„A lányok elkezdtek versengeni a fiúkért. Korábban az volt a társadalmi közmegegyezés, hogy a fiúk tesznek erőfeszítést a lányokért, udvarolnak nekik, ők pedig kéretik magukat. Manapság egy-egy kelendőbb fiúért a lányok nagyon komoly módon versengenek.” De mi a helyzet ezzel a jelenséggel? És miben változtatta meg az online tér az ismerkedést? Ezekről és még sok más izgalmas témáról volt szó a Válaszkeresők podcast legújabb adásában, ahol Martí Zoltán az általatok küldött 5 legnépszerűbb kérdést tette fel Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológusnak, család-és párterapeutának.
Mit gondolsz a mai fiúk udvarlási szokásairól? Mintha nehezebben vennék rá magukat a mai srácok, hogy erőfeszítéseket tegyenek azokért a lányokért, akik tetszenek nekik, akiket szeretnének megismerni.
„Ez az ifjú nemzedék máshogy áll hozzá a dolgokhoz” – ezt Hésziodosz az időszámításunk előtti 7. században leírja, és azóta szerintem minden nemzedék elmondja, hogy igen, ezek a mai fiúk, mai lányok, mai fiatalok…
Most mégis máshonnan ragadnám meg ezt a kérdést: a mai fiúk udvarlási szokásait én nem tudom elválasztani a mai lányok kapcsolati hozzáállásától. Együtt változnak a nemi szerepek, a szerepfelfogás, az ismerkedési lehetőségek. Egy olyan nemzedék nő föl, akiknek a most aktív szülői nemzedék, tehát mi adtuk át az erőfeszítésmentesség útmutatását, hogy lehetőleg igyekezzetek minden komolyabb erőfeszítés nélkül élni, lúzer az, aki bármiért többet tesz, mint ami szükséges. A párkapcsolati ismerkedésben is nagyon elterjedt gondolat, hogy nem érdemes különösebben erőfeszítéseket tenni a kapcsolatért, amíg működik, addig működik, ha meg jön az első egy-két konfliktus, akkor inkább cseréld le, mert sokkal könnyebb találni egy új párt a Tinderen.
Egy kapcsolat sikere, harmonikussága, kiegyensúlyozottsága leginkább a benne élő felek erőfeszítésein, szándékán múlik. Valóban, ma mind a fiúk, mind a lányok szeretnének kevesebb erőfeszítést tenni a kapcsolatért. Ilyen módon
hirdetésnem annyira kiegyensúlyozott kapcsolatok jönnek össze, mert a kapcsolati odaszánás hiányzik belőlük.
A lélektan irányából megközelítve érdemes megnézni, hogy mit nyernek és mit veszítenek a mai fiatalok abból, hogy ilyen erőfeszítésmentesen próbálnak ismerkedni. Amit nyernek, az a többirányú, nagyobb számú tapasztalat, ami adott esetben később, hogyha elvégzik az ehhez kapcsolódó önreflektív önismereti munkát, nagyobb életbölcsességet hozhat számukra. Ha ezt megspórolják, akkor nem nyernek semmit ezzel a túl nagy tapasztalattal.
Amit pedig vesztenek, az a hozzáállás, mert megerősödhet bennük, hogy tényleg nem érdemes egy kapcsolat létrejöttéért, fenntartásáért komolyabb erőfeszítést tenni, márpedig egy hosszú távú, elkötelezett, akár élethosszig vállalt, kiegyensúlyozott párkapcsolatban pont erre lesz szükségük. Vagyis eleve lemondanak valamiről, amit így nem is gyakorolhatnak, nem is tapasztalhatják meg az értékeit, később sem áll majd rendelkezésükre.
Túl azon, hogy a fiúk igyekeznek minél kevesebb erőfeszítéssel megúszni a lányokkal való ismerkedés lehetőségét, ezzel párhuzamosan a lányok elkezdtek versengeni a fiúkért. Korábban az volt a társadalmi közmegegyezés, hogy a fiúk versengenek, tesznek erőfeszítést a lányoknak, udvarolnak nekik, ők pedig finoman kéretik magukat. Manapság egy-egy kelendőbb fiúért a lányok nagyon komoly módon versengenek, és ez az a jelenség, ami részben új, valahol a ’60-as, ’70-es évek kultúrájával, aztán a szexuális forradalommal került be a viselkedési repertoárba. Ez eredményezte azt, hogy már a srácok sem annyira versengenek, mert miért tennék, amikor a lányok ezt megteszik helyettük. Ezzel évszázados nemi szerepeket írunk fölül. Adott esetben széllel szemben lesz szükséges ragaszkodnunk az értékeinkhez, mert a kultúránk pont másra biztat bennünket.
Hogyan változtatta meg az online tér az ismerkedést?
Az online ismerkedés lehetősége kinyitotta a világot, nagyon sok emberrel kerülhetünk nagyon gyorsan, nagyon felületes kapcsolatba. Nincs tétje, tényleg százakkal válthatunk néhány rövid chatüzenetet, ebből nagyon kevéssel fogunk mélyebb beszélgetést kezdeményezni. Ez egyszerre fölszabadító meg zavarba ejtő.
Az online térben nagyon könnyű kommunikálni, hiszen nem vagyunk személyesen jelen, van időnk reagálni, adott esetben 17 másodpercet is kivárhatunk, mire egy frappáns választ elküldünk.
Későbbre tolódott a kapcsolat nehézsége,
hogy ezeket a nagyszámú felületes ismeretségeket hogyan váltjuk valóban személyes, két ember közötti jelenléten alapuló kapcsolattá.
A fiatal felnőtt klienseim arról számolnak be, hogy valamelyik üzenetközvetítő szolgáltatáson fantasztikusan tudtak beszélgetni, aztán mikor a személyes randira kerül sor, nem sikerült. Például ez az érzelem, amit most rajtad látok, ez micsoda? Merthogy az online térben emojikkal fejezzük ki az érzelmeinket, a valós életben pedig gesztusokkal, arckifejezésekkel, hanglejtéssel. Hangulatjelekkel nagyon nehéz megfeleltetni azt, amit mondjuk a te arcodon most látok.
Ha ezzel tisztában vagyunk és készülünk rá, és igyekszünk elsajátítani az érzelmek megértését, észlelését meg kifejezését, akkor nem leszünk bajban. Ha valóban a társas életünk nagy részét képernyő előtt töltjük, akkor viszont érdemes arra készülnünk, hogy nagyon nehéz lesz valós személlyel valós kapcsolatot kialakítani, márpedig egy elkötelezett párkapcsolat egy valós személlyel való hús-vér kapcsolat.
Mit gondolsz egy párkapcsolatnak az újrakezdéséről, akár hónapokkal vagy évekkel később?
Van egy régi mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó, de még az sem. Akkor vagyunk készek az életünkben egy új kapcsolatra, hogyha lezártuk a régit. És paradox módon egy régi ismeretségünkkel,
akár egy régi kapcsolatunkkal is kerülhetünk új kapcsolatba, de csak ha lezártuk a kapcsolatunk régi szakaszát.
Tehát ha ez tényleg egy újrakezdés, nem pedig egy folytatás. Akkor tudom ugyanazzal a személlyel újrakezdeni a kapcsolatot, ha ez meg van dolgozva, elgyászoltuk a kapcsolatunk korábbi szakaszát, lezártuk, és később egy más életszakaszban, más élettapasztalattal, akár más értékekkel, de arra az ismeretségre alapozva, amit korábban szereztünk egymás felől, tudunk egy kiegyensúlyozott és biztonságos kapcsolatot létrehozni.
Lehet később újrakezdeni, de két dolgot ne várjunk az újrakezdéstől. Az egyik, hogy ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mert közben mindketten változtunk. A másik pedig, hogy azt se várjuk, hogy most minden más lesz. Nem lesz minden más. Azok a dolgok lesznek máshogy, amit máshogy csinálunk, máshogy döntünk, máshogy kommunikálunk. Azt is érdemes tudnunk, hogy ha erre vonatkozik egy tudatos elhatározásunk, hogy korábban türelmetlenek voltunk egymással, ezért mentünk szét, most nem leszünk türelmetlenek. Ez békeidőben fog működni, de csak amíg nem kerülünk érzelmi nyomás alá. Az lesz csak máshogy, amit mind a ketten megdolgozott, önreflektív, felelős módon máshogy csinálunk.
De ismerek olyan kapcsolatokat, amelyek valóban későbbi életszakaszban való újrakezdésből épültek; összekapcsolódunk, aztán elsodródunk egymás mellől. Később újra találkozunk, és meglátom benned ugyanazt, akit tudtam akkor szeretni vagy becsülni, és ennek a biztonságérzetére alapozva újra elkezdünk ismerkedni egymással.
A következő adás témáit Ti alakítjátok – írjatok bátran kérdéseket, amit továbbra is anonim módon tehettek. Ide kattintva tudsz kérdést írni, szavazni a már meglévő kérdésekre!
Hallgasd meg a teljes beszélgetést:
