„A lányok elkezdtek versengeni a fiúkért. Korábban az volt a társadalmi közmegegyezés, hogy a fiúk tesznek erőfeszítést a lányokért, udvarolnak nekik, ők pedig kéretik magukat. Manapság egy-egy kelendőbb fiúért a lányok nagyon komoly módon versengenek.” De mi a helyzet ezzel a jelenséggel? És miben változtatta meg az online tér az ismerkedést? Ezekről és még sok más izgalmas témáról volt szó a Válaszkeresők podcast legújabb adásában, ahol Martí Zoltán az általatok küldött 5 legnépszerűbb kérdést tette fel Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológusnak, család-és párterapeutának.
Mit gondolsz a mai fiúk udvarlási szokásairól? Mintha nehezebben vennék rá magukat a mai srácok, hogy erőfeszítéseket tegyenek azokért a lányokért, akik tetszenek nekik, akiket szeretnének megismerni.
„Ez az ifjú nemzedék máshogy áll hozzá a dolgokhoz” – ezt Hésziodosz az időszámításunk előtti 7. században leírja, és azóta szerintem minden nemzedék elmondja, hogy igen, ezek a mai fiúk, mai lányok, mai fiatalok…
Most mégis máshonnan ragadnám meg ezt a kérdést: a mai fiúk udvarlási szokásait én nem tudom elválasztani a mai lányok kapcsolati hozzáállásától. Együtt változnak a nemi szerepek, a szerepfelfogás, az ismerkedési lehetőségek. Egy olyan nemzedék nő föl, akiknek a most aktív szülői nemzedék, tehát mi adtuk át az erőfeszítésmentesség útmutatását, hogy lehetőleg igyekezzetek minden komolyabb erőfeszítés nélkül élni, lúzer az, aki bármiért többet tesz, mint ami szükséges. A párkapcsolati ismerkedésben is nagyon elterjedt gondolat, hogy nem érdemes különösebben erőfeszítéseket tenni a kapcsolatért, amíg működik, addig működik, ha meg jön az első egy-két konfliktus, akkor inkább cseréld le, mert sokkal könnyebb találni egy új párt a Tinderen.
Egy kapcsolat sikere, harmonikussága, kiegyensúlyozottsága leginkább a benne élő felek erőfeszítésein, szándékán múlik. Valóban, ma mind a fiúk, mind a lányok szeretnének kevesebb erőfeszítést tenni a kapcsolatért. Ilyen módon
hirdetésnem annyira kiegyensúlyozott kapcsolatok jönnek össze, mert a kapcsolati odaszánás hiányzik belőlük.
A lélektan irányából megközelítve érdemes megnézni, hogy mit nyernek és mit veszítenek a mai fiatalok abból, hogy ilyen erőfeszítésmentesen próbálnak ismerkedni. Amit nyernek, az a többirányú, nagyobb számú tapasztalat, ami adott esetben később, hogyha elvégzik az ehhez kapcsolódó önreflektív önismereti munkát, nagyobb életbölcsességet hozhat számukra. Ha ezt megspórolják, akkor nem nyernek semmit ezzel a túl nagy tapasztalattal.
Amit pedig vesztenek, az a hozzáállás, mert megerősödhet bennük, hogy tényleg nem érdemes egy kapcsolat létrejöttéért, fenntartásáért komolyabb erőfeszítést tenni, márpedig egy hosszú távú, elkötelezett, akár élethosszig vállalt, kiegyensúlyozott párkapcsolatban pont erre lesz szükségük. Vagyis eleve lemondanak valamiről, amit így nem is gyakorolhatnak, nem is tapasztalhatják meg az értékeit, később sem áll majd rendelkezésükre.
Túl azon, hogy a fiúk igyekeznek minél kevesebb erőfeszítéssel megúszni a lányokkal való ismerkedés lehetőségét, ezzel párhuzamosan a lányok elkezdtek versengeni a fiúkért. Korábban az volt a társadalmi közmegegyezés, hogy a fiúk versengenek, tesznek erőfeszítést a lányoknak, udvarolnak nekik, ők pedig finoman kéretik magukat. Manapság egy-egy kelendőbb fiúért a lányok nagyon komoly módon versengenek, és ez az a jelenség, ami részben új, valahol a ’60-as, ’70-es évek kultúrájával, aztán a szexuális forradalommal került be a viselkedési repertoárba. Ez eredményezte azt, hogy már a srácok sem annyira versengenek, mert miért tennék, amikor a lányok ezt megteszik helyettük. Ezzel évszázados nemi szerepeket írunk fölül. Adott esetben széllel szemben lesz szükséges ragaszkodnunk az értékeinkhez, mert a kultúránk pont másra biztat bennünket.
Hogyan változtatta meg az online tér az ismerkedést?
Az online ismerkedés lehetősége kinyitotta a világot, nagyon sok emberrel kerülhetünk nagyon gyorsan, nagyon felületes kapcsolatba. Nincs tétje, tényleg százakkal válthatunk néhány rövid chatüzenetet, ebből nagyon kevéssel fogunk mélyebb beszélgetést kezdeményezni. Ez egyszerre fölszabadító meg zavarba ejtő.
Az online térben nagyon könnyű kommunikálni, hiszen nem vagyunk személyesen jelen, van időnk reagálni, adott esetben 17 másodpercet is kivárhatunk, mire egy frappáns választ elküldünk.
Későbbre tolódott a kapcsolat nehézsége,
hogy ezeket a nagyszámú felületes ismeretségeket hogyan váltjuk valóban személyes, két ember közötti jelenléten alapuló kapcsolattá.
A fiatal felnőtt klienseim arról számolnak be, hogy valamelyik üzenetközvetítő szolgáltatáson fantasztikusan tudtak beszélgetni, aztán mikor a személyes randira kerül sor, nem sikerült. Például ez az érzelem, amit most rajtad látok, ez micsoda? Merthogy az online térben emojikkal fejezzük ki az érzelmeinket, a valós életben pedig gesztusokkal, arckifejezésekkel, hanglejtéssel. Hangulatjelekkel nagyon nehéz megfeleltetni azt, amit mondjuk a te arcodon most látok.
Ha ezzel tisztában vagyunk és készülünk rá, és igyekszünk elsajátítani az érzelmek megértését, észlelését meg kifejezését, akkor nem leszünk bajban. Ha valóban a társas életünk nagy részét képernyő előtt töltjük, akkor viszont érdemes arra készülnünk, hogy nagyon nehéz lesz valós személlyel valós kapcsolatot kialakítani, márpedig egy elkötelezett párkapcsolat egy valós személlyel való hús-vér kapcsolat.
Mit gondolsz egy párkapcsolatnak az újrakezdéséről, akár hónapokkal vagy évekkel később?
Van egy régi mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó, de még az sem. Akkor vagyunk készek az életünkben egy új kapcsolatra, hogyha lezártuk a régit. És paradox módon egy régi ismeretségünkkel,
akár egy régi kapcsolatunkkal is kerülhetünk új kapcsolatba, de csak ha lezártuk a kapcsolatunk régi szakaszát.
Tehát ha ez tényleg egy újrakezdés, nem pedig egy folytatás. Akkor tudom ugyanazzal a személlyel újrakezdeni a kapcsolatot, ha ez meg van dolgozva, elgyászoltuk a kapcsolatunk korábbi szakaszát, lezártuk, és később egy más életszakaszban, más élettapasztalattal, akár más értékekkel, de arra az ismeretségre alapozva, amit korábban szereztünk egymás felől, tudunk egy kiegyensúlyozott és biztonságos kapcsolatot létrehozni.
Lehet később újrakezdeni, de két dolgot ne várjunk az újrakezdéstől. Az egyik, hogy ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mert közben mindketten változtunk. A másik pedig, hogy azt se várjuk, hogy most minden más lesz. Nem lesz minden más. Azok a dolgok lesznek máshogy, amit máshogy csinálunk, máshogy döntünk, máshogy kommunikálunk. Azt is érdemes tudnunk, hogy ha erre vonatkozik egy tudatos elhatározásunk, hogy korábban türelmetlenek voltunk egymással, ezért mentünk szét, most nem leszünk türelmetlenek. Ez békeidőben fog működni, de csak amíg nem kerülünk érzelmi nyomás alá. Az lesz csak máshogy, amit mind a ketten megdolgozott, önreflektív, felelős módon máshogy csinálunk.
De ismerek olyan kapcsolatokat, amelyek valóban későbbi életszakaszban való újrakezdésből épültek; összekapcsolódunk, aztán elsodródunk egymás mellől. Később újra találkozunk, és meglátom benned ugyanazt, akit tudtam akkor szeretni vagy becsülni, és ennek a biztonságérzetére alapozva újra elkezdünk ismerkedni egymással.
A következő adás témáit Ti alakítjátok – írjatok bátran kérdéseket, amit továbbra is anonim módon tehettek. Ide kattintva tudsz kérdést írni, szavazni a már meglévő kérdésekre!
Hallgasd meg a teljes beszélgetést:
hirdetés
6 hozzászólás
Sajnálatos tény,de az is eléggé sajnálatos,hogy nagyon kevés olyan lány van,akiért megérné hajtani,és néha még nekik is irreális elvárásaik vannak. Most képzeld el,hogy azt mondják neked,h.gürizzél keményen,mert a végeredmény a fődij egy vadonatúj gyári állapotban lévő verda lesz,és mikor át akarod venni,akkor derül ki,h.már nincs is olyan állapotban,mert már egy jó páran kipróbálták.
Most komolyan,dolgoztam egy ideig olyan cégnél,ahol többségben nők voltak, kb 400-an,na belőlük 3-4 volt olyan,akivel érdemes lett volna valamit kezdeni,na ők már foglaltak voltak.
Konklúzió: Ha ki akarsz ábrándulni a nők nagy többségéből,akkor ajánlott velük egy cégnél dolgozni.
Kedves Gazsi!
Mindig remek olvasni férfiak véleményét, akik képtelenek úgy példálózni a nőkkel kapcsolatban, hogy ne élettelen tárgyakhoz hasonlítsák őket. Miért fontos, hogy „vadonatúj, gyári állapotban” érkezzen egy nő a kapcsolatba? Te is úgy érkezel, mint férfi? Ha nem, mire fel a kettős mérce? Ha igen (ne nevettess, nem hiszem el), akkor szerinted a férfiak hány százaléka „érintetlen” ma már, s azok hány százaléka várja el a nőktől, hogy ők viszont azok legyenek?
Kedves Bazsi.
Tény és való,hogy már a férfiak sem tökéletesek,és mi sem vagyunk gyári állapotban. Én csak arra próbáltam reflektálni,hogy hiába kéritek számon azt,hogy manapság a férfiak nem úgy férfiak mint régebben. A helyzet az,h.hiába a nagy erőltetése annak,h. a kulcs=a zárral,attól még igaz az a mondás,h. amelyik kulcssal több zárat is ki lehet nyitni,az egy mesterkulcs,viszont amelyik zárat akármilyen kulcssal ki lehet nyitni na az egy vacak zár. Ennek függvényében lehet tűnődni tovább.
Azt mondom hiába a nagy liberális mosoda attól még a régi program müködőképes.
Amúgy csak szemléltetésnek használtam tárgyat,mivel a hagyományos értelemben a nő ajándékozta oda magát(mármint a szüzességét) az arra érdemes férfinak.
Kedves Gazsi!
Pár kérdés:
– Miért használsz tárgyakat szemléltetésre, ha nőkről beszélsz?
– Ami a zárat és a kulcsot érinti: soha nem értettem, hogy egy hasonlatot miért bizonyításként használnak a férfiak. Ez egy hasonlat. Minden nő érti, hogy ki a kulcs, ki a zár, mi a kulcs szerepe, mi a zár szerepe, és mi a logika mögötte. A probléma ott van, hogy ez a hasonlat a logikád szemléltetésére van, azon kívül pedig semmit nem ér/jelent. Azon kell elgondolkodnod, hogy miért áll fenn eleve ez a világnézeted. Nem pedig azt kell elmagyaráznod, hogy mi a világnézeted. A hasonlat utóbbira szolgál.
– Miért fontos a szüzesség koncepciója és miért ajándék kizárólag a nő részéről? Azt gondolod egy nőnek nem fontos tudni, hogy nem durrant-e el egy férfi másik 10 nőben 3 másodperc alatt és nem hagyja majd ott azt a nőt egy másik nőért? Ezt a családot egy másik családért? Mert az fiút tudott szülni? Amott meg jobb a szex?
Én aztán semmit ne kérek rajtad számon Gazsi, eleve nem értek egyet a cikkel. Mondjuk érdekesnek tartom, hogy akik számonkérnének téged, azok pont ugyan gondolatvilági körből származnak, mint te. Ilyen szempontból megérdemlitek egymást.
A régi program működőképes? Kinek? Honnan veszed? Én csupán női generációk mérhetetlen sorát láttam, akik totálisan elégedetlenek voltak az eddigi rendszerrel.
Látom nem érted a lényeget.
Azért használom, hogy a gyengébb felfogásúak is kapisgáljanak valamit. Attól,hogy a feministák elhitették a nőkkel,h.ők is élhetnek úgy,mint a férfiak,és szüntelen azon vannak,h.felforgassák a régi rendet,na ettől a nők legalább is anatómiailag nem lesznek férfiak.
Nos régebben amikor még a szüzesség érték volt,akkortályt még érdemes volt úgymond harcolni a nők kegyeiért. Azt nem mondanám,h.akkor mindenki boldogabb volt,vagy sokkal jobb lett volna,viszont figyelembe véve az ilyen,és hasonló cikkeket,meg azt is,h.igyekeznek minden úton-módon meggyőzni arról,hogy habár minden szét van züllesztve,azért még is alapitsatok már családot könyörgünk.(Ez utóbbi mondat a kormány ill.a megmondó embereik szava)
Szóval most sincs meg a beigért boldogság.Sőt.
Kedves Gazsi!
Elsősorban nem értem, miért gondolod, hogy bárkinek is be kéne mutatni a konzervatív felfogást (férfiak korlátozzák a női szexualitást és kizárólag a nőit, szüzesség kérdése, kettősmérce)? Komolyan azt hiszed, nem tudnak róla a nők? Kell nekik még egy szó szerint tárgyiasító példa is, hogy a tudatukra hozd? 🙂 Esetlegesen a férfiak azok, akik általában nem így gondolkodnak, de akkor jössz te a hasonlatoddal és rögtön megértik mi a szitu?
Másodsorban ismételten nem értem, miért gondolod, hogy bármit magyaráz a hasonlatod azon kívül, hogy te mit gondolsz? Értjük, MIT gondolsz. Azt nem értjük kedves Gazsi, hogy MIÉRT. MIÉRT kerülnek egyáltalán a nők a zár helyére? MIÉRT gondolkodsz egyáltalában úgy, mintha a nőnek a lényege elemében az lenne, hogy zárva maradjon és egyetlen kulcs tudja kinyitni?
Tehát… mi szükség is van ilyen nyelvezetre? Mi szükség van ilyen példákra? Miért nem megy ez tárgyak és állatok használata nélkül? A nők miért nem beszélnek ugyanígy a férfiakról?
Miért nem válaszoltál a férfiak szüzességével kapcsolatos aggályaimra? Abszolút logikus kérdéseket hoztam fel és aggodalmakat a nők részéről. Hozok neked példát, legalább olyan jó, emberi méltóságtól megfosztót, amit te írtál: van itten nekem egy remek szép fám, pöpec kis gyümölccsel. Miért akarnám, hogy bárki leszakítson róla és a magjait felhasználva ültessen magának is? Ne szórja az sehova, csak az én kertembe. Az én tulajdonom. Át ne hajoljon az ága a szomszédba, inkább levágom!
Látod Gazsi? Én is tudok példát hozni arról, hogy egy férfinak mi a szerepe, csak attól az még nem feltétlen igaz.
Ne írd, hogy nem mondtad, hogy mindenki boldogabb volt és sokkal jobb lett volna, mert ha nem ezeket jelenti a múltkori kijelentésed arról, hogy „a régi program működőképes”, akkor nem tudom mi az isten működőképes rajta. Ha nem jobb és nem boldogabbak az emberek, akkor legrosszabb esetben is ugyanott járunk, mint most, szóval nem tudom mi a gondod akkor a mostani rendszerrel.
Se a cikkel, se a kormánnyal nem értek egyet, az meg nem érdekel, hogy ki alapít családod és hogyan, magánügynek tartom. Azt sem tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy „a feministák elhitették a nőkkel, hogy ők is élhetnek úgy, mint a férfiak”, szóval nem vitázom vele. Nem tudom mit jelent „úgy élni, mint a férfiak”. Ha azt, hogy következmények nélkül lehet b*szni férfiként, de iszonyat nagy pofával elvárni a nőtől, hogy k*ratlan legyen, akkor igazad van, valóban nem élhetnek ma se úgy a nők, mint a férfiak. A férfiak miatt. Szóval nem tom’ Gazsi, nekem ez nem természetes korlátnak tűnik, hanem férfiak által eldöntöttnek és betartatottnak. Ha nem ezt érted, akkor meg tényleg fogalmam sincs, mert legutóbb, mikor csekkoltam, a nők is tudtak gyereket nevelni, csapot szerelni, kenyeret sütni, lőni, szőni, villamost vezetni, tanítani, hinni, tanulni, dolgozni, sportolni, enniinnialudnimenniülnijárni. Folytassam? Ha valami nem megy, érdemes elgondolkodni róla, hogy miért nem megy. Netán természetes-e a határ (mint hogy a férfiak nem tudnak szülni), vagy mások által felállított (minthogy nőként te ne tedd szét a lábad, csak a tulajdonoló férfidnak).
Amúgy meg mi is a „régi rend”? Az, amikor szó szerint a férfi tulajdona volt a nő? Amikor a nő nem birtokolhatott földet és bankszámlát? Amikor a nő nem szavazhatott? Mert ha ezeket kívánod vissza, akkor nem hiszem, hogy érdemes folytatnunk a beszélgetést, de ha nem, akkor meg nem értem, hogy miért hagysz el pár egyértelműen rossz archaikus gondolatot és miért ragaszkodsz másokhoz.