“Az egyháznak haladnia kéne a korral” – halljuk sokszor, bár ez az odavetett követelés általában egyfajta enyhítést céloz a tanítóhivatal tételeivel szemben, és csak ritkán szolgálja azt a szándékot, hogy a legújabb kor vívmányai által felvetett morális problémákra szülessenek reflexiók. Ez utóbbiak csöndes diskurzusokban érlelődnek. Néha azonban hallható egy-egy megnyilatkozás, ami felülírja a trendet.
Ferenc pápa néhány nappal ezelőtt újságírókkal beszélgetve felhívta figyelmüket és nagyon világosan kijelentette:
az álhírek, a szenzációhajhász hírek, a kattintásvadász cikkek a bűn kategóriájába esnek.
Az egyházfő ezzel nagyon precízen rámutatott; az újságírás komoly hivatás, felelősségteljes szolgálat, aminek művelése során véletlenül sem szabad szem elől téveszteni a célt: az egyén tájékoztatásán, minőségi szórakoztatásán, művelésén keresztül a társadalom nemesebbé tételére hivatott az önmagát és munkáját komolyan vevő újságíró. A Szentatya pontosan felmérte az átalakuló fogyasztási szokások és a sajtó változó szerephez való alkalmazkodásának egyik brutális következményeként felmerülő jelenséget és annak hatásait. Olyan dologra mutatott rá, ami mindannyiunk érdeke, akár írunk, akár olvasunk: kiegyensúlyozott, tárgyilagos, felkészült szakemberekre van szükség minden szakmában. Üzenet ez nekünk is, akik bloggerként, alkalmi újságíróként, nem elsődleges tevékenységként műveljük ezt az egyébként izgalmas hivatást, mert a felületesség, az igénytelenség, a szenzációhajhász megoldások, a pusztán látványt, két másodperc érdekességet, izgalmas címet kínáló, de valódi távlatokat nem nyitó anyagokat (vö. “fecseg a felszín, hallgat a mély”) kiadni nem csak azoktól felelőtlen tett, akik évtizedes múltra visszatekintve, a legelismertebb szakmai szervezetek tagjaiként írnak.
hirdetésA minőségre, az igényes tartalmak előállítására mindannyiunknak figyelnie kell.
A pápa azt kérte az újságíróktól, hogy legyenek korrektek; úgy juttassák el a tényeket az olvasókhoz, hogy azok a lehető leghívebb módon tükrözzék a valóságot.
Beszélt arról is, hogy a sajtónak nem feladata rágalmazni, mások hírnevét megsérteni. Tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték: e téren (is) van még hova fejlődni. Mindennek hátterében persze az áll, hogy a sajtótermékek zöme gazdasági-politikai érdekek kiszolgálója lett, vagy ijedten néz körül az egyre inkább a közösségi média által uralt hírfogyasztási verseny eredményét látva és megpróbál javítani eredményein. Erre pedig, a társadalom ingerküszöbének emelkedésével egyidejűleg, csak egyre provokatívabb címadással és tartalommal van esélye – látszólag. Merthogy igenis, létezik tisztességes újságírás, ahogy létezik minőségi újságírás is, ami képes színes, érdekes, izgalmas lenni. Ami nem dugja homokba a fejét, sőt, az “őrkutya” szerepet is ellátja, de mértéktartó és -adó. Jó látni, hogy vannak ilyen irányú kezdeményezések, vagy éppen állnak még régi bástyák.
A fogyasztó, esetünkben az olvasó pedig kattintásokkal, vásárlásokkal szavaz. Ha tehát egyetértünk a pápával, olvassunk olyan sajtótermékeket, amelyek nem puszta lájkvadászatra gyúrnak, nem olcsó bulvárként működnek, hanem igényes tartalmat kínálnak, nem pusztán a szellemnek, de a léleknek is. A sajtónak nagy hatása van az életünkre, de a jó hír az, hogy befolyásolhatjuk a működését, ha igazán akarjuk!
Egyébként pedig Ferenc pápa, ahogyan elődei is, figyelmünkbe ajánlotta már a legjobb olvasmányt:
Vágvölgyi Gergely
Ferenc pápa megnyilatkozásáról a premierchristianradio.com számolt be.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás