beatzenészként valahol Isten és ember között lebegtem. A fiatalok úgy néztek rám, mint valami ufóra. Abban a közegben az ember minden csibészséget megtanul, és sok minden beleivódik a természetébe. Ezekből aztán ki kell gyógyulni. Nem nevezném nevén a dolgokat, de elmondhatom, hogy nagyon nehéz onnan vissza-visszakormányozni magadat. Sok angyalt és szentet szoktam megszólítani, kérem a közbenjárásukat, hogy azért erős is legyek ezen az úton. A Jóisten tudja csak, hogy az ember milyen erőfeszítéseket tesz meg, és ahhoz képest mit sikerül elérnie. Szerintem mindig jót akarunk, csak előfordul, hogy a megoldás gyengébbre sikerül, éppen ezért kell az embernek folyamatosan gyúrogatnia magát. Számomra ez boldogság, hogy észreveszem a gyengéimet és harcolok ezek kijavításáért.

Ha csak néha sikerül, a Jóistennek az is nagyon tud tetszeni.

Az R-GO első fénykorában is sok időt töltött Isten és az emberek között a templomban, ahová hölgyrajongók sorai kísérték el. Hogyan nézett ki, amikor az R-GO rajongók megjelentek a szentmisén?

Voltam egyszer olyan bátor, hogy egy R-GO klub után elmondtam hova járok templomba. Ezt követően sokan jöttek utánam. Többségük persze azt hitte ez valamilyen kihelyezett R-Go találkozó, csak egy templom a helyszíne.  A lányok 90%-a nem is tudta mi az a szentmise. Akik viszont tisztában voltak vele hova követnek, és a Jóisten is úgy gondolta: „ti legyetek azok” – ők megtértek. Hosszú tisztulási folyamat alatt vált el, hogy ki az, aki rendszeresen elmegy templomba. Körülbelül hatan-heten elsőáldoztak utána, sőt egyikük apáca lett. A többiek szép családokban élnek keresztényként. A büszkeség talán nem jó szó, de mindenképp örülök nekik.

Kedves felesége viszont nem jár Önnel a templomba. Őt nem tudta, vagy nem is próbálta megtéríteni?

Ő egy nehezebb dió, inkább magában imádkozik és azt a hitet vallja, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró. Tehát nem kell neki eljárnia semmilyen közvetítő helyre. Szerinte elég, ha ő berendezi a dolgokat, a Jóisten úgyis belelát a lelkébe, tisztaságát egészében látja. Ahogy a Jóisten sem akar semmilyen erőt rákényszeríteni az emberre, úgy én sem mondom azt, hogy „de gyere el velem a templomba”. Jól megvagyunk így, és boldogan látom, hogy ő milyen sokat fejlődött. Azt hiszem néha többet imádkozik mint én.  

Önnek mit jelent imádkozni?

Az ember Istenre nyitott lény. Ha nem akar, akkor is imádkozik. Aki nem hívő, az is mond néha egy fohászt, még ha észre sem veszi. Az ima számomra azt jelenti, hogy felvesszük a kapcsolatot Istennel, mint egy telefonhívás, hogy profán példát mondjak. A megtérésemnél is így volt.

Először csak azt mondtam: köszönöm. Aztán azt, hogy bocsánat. Majd azt, hogy szeretlek. Ebben a három dologban áll fenn minden.

Az imában nagyon egyszerű szavakkal elmondod a gondolataidat annak, aki egyébként is tud mindent rólad. A Jóisten tudja, hogy ki vagy, éppen ezért neki, aki szerelemmel szeret minket, nagy dolog, ha valaki ezt maga mondja el magáról. A legkisebb dolgot is, amit az ember feléje kitár szívéből, nagyra tudja értékelni. Jó dolog imádkozni. 


Szikora Róbert: 1953-ban született Budapesten. Zenei karrierjét dobosként kezdte, 1974-1982 között a Hungária együttes tagja. Közben dalokat írt és szerzett Szűcs Juditnak. 1982-ben alapította meg saját zenekarát, az R-GO-t, melynek frontembere a mai napig. A csikidám hazai megteremtője. Szóló karrierbe 1990-ben kezdett, amikor az Angyalbőrben c. tévéfilm dalait szerezte és énekelte. 2000-től több szólólemeze is megjelent. 2013-ban és 2014-ben az ország egyik legnagyobb tehetségkutatójának, az X-faktornak volt mentora. Munkáját többek között Négyszeres életmű-díjjal, és A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el. Nős, feleségével idén ünneplik 43. házassági évfordulójukat.


Tulajdonképpen munkássága, a dalszövegírás, a zene is arról szól, hogy egyszerű szavakban mondja el érzéseit, tárja fel önmagát. Ebben az istenhit hol, hogyan kap szerepet Önnél? Az R-GO életműben hol keressük?

Minden lemezen megszólítom az Istent. Lehet, hogy csak egy mondatban, de akár egy teljes számot is neki szentelek. Ha ezeket összeszedném, akkor ki lehetne adni egy nagy lemezt belőle. Ezek apró számok, úgy mondanám: röpimák. Egyetlen egy gondolat – ennél nem kell több. Könnyűzenében nagyon nehéz műfaj a Jóisten felé fordulni úgy, hogy ezt mindenki megértse. Mindig munkálkodott azért bennem, hogy „a gyöngyöket nem szórjuk a sertések elé”. Jézus Krisztus után talán én is mondhatom így. Ez egy kemény mondat, disznóknak nevezi a hitetleneket. De mindig éreztem ennek veszélyét, hogy ha minden szépet elmondok a Jóistenről, akkor lehet 100 lemezvásárlóból 99 azt mondja: nem normális ez a pali! Hogy lesajnálják az Istent, és ennek én adjak lehetőséget – ezt nem szeretném.

Nem is slágertéma.

Írni ilyen szövegeket és hozzá megfelelő dallamokat hangszerelni, annak a könnyűzene nem igazi táptalaj. Vagy lehet táptalaja, de ahhoz zseninek kell lenni. Olyan ez, mint az anyáról, vagy a hazáról való írás. Azt meg kell hagyni József Attilának, Ady Endrének vagy Kodály Zoltánnak. Nem mindenki írhat, mert aztán olyan mézmocsár, nyáltenger lesz belőle, amilyet még ember nem látott. Ez egy komoly téma, ebből csak a zsenik tudnak jól kijönni, különben hiteltelen, giccses mázolmány lesz.

Mennyire foglalkoztatja, hogy ha előadóként aszerint ítélik meg, hogy mit képvisel civilben, hogy milyen világnézetet vall?

Ez soha nem érdekelt. Büszke voltam és vagyok, hogy tisztul a közönségem. Az igazi közönségemet mindig nagy tiszteletben tartottam, de aki csak divatból lett R-GO-, vagy Szikora Róbert-rajongó, azzal igazán nem foglalkoztam. Sokat tettem azért, hogy tisztuljon a körülöttem lévő rajongótábor. Az R-GO klubot például ezért helyeztem Budakalászra, hogy oda ki kelljen „bumlizni”, s ne legyen könnyen megszerezhető az R-Go-val való találkozás. Büszke vagyok rá, hogyha valaki azért nem szeret, mert ilyen vagyok, hogy vállalom a hitem.

Ez egy fajta missziós tevékenységet is jelent?

Mindenki pap egy kicsikét. Mise végén a pap azt mondja: „küldetésetek van, járjatok békességgel”. A küldetésben az is benne van, hogy hirdetjük a Jóisten szeretetét, mint Krisztusi papság. Ez egy nagylemezen elég, ha 10 másodperc, nem kell annál több, (mert kovász ez) de az sem baj, ha elmész időnként tanúságtételként misszióba. Például számomra az is elég nagy tapasztalat a küldetésről, hogy egy futballmeccs előtt látok kijönni 11 francia játékost, és közülük a kilenc afrikai származású vet keresztet pályára lépéskor, a fehérek nem. Ezek jelzések. Nekik is fontos megmutatni a világnak, hogy hisznek Istenben. Egy koncerten is elég lehet egyetlen mozdulat, azt is mindenki megjegyzi. Persze többet is szoktam, különösen a végén, amikor megköszönjük a Jóistennek a koncertet, hogy béke és barátság volt.

Végső soron a főszponzorunk a Jóisten.

Farkas Márton

Fotó: rtl.hu, nyugat.hu, r-go.hu

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply MENNER IVÁNNÉmenner 2018. 03. 22. at 20:14

    Mély érzésekre vall, illik tiszteletben tartani és el gondolkodni hátha egyszer jobb lesz a világ nemcsak szép!! Szimpatikus kellemes közösségi embernek tartom, őszinte.

  • Szólj hozzá