Bár a napok óta tartó hőséggel már érezzük, hogy beköszöntött a nyár, de sokan ilyenkor még az utolsó vizsgákat teljesítik és csak utána szabadulhatnak fel. Következik két hónapnyi szabadság, ami jó lehetőség arra, hogy Istennel való kapcsolatunkra is odafigyeljünk, ha esetleg a vizsgák között csak gyors imákra futotta volna az időnkből.
Ezt a gyönyörű imát mindenképp érdemes a gyűjteményetekbe elmenteni, kiírni. John Henry Newman angol filozófus és bíboros tollából származik, a magyar fordítását pedig az “Imádkozni: szomjas vágyakozás” című könyvből írjuk meg Nektek.
Indítsuk az új évet annak a Valakinek az elismerésével, aki minden álmunkat és reményünket irányítja!
Hajlamos vagyok olykor arra gondolni, hogy hát “olyan régen beszéltem már Istennel, csak megérdemelne már egy kis időt, hogy vele töltsek”. De vajon szüksége van-e Istennek arra, hogy beszélgessek vele?
Hodász András atya mesélte egyszer, mikor még oktatott gyermekeket hittanra, hogy nehéz a fiataloknak Istenről mint Atyáról beszélni. Mikor rákérdeztem, hogy miért érzi így, András válasza megdöbbentett: azért, mert az osztály nagy része számára az „apa” szó nem a biztonságot, az elfogadást és a szeretetet jelenti, hanem valakit, aki távol van, aki szigorú, aki sokszor kiabál, és nem tudja kifejezni az érzéseit. De vajon az Atya valóban ilyen apa lenne?
Hippói Szent Ágoston, latin nevén Aurelius Augustinus az egyik legmeghatározóbb alakja az egész kereszténységnek, felekezetektől függetlenül. Alábbi Szentlélek kérő imádságát nemcsak pünkösd alkalmából mondhatjuk el, hanem mindennapi áhítataink részévé is válhat.
Amióta két kisgyermeket nevelek, alig van időm elmélyült imára. Örülök, ha összesen öt-hat órát tudok aludni három-négy részletben, így legtöbbször nem vagyok annyira összeszedett, hogy megfelelő módon forduljak Isten felé.
Aki nem egyedül él, az pontosan tudja, hogy mennyire frusztráló lehet, ha az imája közben folyamatosan megzavarják. Mivel nem akartam nagy kürtzengéssel bejelenteni a családomnak minden imám előtt, hogy ‘na most nem szabad zavarni’, ezért kreatív megoldáshoz folyamodtam.
Sokszor hisszük azt, hogy böjtölünk, holott nem is.
Cikkek százai vagy talán ezrei szólnak az ima erejéről, az imádkozás módjairól, csodákról, amik ima hatására történtek. És tapasztaljuk a saját életünkben is: rövid fohász, reggeli/esti ima, imaböjtlánc, tized… . (Jó esetben) nagyon sokat imádkozunk.