Hogyan készítsük fel lelkünket az ünnepekre? Mit kezdjünk a készülődés érzelmi és mentális kihívásaival? Ha nyomasztó vagy sekélyes a karácsonyi készülődés. Ha félek a magányosan töltött napoktól, vagy attól, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológussal Erhardt Ágoston televíziós szerkesztő, műsorvezető beszélgetett – ebből gyűjtöttünk össze 7 fontos gondolatot.
„A hagyományok, rituálék, szokások keretet adnak a várakozásunknak – és ezek a rendszerek össze is hoznak minket. Amikor valamilyen szertartást együtt végzünk, akkor egy közösség vagyunk. A közösség megtartó ereje pedig felfoghatatlanul nagy. A férfiak 3 évvel, a nők 6 évvel élnek tovább, ha vannak mély, szoros kapcsolataik, ezek döbbenetes számok.”
„Szókratész azt mondta, hogy egy át nem gondolt életet nem érdemes élni. Azt gondolom, hogy egy át nem gondolt karácsonyt sem érdemes megélni. El kell gondolkodni, mit jelent neked az advent, mit jelent az ünnep, és mit akarsz belőle kihozni. Nekem a közelséget, a kapcsolódást jelenti – Istennel és a családommal. Nagyon sokan sodródnak, és aztán a haláluk közeledtével bánják, hogy nem éltek igazán. Az élet megéléséhez nem nagy dolgok kellenek, hanem a valóság kell.”
„A családi kapcsolatok szépsége, hogy feszegeti a határainkat. Az idegesítő nagynéni, aki mellé senki nem akar odaülni karácsonykor, valójában ajándék. Mert megtanít minket tolerálni, visszalépni, udvariasan hallgatni – olyan dolgokra tanít meg, amelyeket a hétköznapi életben nem kell megtennünk. Állhatunk úgy a családi találkozásokhoz karácsonykor, hogy ez egy jó belső lecke lesz, és hihetetlen sokat lehet belőle kihozni. Minden karácsonyozás felér egy csoportterápiával.”
„Sokan jönnek hozzám az ünnepek előtt azon szorongva, hogy kihez kell elmenni – utána pedig dühöngve, hogy nem úgy sikerült a karácsony, ahogy gondolták. Ez mind arról szól, hogy igazából valamilyen formalitást követtek mélységek, jelenlét, tartalom nélkül. Azt szoktam tőlük is megkérdezni még adventkor, hogy valójában mire vágynak, mi történjen meg karácsonykor? Érdemes megnézni, hogy a formalitás, vagyis a keret elemei közül melyik az, amelyik szolgálja az ünneplésünket és melyik az, amelyik inkább torzítja – utóbbiakat bátran elengedhetjük.”
Fotó: Dreamstime.com
„Akinek az fontos a karácsonyban, hogy Krisztus születését ünnepeljük, az élje meg úgy, hogy egy kicsit elcsendesedik kettesben Istennel, és átgondolja, hogy mit jelent neki Isten születése erre a világra. Nem elég az, hogy definíció szintjén tudom, miben hiszek, hanem viselkedjek, viszonyuljak hozzá úgy, mint amit állítok róla. Ekkor leszek önazonos, ami belső békét hoz akkor is, ha körülöttem káosz van.”
„Vannak kutatások, amelyek kimutatták, hogy nagyobb lesz az endorfinszintünk, örömtelibb állapotba kerülünk, ha adunk valakinek, mintha kapunk. Sőt, azt is kimutatták, hogy azoknak az embereknek, akik tudnak jótékonyan cselekedni, erősebb az önértékelésük. Salamon mondta azt, hogy aki mást felüdít, maga is felüdül. Az az érdekes, hogy a pszichológia ezt 100 százalékban aláírja. Az élet értelmét nem a hedonizmus adja meg, hanem a tudat, hogy valakit éltettem.”
„A karácsonyhoz nagyon sok elvárásunk fűződik, és ha ezek nem teljesülnek, befeszülünk. Az egyik legnagyobb elvárásunk magunkkal szemben, hogy mindenki elvárásának meg tudjunk felelni. Ezzel az a probléma, hogy úgy nem lehet igazán együtt lenni, hogy elvárásaim vannak mások felé, magam felé, az egész alkalom felé – mert az elvárásokban valahol nagyon sok az én, és nagyon kevés a mi. Ha pedig kevés benne a közösség, az egység, akkor az önzőség. A karácsony tehát arról is szól, hogy átlépjünk önmagunkon.”
hirdetés
