Nepomuki Szent János a gyónási titok vértanúja lett, miután a cseh király megölette, amiért nem volt hajlandó elmondani neki, hogy miket gyónt nála a felesége. A francia Dumoulin abbét rablógyilkossággal vádolták meg, és élethosszig tartó deportációra ítélték. Később a sekrestyése a halálos ágyán bevallotta, hogy ő volt a gyilkos, és ezt meg is gyónta a papjának, aki a gyónási titkot őrizte és nem adta ki, vállalva ennek súlyos következményeit. A titok szent és sérthetetlen, az Egyházi Törvénykönyv egyértelműen határoz róla. De mik a határok, mi alól oldozhat fel egy pap, van-e olyan helyzet, amikor az egyház azt mondja, hogy a gyónási titok feloldható? Nagy Péter János felvidéki atyát, Gúta város plébánosát kérdeztem a bűnbánat szentségéről és a gyónási titokról.
A laikusok kedvéért: mit jelent pontosan a gyónás, a bűnbánat szentsége?
A bűnbánat szentsége – amit nevezünk úgy is, hogy a kiengesztelődés szentsége – azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus megbocsátja a mi bűneinket. Az egyházban a szentségein keresztül közli az Ő akaratát, közli az ő erejét. A pap feloldoz bűneid alól, az Úr Jézus Krisztus pedig megbocsátja bűneid. Ahogyan Jézus mondta az apostoloknak: „Amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,18). Ez egy szó szerinti meghívás az egyházi hierarchia részére, hogy szolgáltassa ki ezt a szentséget, a bűnbánó pedig fogadja. Ennek természetesen vannak feltételei: a bűnök felismerése, megbánása, a bűnök bevallása, az elégtétel elvégzése és a bűnbánat. Amikor a bűnbocsánatról beszélünk, nem csupán arról van szó, hogy elnézést vagy bocsánatot kérek.
Sokkal többről szól, bűntudatról, bűnbánatról, bűneink bevallásáról, elégtételről és az elégtételnek az elvégzéséről.
Mi a határ, mik azok a bűnök, amelyek alól nem adhat egy pap feloldozást?
Nyilvánvaló a Szentírásból, hogy a Szentlélek elleni bűn alól nem adhatunk feloldozást. Elgondolkodtató, hogy mit is jelent pontosan a Szentlélek elleni bűn, de az egyház erre is pontos választ ad: megátalkodottság. Az a tény, hogy a bűnbánó személy nem bánja a bűnét, megátalkodottan ragaszkodik hozzá.
Hiába mondja ki, nem bánja meg; hiába van bűntudata, mert hiányzik a bűnbánata.
Ezért én nem oldozhatom fel, tehát nem történik meg a szentségi feloldozás, mert a gyónó személy nem engedi, hogy meg legyen neki bocsátva, mert nem bánja bűneit.
Fotó: Habodász István
Ha elmarad a feloldozás a gyónás során, akkor is érvényes a gyónási titok?
Nem, mert az egy érvénytelen gyónás volt. Ugyanis a gyóntatószék titkáról van szó – ahogyan a bűnbánó személy belép a gyóntatószékbe és megszólítja a lelkiatyát, egy intim környezet jön létre, ami, ha érvényes gyónása van, akkor végbement a bűnbánat szentsége. Ha nem, akkor olyan, mintha nem is találkoztunk volna. Nem született meg a szentség.
Az egyházi jog szigorúan kimondja, hogy a gyónási titok szent és sérthetetlen. Védi a sigillum sacramentale (szentségi pecsét). Van olyan eset, amikor az egyház azt mondja, hogy a gyónási titok feloldható?
Nincs. Egy oda-vissza érvényes abszolút titoktartásról van szó. Két félről van szó, a gyónóról és a gyóntatóról.
A gyónási titok köti a gyónót, és ugyanúgy köti a gyóntatót is.
Tehát a gyónó sem mondhatja el. Az abszolút titok pedig azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között nem is utalhat rá, hogy abból felismerhető legyen, hogy arról a személyről van szó, aki bement a gyóntatószékbe. Arról beszélhet egy pap, hogy milyen bűnök vannak, mely bűnök jellemzik a fiatalabb korosztályt, de arról nem, hogy mi hangzott el egy gyónás során.
Volt olyan eseted, amikor a gyónás során hallottak arra késztettek volna, hogy jelentsd a hivatalos szerveknek, de a gyónási titoktartás miatt ezt nem tehetted meg?
Ez egy olyan terület, amiről nem lehet beszélni. Azért nem lehet, mert nem köztem és a gyónó között történt meg, hanem az Úr és közte. Persze én hallottam, mert én vagyok odarendelve, de nem rám tartozik. Azt tudom mondani, hogy menjen el és tegye meg az elégtételt, adja fel magát. Ha hozzám bejön egy pedofil bűnöző, és meggyón egy pedofil bűncselekményt, amelyet ő követett el, akkor ebben az intim beszélgetésben az elégtétel az lenne – kötelező érvénnyel -, hogy adja fel magát, bűnbánóan, bűntudattal. Ha és amennyiben ő nem teszi meg, nem teljesíti az elégtételt, ebben az esetben az ő gyónása érvénytelen volt. Ebből következik, hogy akkor mi nem is találkoztunk. Mert nem született meg a szentség.
Feloldható a gyónási titok, ha a bűnbánat szentségét végző személy a gyónás során kifejezetten engedélyt ad rá?
Lehetetlen, olyan nincs, hogy engedélyt ad. Ha meg igen, akkor nem érti, hogy mi a gyónás. Nem érti, hogy a bűnbánat szentsége arról szól, hogy az egy olyan belső, intim kapcsolat, aminek a közvetítője maga a lelkiatya.
A lelkipásztor a bűnbocsánat kegyelmének közvetítője, nem pedig forrása.
Egy pap az élete árán is védelmezi a titkot. Ott van Nepomuki Szent János esete, vagy a francia a Dumoulin abbé esete a sekrestyésével. Ez a helyes és kötelező magatartás. De lelkileg mennyire lehet ez megterhelő annak az atyának, aki olyan kegyetlen dolgokat hall, amikről úgy érzi, hogy jelentenie kéne? Hogyan lehet ezt feldolgozni?
Ez a papi spiritualitásba tartozik bele: én és az Isten. Mindig fel kell tennünk nekünk, papoknak a kérdést, hogy az irgalomnak vagyunk a közvetítői, vagy pedig az ítéletnek. Jézus Krisztus mindent és mindenkit megváltott, ennek a meghosszabbított kezei vagyunk a világban. Mindenki a maga módján, a maga státuszából kifolyólag, szentségi mértékkel. Mindenki eszköze az Úrnak. A pap, a gyóntató kap egy érzékeny fület ajándékba, egy isteni fület.
Olyan fül ez, amely mélyebben hall, jobban meghallja a belső hangokat.
Fotó: Nagy Péter János
Az egyházi jog erősebb, mint a világi jog? Ha igen, miért?
Igen, ki kell mondani, hogy erősebb, mint a világi. Mert a világi jog szinte állandóan szabályozza magát. Ahány kormány, annyiféle törvény. Iskolában is működő lelkipásztorként azt tudom mondani, hogy ahány oktatási miniszter, annyiféle iskolai törvény. Jogszabályok, rendelkezések, tele van szabályozva az életünk. Míg az egyházjogban van egy stabilitás, amit csak a speciális jog tud finomítani, a mindenkori megyés főpásztor rálátása és belátása szerint, amely jellemzi az adott területet, ahol az az egyház működik.
Szóval mindenképpen erősebb, mert az isteni tízparancsolaton alapszik, és a mindenkori kinyilatkoztatott igazságokon.
Amikor az állam beszél az élet védelméről, a jogokról, akkor az ember természetéről van szó, és így van szó Istenről. Arról, hogy az ember természetében felismered azt, hogy az élet tisztelete mindenek fölött van, de ugyanakkor tudod azt is, hogy ezt az életet Isten alkotta. Van az emberi természet és van az Isteni kinyilatkoztatott igazság, és ez a kettő találkozik. Krisztus emberré lett, a mi természetünket vette fel, az Isten találkozott az emberrel. Ma ez is idegen, mert ma mindig Istent keressük. Pedig ez fordítva volt, Isten kereste az embert. Ebből adódóan a mindenkori egyházjog – amely az egyház tanítására támaszkodik – igenis erősebb, mint a világi jog, amely csak az emberi természetre támaszkodik és nincs benne természetfölöttiség.
Nemrég napvilágot látott egy gyermekvédelmi törvénymódosítási javaslat. A politika és annak törvényhozó szervei beleszólhatnak az egyházi jogba és annak szabályozásába? Vagy az egyház az államtól ilyenformán is teljesen független?
Először is meg kell említeni, hogy a 2011. törvény idesorolta még a Hit Gyülekezetét is. Tudni kell, hogy a gyónás szentsége, a bűnbánat szentsége, a megengesztelődés szentsége az nálunk van, nincs másutt. Más egyházi felekezeteknél maximum üzleti, hivatali titoktartásról beszélhetünk. Míg minket, római katolikus papokat isteni jog kötelez. Amíg más egyházi berkeken belül nem létezik isteni jogalapon a bűnbánat szentsége és annak kiszolgáltatása.
Nekünk a hitünket sérti meg az, aki minket kötelezni szeretne a gyónási titok be nem tartására.
Akkor mondhatjuk azt, hogy a törvénymódosítás pontatlan?
Igen, mert egy kalap alá veszi a hivatali titoktartást és a szentségi titoktartást. Mert a szentségi titoktartás mélyen érinti az ember hitbéli meggyőződését. Én mint pap Krisztust képviselem a bűnbánat szentségében, megkaptam azt a hatalmat, hogy feloldozzam a bűnbánó személyt, ez viszont nem sajátja a többi egyháznak. Amikor az egyházi törvényről van szó, akkor nagyon ingoványos talajra lép a politika.
hirdetés
