„Ahogy a vas formálja a vasat, úgy formálja egyik ember a másikat.” (Péld 27,17) Az, hogy milyen emberek közösségében éljük az életünket, befolyásolja a jellemünket, a szokásainkat, a szavainkat, a hitünket.” A TeSó blog elgondolkodtató írását szemlézzük.
„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12)
Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és elfáradunk. Különös és jellemző, hogy mindkét lelkiállapot más emberekhez köthető.
Nincs nagyobb segítség és nincs fájdalmasabb akadály a hit útján, mint a másik ember, illetve az emberekből álló közösség.
Ha belelapozunk a Szentírásba, nagyon sok negatív dolgot fel tudunk sorolni a közösségek szerepléséről: a kiválasztott nép sajnos szokásává teszi, hogy megfeledkezzen Istenéről; a sokaság, amelyik hallgatta és követte Jézust, nagypénteken átáll az Őt megfeszíteni akarók oldalára; az apostoloknak rengeteg harca van az engedetlen és makacs gyülekezetekkel, és még sorolhatnám. Azonban legyünk figyelmesebbek: a Bibliában található isteni ígéretek túlnyomó részében egy közösség a kedvezményezett, akkor is, ha az ígéretet egy ember kapja a közösség nevében (például Ábrahám, akinek megígéri az Úr, hogy nagy néppé teszi, és benne nyer áldást majd minden nép).
hirdetésAz, hogy milyen emberek közösségében éljük az életünket, befolyásolja a jellemünket, a szokásainkat, a szavainkat, a hitünket. Erről beszél a Példabeszédek könyve, amikor azt mondja, ahogy a vas formálja a vasat, úgy formálja egyik ember a másikat (Péld 27,17). Nem függetleníthetjük el magunkat attól a közösségtől, amiben élünk, hiszen hordjuk annak a jegyeit magunkon, és ugyanúgy azonosítható lesz viselkedésünkről, beszédünkről a közösségünk, mint ahogy Péter beszédéről is megismerték a közösséget, amihez tartozott (Mt 27,73).
A hirdetett, hallott Ige mindig közösséget gyűjt egybe, és ez a közösség minden bajával, betegségével, gyengeségével és kísérthetőségével egyház, sőt nagybetűs E G Y H Á Z – a Krisztus misztikus teste. Azok a hívők pedig, akik megpróbálnak egyedül maradva,
elszigetelődve járni a tanítványság útján, sebezhetőbbek, gyengíthetőbbek és félrevezethetőbbek, mint azok, akik egy gyülekezethez tartoznak.
Panaszod van a közösségedre? Nekem is az enyémre. Csalódtál a gyülekezetben, annak vezetőiben? Valószínű, hogy kevesebbszer, mint én. Úgy érzed, néha könnyebb lenne egyedül megmaradni Jézus mellett, mert a többiek csak fékeznek a hitben járásban? Nekem sem ismeretlen ez a kísértés. Mégis, egy helyen jelentette ki magát, osztotta ajándékait és szolgálatait a Lélek: a közösségben. Ezért ígéri meg az Úr, hogy az Őt hallgatók között jár és Istenükké válik, miközben bíznak Benne és népévé formálódnak.
Ebben a böjtben légy aktívabb tagja közösségednek! Ne csupán fogyasztani próbáld az üzeneteket és azokat a lehetőségeket, amikkel a gyülekezet szolgál feléd, de vedd ki te is a részed a közös teherviselésből, könyörgésből, szolgálatból! A nagy közösség akkor életképes, ha kis közösségekből áll össze – keress valakit, akivel összeköt a Krisztusban való hit, és váljatok ti ketten a gyülekezetetek motorjává! Imádkozzatok a közösségetekért, annak vezetőiért és tagjaiért, hogy az Úr eszközei legyenek, és az Ő dicsősége megjelenjen közöttetek és bennetek!
Laskoti Zoltán
Forrás: TeSó blog
hirdetés
