Szeptember 19-én, kedden a Zappa Caféban tartják meg a Szólj be a papnak! rendezvényt, amely során tabuk nélkül lehet kérdezni egy plébánostól, egy ferences szerzetestől, egy baptista illetve egy evangélikus lelkésztől. Mi viszont a két szervezőt, Kovács Sándort és Végh Zoltánt kérdeztük kocsmai evangelizációról, beszólásról és célokról!
Kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel: miért kéne beszólnia valakinek egy papnak?
Kovács Sándor: A címadásnál a figyelemfelkeltés volt a célunk. Ha az eseményt úgy neveztük volna el, hogy „Beszélgess egy pappal”, akkor az nem haladja meg az ingerküszöböt. Másrészről pedig azt szerettük volna ezzel kifejezni, hogy itt tényleg tabuk nélkül lehet kérdezni, bármilyen témában. Nem csak a jó és a kedves kérdések feltevésére lesz lehetőség. Egyik debreceni eseményünknél nem nagyon akart kérdezni a közönség, így elég kellemes kérdéseket kaptak az atyák. De egyszer csak szót kért egy rocker, és emelt hangon megkérdezte, hogy miért van az, hogy az Ószövetségben annyi gonosz dolog van?
Annyira örültek az ott lévő papok és lelkészek annak, hogy végre valaki „bekérdez”.
Végh Zoltán: Akik nem szoktak beszélgetni papokkal, azok gyakran nem is tudják hogyan kell köszönni nekik, milyen hangvételt üssenek meg. Itt viszont nem kell gondolkodni, hanem egyszerűen csak eljönni és megkérdezni azt, ami a szívedet nyomja, vagy ami foglalkoztat.
hirdetésA programot ajánló cikkünkben úgy fogalmaztunk, hogy „kocsmai evangelizációról” van szó: lehet ennek az eseménynek missziós ereje?
Végh Zoltán: Igen, ez teljesen egyértelmű. Azokhoz is szólunk, akik maguktól nem lépnének be egy közösségbe, vagy nem mennének el templomba. Eleve maga a hely különleges, ahol kötetlenül lehet beszélgetni egymással és a vendégekkel, itt könnyen meghívást kaphat az ember.
Kovács Sándor: Sok olyan ember van, akinek figyelemfelkeltésre van szüksége, egyfajta felhívásra. Mert itt olyan témákról beszélgetnek az atyák majd, amelyek foglalkoztatnak szinte mindenkit. Ha csak a templomokban vagyunk jelen, akkor nem jutunk el mindenkihez, oda kell mennünk ahol az emberek vannak.
Hogyan fogadják a lelkészek, illetve a papok magát a szituációt? Kiültetni őket egy kocsmába azzal, hogy „kérdezzetek tőlünk bármit”, nem tűnik egy barátságos feladatnak…
Végh Zoltán: Engem nagyon meglepett, hogy mennyire pozitívan állnak hozzá az egészhez. Nagyon lelkesek, felcsillant a szemük, mintha csak erre vártak volna. A cél a kommunikáció fenntartása és bővítése, erre a lelkészek és a papok részéről is nagy igény van.
Kovács Sándor: Nagyon bátor emberekről van szó, ne felejtsük el, hogy olyan hivatást választottak, aminél kevés bátrabbat tudunk elképzelni. Nyitottak, örültek a lehetőségnek, hogy egy ilyen fajta közegben tudnak beszélgetni érdeklődőkkel. Nemcsak a kérdezőnek nagy élmény, hogy választ kap a kérdéseire, hanem a válaszoló atyának is, hogy olyan témákról faggatják, amelyekről ritkán szokták. Különleges programról van szó!
Három felekezet négy egyházi személye lesz jelen a beszélgetésen: mi alapján választottátok ki őket?
Kovács Sándor: Ajánlásokat kértünk, és ezek alapján állítottuk össze a listát: nagyon fontosnak tartjuk az egyensúlyt, ezért is kapnak komoly hangsúlyt a protestáns egyházak is. Nagyon nyitottak vagyunk a történelmi egyházak felé, ezért a jövőben biztos szélesíteni fogjuk még a palettát.
Végh Zoltán: Michels Antal józsefvárosi plébános maga is szervezett már ilyen beszélgetős esteket, Kiss Didák ferences szerzetest is ajánlották a számunkra, ő volt a „Rendben vagyunk” projekt egyik arca. Boros Dávid baptista lelkipásztort maguk a baptisták ajánlották, nagyon jó dolgokat hallottunk róla. Grendorf Péter evangélikus lelkész szintén egy nagyon nyitott ember, többször dolgoztunk már vele együtt: végtelenül kedves és szerény. Szuper választások voltak, nagyon jó esténk lesz!
Az egész programban talán a legérdekesebb, hogy nemcsak a nézők és a válaszolók között alakulhat ki egy új és érdekes párbeszéd, hanem a lelkészek és a papok között is. Ez mennyiben célotok?
Végh Zoltán: Egyértelműen ez is cél, és egészen biztosa vagyunk abban, hogy meg fogják tapasztalni, hogy mennyivel több dolog köti össze őket, mint ami szétválaszt. Inkább kiegészítik egymást, nincsen szó rivalizálásról.
Kovács Sándor: Nagyon jó üzenete van, ha különböző keresztény felekezetek képviselői leülnek és beszélgetnek. Egység a sokszínűségben, sokszínűség az egységben!
Ha valaki olvassa ezt az interjút, és gondolkodik még, hogy érdemes-e eljönni kedden este, mit mondanátok neki?
Kovács Sándor: A Campus Fesztiválon miután véget ért a rendezvényük az egyik szerzetessel sétáltunk a beszélgetés helyszínén. Odajött egy nem kevés alkoholt már elfogyasztó lány, fekete bőrszerkóban és ellenséges hangnemben be akart szólni a papnak. „Csinálj már valamit!” -mondta az atyának. A szerzetes pedig nyugodt hangon megkérdezte tőle, hogy „mit csináljak?”. Pár másodpercig gondolkodott, majd félrehívta és mondta, hogy megáldja.
A lánynak fél perc után már könnyes volt a szeme, és látszott, hogy ez benne megváltoztat valamit.
Ha az emberek személyes közelségbe kerülnek egy olyan dologhoz, amit nem értenek vagy nem szeretnek, akkor könnyen megváltozhat a véleményük.
Végh Zoltán: Az emberek szívesen hozzászólnának a témához blogokon, elég a 777 oldalára tévedni. De az más, ez most tényleg egy személyes lehetőség. Hívd el azt a barátodat, akit nem tudsz elhívni egy lelkigyakorlatra, egy misére, egy lelki programra. Ide el fog jönni és válaszokat fog kapni a kérdéseire!
Az esemény Facebook-oldala további információkkal ide kattintva elérhető
Martí Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás