„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)
Az emberek többsége jószándékú, de nem tudják, valójában milyen vonatkozásai vannak az életmódjuknak. Mi vajon tisztában vagyunk vele, mit cselekszünk a teremtett világgal, az otthonunkkal? Szembe merünk nézni keresztényként a felelősségünkkel? Ez a könyv felébreszti a lelkiismeretünket, hogy ne maradjunk felszínesek. Evezzünk a mélyre!
A környezet-, jobban mondva a teremtésvédelem olyan téma, amivel sokszor nem igazán tudunk mit kezdeni, és vélt tehetetlenségünkben a szőnyeg alá söpörjük a problémát. Így nagyböjtben arra hívok mindenkit, aki kereszténynek vallja magát, hogy tartson önvizsgálatot, ebből a szempontból is. Mert ha hisszük, hogy a mi Atyánk, Isten alkotta a világot és megajándékozott vele minket, bizony sokkal jobban kellene vigyáznunk rá. Jaczenkó Edit könyve ehhez ad segítséget: lelkitükröt az ökológiai megtéréshez.
„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2, 15)
Hogyan őrizzük, hogyan műveljük napjainkban? Tudom, a csapból is ez folyik, de azért nézzünk meg pár adatot! A felmérések szerint az élelmiszerek 30%-a kárba vész – egy átlagos magyar családnál ez évente 270 kg étel. A fogyókúrás programokra egy nap költött pénzt elosztva az aznap éhenhalt 25 ezer ember közt, több mint 6000 dollár jutna fejenként. Teréz anya szavaival: „Nem az a baj a világgal, hogy a szegényeket nem tudjuk jóllakatni, hanem az, hogy a gazdagokat!”
Ökológiai Túllövés Napjának hívják azt a napot, amikor az adott évben kimerítjük a természet megújuló készletét. Ettől a naptól kezdve már nem kölcsönvesszük a bolygót utódainktól, hanem elraboljuk. Ez a nap 2023-ban augusztus 2-ra esett. „Ha mindenki úgy élne, mint mi magyarok, a Föld éves tartalékai már június 8-ra kimerültek volna!” – írja a szerző a könyvben. A világháborúkat követő 80 évben az emberiség a Föld javainak nagyobb részét fogyasztotta el, mint egész addigi történelme folyamán. „A világon évente húszmillió hektár termőföldet veszítünk, ami a közös talajkincsünk egy százaléka. (…) Vagyis, ha nem változtatunk, már csak 100 szüret, 100 aratás van hátra.”
A technika fejlődésétől várjuk a megoldást, miközben az további mesterségesen kreált, 20 évvel ezelőtt nem létező igényekről hiteti el velünk, hogy nem lehet nélkülük élni. Hajszoljuk a gazdaság növekedését. A GDP torz mérőszámát világszerte elfogadjuk jóléti mutatónak, miközben nincs benne például a gyereknevelés, az önkéntesség, ha kerékpárral járunk, vagy ha csak egyszerűen egészségesek maradunk; viszont növeli az „értékét” például a dohányzás, az erőszakos videójátékok és filmek, a pornóipar, minden fölösleges, illetve ártalmas munka és a fegyverkereskedelem is.
A földtörténet során az ismert hatodik kihalási hullám közepén vagyunk, és az első olyanban, ami az emberi tevékenységhez köthető. Átlagosan 1 millió ember követ el öngyilkosságot évente, és a világon a vezető halálok az abortusz volt 2023-ban is, 44,6 millió áldozattal.
„A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Az írónő könyve azokhoz a keresztényekhez szól, akik otthonosan berendezkedtek a fogyasztói társadalomban. Ha az olvasott adatok felháborítanak – vagy főleg, ha már csak közönyösen elsiklasz felettük – jusson eszedbe, kedves Olvasó, hogy mégis dolgod van velük! Hiszen az emberiség negyede keresztény, kiemelt a felelősségünk abban, hogy ma merre tart a társadalmunk. A szűk ösvényen járva lehetnénk a világnak világosság. Élen kellene járnunk a környezetvédelemben, reklámarcaiként Isten országának.
„Annál, hogy mit hoz a jövő, lényegesebbnek gondolom, hogy mi egyébként mit viszünk a jövőbe.”
Ismerjük fel azt is, hogy keresztényként könnyebb „zölden” élni, sőt keresztényként valójában csak így lehetne, összhangban a szeretet parancsával. Ha mi nem vagyunk hitelesek, bezárjuk mások előtt Isten országát. „Nagyon is lehet másként élni, sőt hosszú távon csak másként lehet.” – írja a szerző. Nulladik lépésként el kellene szégyellnünk magunkat. Mégsem érzékeljük igazán a bajt.
„Honnan ez az elképesztő vakság? Valószínűleg ez is az elidegenedésben gyökerezik, a nyugati ember szűken értelmezett énképében, ami véget ér a testünk határainál, így a fenyegetettséget is legfeljebb ezeken a határokon belül érzékeljük.”
Például tudtad, mit jelentenek a tojáson lévő termelői kódok: hogy ha piacon vásárolod is, még könnyen származhat ketreces tartásból? Ismered a világ legnagyobb elektromoshulladék-lerakójának, „Szodomának” a munkakörülményeit? Vagy azt tudtad, hogy ha vágott fenyőfát veszel, az sokkal jobb, mintha földlabdásat vennél, sőt annál is, ha nem vennél egyáltalán? És azt, hogy az okostelefonodhoz szükséges koltánt nagy eséllyel gyerekek bányászták puszta kézzel Kongóban? A könyv olvasása előtt én sem tudtam. Az egyik fejezete azt a kérdést járja körül, Krisztus vajon hogyan élne ma köztünk? Megengedné magának azt az életformát, ami csak mások kizsákmányolása árán tartható fenn? Nyilván nem, de ő Isten – mondanánk, ezzel hárítva a rajtunk lévő felelősséget. „Sokan Jézust elérhetetlen magaslatokba emelik, ezért meg sem próbálnak hozzá hasonlóvá válni.”
Magunkban hordozzuk az imádat képességét, van bennünk egy „Isten alakú űr”, és ha eltávolodunk Tőle, hamar elfoglalja más a helyét, a trónját a szívünkben. Hogy ezt belássuk, elég csak megvizsgálnunk, mennyi időt, energiát, figyelmet szánunk az egyes dolgokra a mindennapjainkban… és mennyit Istenre. „Senki sem szolgálhat két úrnak…” (Mt 6, 24) A fogyasztói kultúrának láthatóan nem az a célja, hogy az emberek boldogok legyenek, mert a boldog ember keveset fogyaszt – mutat rá a szerző.
„A boldogsághoz nagyon kevés dolog kell, de rengeteg minden képes az útjába állni.”
Van választásunk! Elhagyhatjuk a bálványainkat: a pazarlást, a pénz- és munkaközpontú életet, a videójátékokat, sorozatokat, az alkoholt, a dohányzást, az internet bugyrait és mindent, amit ha a színünk mélyére nézünk, tudjuk, hogy nem összeegyeztethető a szeretet parancsával. Meg van rá a szabadságunk. Vagy ha úgy látjuk, hogy mégsincs, valljuk be magunknak, hogy rabszolgák vagyunk a bűn uralma alatt, és felszabadításra szorulunk! „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12, 2)
Jaczenkó Edit – Evezz a mélyre! Borítóterv: Berecz Anna
Bonyolult világunkban az életünk csaknem minden területén van tennivaló. A témából fakadóan ez egy tömény olvasmány, megdolgozza az embert. Valóban mélyre evezünk, elmerülünk benne és hosszan érlelődik a vágy, hogy változtassunk. Hiányozni szokott az ilyen ébresztő írásokból, hogy mutassanak kiutat, konkrét lépésekre bíztassanak. Az Evezz a mélyre! ebben is alapos. Sok jó ötletet ad, rengeteg idézetet hoz, könyveket, cikkeket ajánl.
„Vagy megváltozunk, vagy meggyőzzük magunkat arról, hogy mégsem olyan bűnös, ahogyan élünk…”
Viszonylag kis odafigyeléssel már jelentősen csökkenthetjük környezeti terhelésünket. Csak tájékozódnunk kell, és Szentlélek segítségével megvizsgálnunk a tetteinket; jó döntéseinket pedig fokozatosan jó szokásokká alakítanunk. Ne higgyük, hogy reménytelen a helyzet! Jézus mindig személyesen cselekedett, egyénekre figyelve, és gyalogosan! Mégis, az egész világot behálózta a tanítása. Mi is kapcsolódhatunk a közvetlen környezetünkhöz, lelassulhatunk. Tölthetünk több időt a természetben – tölthetünk több időt Istennel, hogy újra Ő legyen a középpontban.
Ebben sokat segít, ha gyakran emlékeztetjük magunkat, mennyi mindenért hálásak lehetünk. Isten és a természet bőségesen ad mindent, jóval többet is, mint amire szükségünk van, mégsem pazarol semmit. Tanuljuk meg mi is ezt a nagyvonalú takarékosságot! „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen!” (Jn 6,12)
Nem könnyű elköteleződni a változás mellett, de keresztényként végső soron kötelességünk. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretné a világunkat megőrizni és művelni. A szerzői kiadás az alábbi e-mail címen kérhető közvetlenül az írónőtől: edit.jaczenko@gmail.com.
Markolt Péter Tamás
hirdetés
