2024. 01. 25.

Mit lehet kezdeni az anyós-iszonnyal? – A család-és párterapeuta válaszol

Párkapcsolatban hogyan érdemes a másik szüleihez viszonyulni? Mit érdemes tenni, ha az egyik fél nem igazán kedveli a másik szüleit? Mit lehezt kezdeni azzal, ha egy komoly párkapcsolatban az egyik fél katolikus, a másik pedig református? Ezekre a kérdésekre is válaszolt Kozma-Vízkeleti Dániel pár-és családterapeuta a Válaszkeresők podcast legújabb adásában.

Párkapcsolatban hogyan érdemes a másik szüleihez viszonyulni? Mit érdemes együttjárás, illetve házasság esetén tenni, ha az egyik fél nem igazán kedveli a másik szüleit?

Minél inkább az elköteleződés felé megy a kapcsolat, annál nagyobb a tétje ennek a kérdésnek. Még ha számunkra először furcsa is az anyós vagy az após, más életstílusban élnek, kevésbé a szerethető arcukat mutatják, érdemes megkeresni, mi az, ami összeköt bennünket.  

hirdetés

Mi az, ami közös? Miben tudok felnézni rájuk? – ha ezekre választ találunk, annak mindenképpen nagy hozadéka lesz.

Ugyanakkor mint minden kapcsolat, az anyós-após-vő-meny kapcsolat is kölcsönösen alakított. Az igében azt olvassuk: „Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek.” (Mk. 10:7-8) Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy egy elkötelezett párkapcsolatban érdemes elsősorban a párom iránti lojalitást megnöveszteni, persze úgy, hogy a szülők iránti tisztelet is megmarad.

A házasság egyik kovásza, hogy kiállunk egymás mellett a legkritikusabb helyzetekben is, hogy számíthatunk egymásra, hogy a társam mellém fog állni. Ezzel együtt érdemes szellemi erőfeszítést tenni, hogy minél inkább jó kapcsolatba kerüljek a párom szüleivel, hogy lehetőség szerint minimalizáljuk az összeütközések területét.

Felmerülhet, hogy a pár anyagi okok miatt összeköltözik egy időre a szülőkkel, de érdemes tudatosítani, hogy ez csak ideiglenes megoldás, ahogy azt is, hogy ez fokozott kitettséget jelent az összezördülésekre. Néha nem könnyű bízni az anyósban és az apósban, de ha mi kezdjük, ha felcsiholjuk magunkban a bizalmat irántuk, akkor könnyebb lesz ezt megkapni felőlük is, akkor is ha más életstílusban élünk.

Van egy viszonylag gyakori jelenség, amellyel találkozom a praxisomban, és amelytől óva intenék mindenkit. Amikor összeházasodunk, összeköltözünk a párunkkal, akkor elkezdjük – finom vagy kevésbé finom eszközökkel – leválasztani a párunkról a korábbi kapcsolatait, legyen szó a szüleiről vagy a barátairól. Ez viszont sehová nem vezet: ha valakit megfosztunk az eddigi kapcsolati hálójától, akkor ne lepődjünk meg, ha összezuhan, szomorú lesz. A legteljesebb házasságban is szüksége van arra a feleknek, hogy legyenek a párjukon kívül is fontos kapcsolódásai – így nem sodorjuk lojalitáskonfliktusba a társunkat.

Mit érdemes tenni, ha egy komoly párkapcsolatban az egyik fél katolikus, a másik pedig református?

Ha a pár két tagja különböző, de keresztény hitrendszerben él, akkor érdemes azt keresni, ami összeköt, ami közös, amiben meg tudnak egyezni. Ennek a talaján könnyebb lesz megtalálni azokat a metszeteket, hogy például felváltva járunk misére és istentiszteletre vagy az egyik gyerekünket katolikusnak, a másikat reformátusnak kereszteljük. Ha látjuk a közös értékeket – Krisztus követése, a szeretet, az üdvösségre törekvés és még sok egyéb – akkor ezekre fogunk tudni építeni.

A sokszínűség, a többirányú válasz lehetősége „a hitem hogyan érték az életemben?” kérdésre a válasz megtalálásához is közelebb vihet. Én nem félteném a vegyes házasságokban felnövő gyerekeket attól, hogy a különbségek megtapasztalása miatt sérülnének vagy gyengülne a hitük.


A Válaszkeresők podcast 2. évadjában is az olvasóink által feltett kérdésekre válaszol Kozma-Vízkeleti Dániel pár-és családterapeuta, klinikai szakpszichológus, akinek te is felteheted kérdéseidet Youtube-kommentben!

Borítókép - Fotó: Dreamstime.com
777 PODCAST Válaszkeresők
hirdetés

1 Komment

  • Válasz anon 2024. 01. 25. 17:32

    Nem pontosan csak arra reagálnék, amit írt a szakértő Úr, csak pár gondolat eszembe jutott egy résszel kapcsolatban, amit lehet nem mindenki ismer, valamint lehetséges, hogy magam is rosszul emlékszem dolgokra, amely esetben kérem javítson ki valaki… „például felváltva járunk misére és istentiszteletre vagy az egyik gyerekünket katolikusnak, a másikat reformátusnak kereszteljük” …. Ha egy katolikus házasodik, akkor számára a kánonikus forma szükséges, hogy a házassága érvényes legyen, ellenkező esetben engedély szükséges. Valamint ahhoz hogy szentségi legyen a házasság a katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél közt, többek között, a katolikus félnek ígéretet kell tennie, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a katolikus hitben neveli és kereszteli a gyerekeit, valamint a másik félnek is a tudtára kell adni az igéretet, amelyet a katolikus házastársa tesz….. Lehetséges, hogy nem így volt értelmezve, de gyakran bevett gyakorlat, hogy az ilyen módon vegyes házasságok esetében a katolikus fél egyik vasárnapon megy istentiszteletre, a másikon misére. Ekkor elméletileg nem teljesíti a szentmisén való részvétel kötelezettségét, és ez súlyos bűnnek számít a katolikus tanítás szerint. A nem katolikus fél szemszögéből nézve szintén egy dolog: hiszi, hogy a tanítás amit vall, az igaz, hiszen követi, de ha felváltott tanításban nevelik gyermekeiket, vagyis mindne második gyerekét arra nevelik a házastársával, ami szerinte nem a teljes igazság vagy hamis, akkor ott is van némi meghasonlás…. Ezeket nem azért írtam hogy bármelyik felekezet tagjaiba belerúgjak, de a szeretet jegyében talán tartozunk az öszinteséggel is, nem lehet a nehéz kérdéseket elmaszatolni. Ha rosszul emlékeztem, és helytelenül írtam le valamilyen információt, kérem javítson ki valaki, aki szakavatott/hozzáértő, nem szeretnék senkit férevezetni, ezért ajánlom is hogy aki ezt olvassa, nézzen utána a dolgoknak hiteles forrásból…. Másik dolog, hogy sajnos csekély tapasztalatom szerint valamikor az történik, hogy a gyerekek a hit szempontjából „két szék közé esnek”, és végül eltávolodnak inkább a hittől, habár statisztikát mondani nem tudok… Nem csak a hit és vallás szempontjából, de általánosságban, vannak házasságok, ahol úgy néz ki kívülről, mint ha az egyik vagy a másik fél olyan engedményeket tett volna, amelyek az identitásával ellenkeznek, ami nem tűnik ideálisnak. Talán úgy látják, csökkennek a lehetőségeik, nincs jobb alternatíva, vagy kitudja…