Vess, csak vess! – Papp Miklós útravalója az új esztendőre

Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa 2023-ban is segíti a 777 olvasóit a lelki elmélyedésben, Istenhez való közeledésben. Az új esztendő első írását – nem meglepő módon – Tolsztoj ihlette.

„Vess, vess, ember, bár tudod, hogy nem te fogsz aratni. Az egyik vet, a másik arat. Te, Lev Nyikolajevics, nem fogsz aratni. Vess, csak vess! S ha Isten igéjét veted, akkor biztos, hogy termést hoz. Értem már, a rend, ami azelőtt kegyetlennek látszott, hogy munkám gyümölcsét valójában nem adatik meg látnom, valójában nem kegyetlen, sőt üdvös és ésszerű. Hogyan különböztetném meg az igazi jót – az istenit – a nem igazitól, ha én, hús-vér ember, élvezhetném a gyümölcseit? Így tehát világos: az, amit úgy cselekszünk, hogy nem látjuk a jutalmát, s mégis szeretettel tesszük, bizonyára isteni. Vess, csak vess, Isten felneveli, s nem te, ember aratod le majd – hanem az, ami tebenned így is vetni akar.”
Tolsztoj, Napló 169.

Az új év kezdetén Tolsztojnak egy csodaszép szűrőjéhez folyamodunk. Az év kezdetén tervezzük a vetést, a tetteinket, döntéseinket, és felmérjük a várható gyümölcsöket, az aratást. Azt írja: azok az igazán isteni indíttatású jó tettek, ahol nem bánjuk, ha nem mi aratunk. Miért felszabadító és nemesítő ez a szűrő?

Ma a munka világában fontos alapszabály az azonnali visszajelzés: azt tanulják a vezetőképzőn és a kommunikációs tanfolyamokon, hogy a teljesítményre azonnali visszajelzést kell adni. Azonnal dicsérni, illetve a kritikát megfogalmazni. Ez motiválja a dolgozót, ez tartja pályán, ez óv a kisiklástól. Persze megvan ennek a maga empirikus hatékonysága, kétségbevonhatatlan. Mégis a kutya idomítása jut eszembe, ahol szintén azonnal kell nevelni, mert percek múlva a kutya nem tudja, milyen rosszat tett. Az ember számára az azonnali visszajelzés fontos, de valahol mégis elégtelen. Tényleg csak az azonnali jutalomfalatok és kritikák tartanak pályán?

hirdetés

Sőt, Tolsztoj tovább megy: még csak nem is azonnali visszajelzések, hanem egyáltalán a saját életemben való aratás sem egyetlen szűrője, motiválója a jó tetteinknek. A jó tettekhez ne legyen túl fontos nemcsak a mások azonnali visszajelzése, hanem a hosszabb távú, a saját életünkben még megvalósulás aratás reménye sem. A roppant sikeres Tolsztoj legtisztább szűrőnek azt nevezi, ha úgy teszünk jó tetteket, melyeknek nem bánjuk, ha az aratását már nem látjuk.

Tolsztoj ezért mondott le művei jogdíjáról, s végrendeletében meghagyta, hogy művei ingyenesen elérhetők legyenek mindenki számára.

Mi ebben a jó? Egyrészt, ha látjuk a munkánk sikereit, könnyen elbizakodottá, gőgössé válhatunk. Ha a gyors és látványos siker hajt minket, akkor a rövidtávú és látványos tettekre hajtunk, elúsznak szemeink elől a hosszú távú hatások. Rövidgondolkodásúvá válik az ember. Ha fontos az aratás, akkor mindig megjelenik a háttérben az érdek nagy árnyéka. A pénz bűvereje. Ám van az éremnek egy másik oldala is: ha felszabadulunk a rövidtávú visszajelzések és a saját aratás érdeke alól, akkor nem omlunk össze a rosszindulatú kritikáktól, a szűklátókörű bántásoktól, s nem adjuk fel a jót akkor sem, ha nem mi fogunk aratni, a jót nem adjuk fel a rövidtávú kudarcok esetén sem. Mennyi művész, tudós, szent ember halt úgy meg, hogy igazán nem ők arattak! Milyen elszántság, tiszta motiváció, szeretet indította és tartotta meg őket azon az úton, ahol nem ők arattak. Mozartot név nélkül a szegények sírjában temették el, Szent Ferencnek fogalma sem volt koldusruhájában, milyen mozgalmat indított el.

Tolsztoj szerint isteni tisztító hatással van a jó tetteinkre, ha felszabadulunk az emberek azonnali visszajelzése és a saját életünkben történő aratás érdeke alól. Ez a hit indít arra, hogy élethossziglan szeressünk, kitartsunk a házasságban, a fogadalmainkban, nem csak az evilági aratást tartva szemünk előtt. Ez hit indít arra, hogy gyerekeinket ne csak az evilági gyors sikerekre neveljük.

Ez a hit tesz túlcsordulóan jó szívűvé, nem várva az evilági dicséretet, visszajelzést.

Ez a hit engedi, hogy kicsit balekok legyünk, kihasználjanak, sokadszor segítsünk és megbocsátsunk. Ez a hit engedi, hogy a rejtekben is merjünk jók lenni, elismerés nélkül is magas szinten szeressünk, az egyszerűségben is nívós életet éljünk. Ez a hit engedi, hogy merjünk a halálunk utáni célokra és hatásokra is gondolni. Sőt, ez a hit pattintja le rólunk a rövidtávúak és provokálók kritikáit.

Tervezzünk az új év kezdetén, de Tolsztoj szűrője szerint: ne csak olyan terveket, melyek aratásából részesülünk, hanem olyanokat is, melyek túlmutatnak rajtunk. „Te csak vess, vess!” – minél több jót ebben az új évben!

Papp Miklós

hirdetés