2024. 05. 15.

Hajnali ima, tanulás, kimenő, szilencium – ilyen a kispapok élete egy magyar szemináriumban

A szemináriumok világa zárt világ, kevesen ismerik pontosan hogy milyen az élet a falak mögött, hogyan képzik a kispapokat, milyen napirendjük és életük van. Ezért is különleges az az előadás, amelyet egy hatodéves növendék – immáron szentelésére váró diakónus -, Rákos József tartott a Szombathelyi Egyházmegye érdeklődői számára.

Rendkívül érdekes előadás került fel a Szombathelyi Egyházmegye hivatalos YouTube-csatornájára, amelyben Rákos József kispap – jelenleg diakónus – őszintén beszélt a papi szentelésig vezető út öröméről – és nehézségéről is. Az augusztusban 25. születésnapját ünneplő kispap az utolsó hónapjait tölti a győri szemináriumban, – amely a korábbi növendék –, Boldog Brenner János nevét viseli büszkén. Rákos József – az előbb említett mártírhoz hasonlóan – a Szombathelyi Egyházmegye szeminaristájaként került Győrbe.

Ahhoz, hogy valaki pap lehessen egy 6 éves képzést kell elvégeznie a szemináriumban, amelynek első két évében a filozófia, a maradék négy esztendejében pedig a teológia áll a középpontban. A kispapok számára a latin, a görög és a héber nyelv tanulása kötelező, ezen felül pedig választhatnak, hogy az angolt, a németet vagy az olasz nyelvet sajátítják el.

Ezenfelül a papságra készülő fiataloknak beszédtechnika, testnevelés, pszichológia és magyar irodalom órákra is kötelező járniuk.

A kispapoknak hétköznaponta reggel 6:30-kor már a kápolnában kötelező megjelenniük, ahol kezdetét veszi a reggeli imádság. Ezt követi a szentmise, majd a reggeli után kezdődnek az előadások a tantermekben, amelyek egész délelőtt tartanak. A kispapoknak ezután kimenő a programjuk, Rákos József hangsúlyozta, hogy ekkor bármit tehetnek észszerű kereteken belül – például konditerembe vagy moziba is ellátogathatnak. Amikor azonban visszatérnek a szemináriumba, akkor már a csend dominál, hiszen kezdődik a „stúdium”, azaz magyarra fordítva a tanulóidő, amely alatt a szilencium nem csak ajánlott, hanem kötelező érvényű. Ezt követi 19 órakor a vacsora, majd az esti imát követően 22 órakor a szemináriumban villanyoltás, a kispapok aludni térnek.

Akik a hétvégék jelentős részét is a szemináriumban töltik, ekkor kapnak egy óra engedményt reggel, hiszen csak 7:30-kor kezdődik a reggeli imádság. A szombat délelőtt itt is a tanulásról szól, délután viszont szabad a kimenő, de 18 órára kötelező visszaérniük. Vasárnap konventmise, azaz egybegyűlnek a szeminaristák a szentmisére, amelyet gyakran Veres András püspök atya mutat be.

Külön érdekesség, hogy vasárnap délutánonként a kispapok próbaprédikációkat tartanak, így képezve magukat a papi élet egyik fontos feladatára.

Főzniük nem kell, azonban a mosást és a takarítást mindenki magának végzi.

Rákos József úgy jellemezte a szemináriumot, mint egy „szellemi-lelki kovácsműhely”, ahol a kispapok egymást is formálják. „Amikor beléptem a szemináriumba, azt hittem, hogy itt mindenki szent. Hát nem, de én sem vagyok szent” – mutatott rá előadásában arra, hogy nem csak a társait, de saját magát is el kell tudnia fogadnia az embernek. Különösen fontos, hogy előadásában nem kerülte meg a paphiány – és kiváltképp az utánpótlás – hiányának kérdését. 2020-ban a szemináriumba 3 egyházmegyéből érkeztek növendékek, ekkor a létszám még 29 fő volt. Mostanra a helyzet drasztikusan változott: 3 egyházmegye helyett immáron 6 egyházmegyéből érkeznek kispapok, akiknek viszont a száma 19 főre csökkent. A szemináriumban a második évfolyam teljesen hiányzik, a Szombathelyi Egyházmegyéből – hiába van Székely János megyéspüspök személyében egy elkötelezett, rendíthetetlen hitű és kiváló vezetője – két éve nem érkezik egyetlen kispap sem a győri szemináriumba. (Megjegyzés: ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ország más városában lévő szemináriumába ne kerülhettek volna kispapok a Szombathelyi Egyházmegyéből. ) A helyzet a Győri Egyházmegyében is aggasztó, hiszen habár idén 3 papnövendéket is diakónussá szentel Veres András, ám ezt követően 1(!) helyi egyházmegyés szeminarista folytatja majd tanulmányait.

A paphiány lehetséges okait elemezve a szentelésére váró diakónus szerint a cölibátus hiába népszerű téma, mégis a legkevésbé okozója a hanyatló adatoknak. Rákos József szerint sokkal inkább a papokkal kapcsolatos egyre erősödő negatív társadalmi megítélésben kell keresni az okokat, példaként említette, hogy egy-egy előforduló pedofil esetet az egész papságra ráhúznak. Szintén lehetséges problémaként említette, hogy egy olyan generáció nőtt fel, amely nagyon nehezen képes dönteni – főleg, ha egy életreszóló ígéretről van szó.

Előadásában érintette, hogy amikor egy kispap otthagyja a szemináriumot, az kihatással van a közösségre. Van, amikor mélyen megrázza, de olyan is előfordul, hogy megkönnyebbül. „Volt olyan eset, amikor az illetőnek a problémái ránehezedtek a közösségre és mérgezték is azt. Ilyenkor csúnyán szólva megkönnyítette az elmenetele az életünket. Más kilépőnél viszont kérdéseket vetett fel bennünk, mert nem találtuk a miértekre a választ. Az adott évfolyamot viseli meg mindig a legjobban, amikor valaki bejelenti, hogy nem folytatja tovább a tanulmányait, hiszen együtt kezdték vele a szemináriumot. Ráadásul előfordul, hogy úgy érezzük, az illető imaélete, lelkisége alapján sokkal alkalmasabbnak tűnt a papságra mint mi magunk. Ilyenkor a saját hivatásunk kapcsán is kérdések merülnek fel, amelyekre meg kell találnunk a válaszokat” – avatta bele a részletekbe az érdeklődőket József.

Isten eszközének lenni mások életében

– ez az, ami igazán vonzó a papi hivatásban a körmendi születésű fiatal szerint, aki a szentségek kiszolgálásánál érzi igazán, hogy valami egészen különleges szolgálatot végezhet.

„A kispap képzésnél látom a hiányosságokat, de a pozitív dolgokat is. Például nagyon fontos, hogy van napirendünk, mert ha az ember nem alapozza meg a napját, akkor összeomolhat az imaélete. A képzéssel kapcsolatban azt szokták mondani, hogy eddig ennél jobbat nem találtak ki. Az elöljárók és a püspök atyák is ismerik a hiányosságokat, de nincs jobb. Ha valaki úgy érzi, hogy van jobb ötlete, akkor azt tárja a püspöki kar elé. A jelenlegi rendszer a maga elesettségével együtt is alkalmas arra, hogy felkészítsen minket a papságra. Azt látom, hogy a változásoknak köszönhetően pozitív irányba haladnak a dolgok” – összegezte véleményét Rákós József a szemináriumi tapasztalatokról.

“A példamutatás nagyon fontos: amennyire lehetőségünk engedi, tegyünk tanúságot Krisztusról, akárhol van. El kell vezetnünk az embereket egy olyan lelki megújulásra, ami tényleg reményt adhat – arra, hogy több hivatás és keresztény család lesz. Nem szabad reménytelennek lennünk, hiszen nagyon sok tőlünk függ: például az is, hogy hányan vannak a templomokban. Nen csak a papok feladata, hogy evangelizáljanak, hanem a híveké is. Lehet rimánkodni, hogy milyen kevesen vagyunk, de mi személy szerint mit teszünk azért, hogy többen legyünk és minél többen dicsőítsük Istent?

Arra kérek mindenkit, hogy imádkozzunk a papokért, az Egyházért – annak vezetőiért -, egymásért és saját magunkért is. 

Személyesen pedig azt kérném, hogy imádkozzanak értünk, szentelendőkért, hogy Krisztusnak, a jó pásztornak méltó segítői lehessünk.”

Mi csak annyit tudunk hozzátenni, hogy ezek a beszélgetések rengeteget tesznek azért, hogy az emberek megismerhessék a szemináriumi életet – és a kispapok világát. Kommunikáció nélkül ugyanis lehetetlen eljutni azokhoz a fiatalokhoz, akik gondolkodnak a papságon.

Teljes előadás:

UPDATE: Rákos József diakónus levélben jelezte számunkra, hogy ebben a tanévben emlékei szerint két fiatalember nyert felvételt a Szombathelyi Egyházmegyéből a győri szemináriumba, azonban ők rövid időn belül távoztak.

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Szemle
hirdetés