A hiánytól való félelem elhiteti velünk, hogy az a helyes, ha előbb magamról gondoskodom, és csak azután jöhet más. Ez pedig irigységet, haragot, erőszakot és egy olyan világot szül, ahol látszólag semmiből sincs elég. Hol van mindebben Isten bőkezűsége? A BibleProject magyar készítői ezt a témát dolgozták fel zseniális videójukban – érdemes tanulnunk belőle!
Képzeld el, hogy meghívnak egy buliba! Csomó ember, szép lakás, rengeteg étel és ital, amiből bőven jut mindenkinek. Egy ilyen bőkezű házigazdánál nem izgulsz, hogy valami elfogy, simán csak jól érzed magad és élvezed a társaságot.
A Biblia pont így festi le a világot: a teremtésben Isten bőkezű szeretete mutatkozik meg. Ő a házigazda, az emberek pedig a vendégei egy lehetőségekkel teli világban. És nincs is más dolgunk, mint hogy élvezzük a bulit, és továbbadjuk Isten jóságát. Gyönyörű kép ez, csakhogy nem épp ilyennek látjuk a világot.
Bőség helyett szűkölködéssel és küszködéssel találkozunk.
Jézus is épp ebben nőtt fel. Az emberek katonai megszállás alatt éltek, az adósság és a nyomor elvette a földjüket, a családjukat. Mégis ilyeneket mondott: nézzétek a madarakat, nem spájzolnak be előre, mégis mindig van mit enniük. Vagy ott vannak a mező virágai. Szépek, megvan mindenük. Nem stresszelnek azon, hogy mi lesz velük, vegyetek róluk példát!
Jézus a saját bőrén tapasztalta meg a szegénységet, csakhogy Ő ezt az egészet az Ószövetség felől nézte, melyben az áll, hogy nem a hiány jelenti a valódi fenyegetést, hanem az, hogy Istenre úgy tekintünk, mint akiben nem lehet megbízni. Vagy nem is jut mindenkinek, és jobb, ha magam veszem kézbe a dolgot. A hiánytól való félelem elhiteti velünk, hogy az a helyes, ha előbb magamról gondoskodom, és csak azután jöhet más. Ez pedig irigységet, haragot, erőszakot és egy olyan világot szül, ahol látszólag semmiből sincs elég.
De Isten még mindig azt akarja, hogy megtapasztaljuk bőkezűségét, ezért kiválaszt egy népet, Ábrahám családját, és azt a bőséget ígéri nekik, amit mindenkinek szánt. Betölti minden szükségüket, csak bízniuk kell nagylelkűségében.
És így a világnak is megmutatják, milyen bőkezű házigazda ő. Kivéve, hogy amint beérnek a bőség földjére, egyből elfelejtik a házigazdát, aki beengedte őket. Úgy csinálnak, mintha az övék lenne minden, és mintha minden mégse lenne elég, ez pedig háborúhoz és önpusztításhoz vezet.
Csakhogy Isten nem adja fel, hanem – meglepő módon – újabb ajándékot ad. Önmagát.
Jézusban tehát maga a házigazda jön el ebbe a tönkretett buliba. Jézusnak pedig meggyőződése, hogy mindenből van elég, és hogy a mi bőkezű házigazdánk igenis megbízható. Ez a hozzáállás tette szabaddá arra, hogy áldozatkész és bőkezű legyen, még az ellenségeivel is. A követőit pedig arra hívta, hogy ők is bízzanak Isten gazdagságában.
Ezért mondta, hogy oszd szét a szegények között, amid van, meg hogy ne aggódjatok az életetekért. Jézus egy másfajta életre hív, amely az Isten jóságába és szeretetébe vetett bizalomra épül.
A bőkezűség azonban nem garancia a jó életre. Itt van rögtön Jézus. A barátai elárulták. Szenvedett. Meglepődött rajta? Nem. Tudta, hogy az emberek visszaélnek majd a nagylelkűségével. Tudta, hogy mi mind bedőltünk annak, hogy ami van, az nem elég. Ezt a hazugságot pedig le kellett győzni. Jézus le is győzte, nekünk ajándékozva az életét. Ez Isten nagylelkű szeretetének végső megnyilvánulása.
Isten szeretete képes a halált életre, a hiányt újra bőségre fordítani.
Vagy ahogy Pál apostol mondja: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9)
Jézus arra hívta követőit, hogy éljenek úgy, mintha a legnagyobb buli már elkezdődött volna. Ezt hívta úgy, hogy Isten országa. Az, hogy minket is meghívtak, szintén ajándék. Isten saját Lelke tanít meg bízni a bőkezű házigazdában, úgy, mint Jézus tette.
Amint elhisszük, hogy mindenből van elég, mi is nagylelkűek leszünk az időnkkel, a pénzünkkel, a figyelmünkkel. Az egyik legfőbb módja annak, hogy megéljük Isten új teremtésének bőségét az, ha megosztjuk azt másokkal, mert bízunk abban, hogy Isten valóban bőkezű házigazda.