A Keresztény Élet honlapjának munkatársai két évvel ezelőtt egy izgalmas kérdést tettek fel a budapesti utcán közlekedőknek: mit gondolnak, szükség van-e gyónásra?
A videóban megszólalók többsége szerint nincsen szükség a gyónásra, azonban az egyik megkérdezett bővebben is kifejti, hogy számára miért fontos a feloldozás kérése:
“Szerintem a gyónás egy nagyon fontos és hasznos dolog. Az embernek szüksége van összeszedni azokat a bűnöket, amelyeket le kell hogy tegyen. Sokan magával a bűn szóval is rosszban vannak, számukra felhangja van és ezért nem foglalkoznak vele. De azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem helyes hogy elkövettünk és meg kell bánnunk. Ezeket pedig ki kell mondanunk, és amikor ez megtörténik az nagyon felszabadító érzés. Sokszor tapasztaltam meg ezt a megkönnyebbülést. Komoly akaraterő kell ahhoz, hogy elmondjuk valakinek a bűneinket: egy őszintébb és mélyebb megbánás ez.”
De vajon mik voltak az ellenérvek a gyónással szemben az utca emberének?
hirdetés- “Személy szerint magamban intézem el.”
- “Egy ember nem oldozhat fel a vétkeink alól.”
- “Nem gyónok, mert máshogy oldom meg.”
- “Miért mondjam el egy másik tökéletlen embernek a bűneimet, akinek lehet több bűne van?”
- “Istennek kell elmondani a bűneinket, nem egy papnak.”
https://www.youtube.com/watch?time_continue=358&v=lhw8jtdq94M
Korábban egy baptista lánnyal, Szabó Eszterrel készítettünk interjút – akit épp egy ilyen videóban fedeztünk fel. Ő a beszélgetés során teljesen magától hozta fel a gyónást:
“Lehet baptistaként azt kéne gondolnom a gyónásról, hogy tök gáz, és szegény papnak pszichiáterhez kellene mennie annyi bűnt hall egy nap. De épp ellenkezőleg: azt gondolom, hogy nagyszerű dolog, hogy leteheted a bűneidet, elmondhatod őket nem csak Istennek, hanem egy embernek is. Fontos lenne, hogy meglássuk a többi felekezetben a jót és pozitívan gondolkodjunk egymásról.”
De vajon hogyan éli meg egy pap a gyónást? Hodász András atya írt erről korábban cikket a 777-en:
András atya írásában így fogalmaz:
“Az erényeket csak gyakorlással lehet elsajátítani. A gyakorlás pedig azt jelenti, hogy ha hibázok, kijavítom. Tudnod kell, hogy nem vagy egyenlő a bűneiddel, mi több nyilván azért vagy itt, mert te sem tartod jó dolognak amiket tettél, és nem akarod többet elkövetni őket. Amikor eljössz gyónni, én nem egy bűnözőt látok, hanem egy bátor embert, aki nem adja fel”
hirdetés
