A 777 szerkesztősége is megkapta azt a közleményt, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia adott ki szerdán az oktatás és a pedagógusok jelenlegi helyzetéről.
A közleményt változtatás nélkül publikáljuk.
“A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaiként a sajtóból értesültünk egyes egyházi iskolák tanárainak polgári engedetlenségre hívó kezdeményezéséről. A munkavégzés megtagadása vagy felfüggesztése munkáltatóként is nehéz helyzetbe hozza az egyházifenntartókat, hiszen felelősséggel tartoznak azon szülők felé, akik rájuk bízták gyermekeiket, illetve az állam felé is el kell számolniuk, hiszen teljesíteniük kell a köznevelési szerződésekben vállalt kötelezettségeiket.
Tisztában vagyunk az oktatás és a pedagógusok jelenlegi nehéz helyzetével, azonban továbbra is a tárgyalásos megoldást részesítjük előnyben és elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy a pedagógus hivatás megerősödjön, társadalmi presztízse emelkedjen. Abban is bízunk,hogy kialakul egy olyan szakmai párbeszéd az oktatásirányítás és a pedagógusok szakmai szervezetei között, amely előreviszi az oktatás és nevelés ügyét és hosszú távú stabilitást biztosít annak. Ennek érdekében a Püspöki Konferencia képviselői révén folyamatosan részt vesz többek között a Köznevelési Érdekegyeztető Tanács, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal, a Szakképzési Innovációs Tanács és a Köznevelési Tudományos Tanács munkájában, és javaslataival segíti ezen testületeket. A Püspöki Konferencia a Katolikus Pedagógiai Intézet segítségével a jövő év elejére egy országos szakmai tanácskozást kíván szervezni a témában.
Reméljük, hogy a döntéshozók és a pedagógusok is mérlegelik ezt a helyzetet és bölcs döntést hoznak. Nem mondunk le az oktatás és a pedagógusok általunk is ismert, nehéz helyzetének jelzéséről, hanem ebben a légkörben is kiállunk vállalt hivatásuk és a jogkövető, felelős állampolgári magatartás mellett.
Budapest, 2022. december 7.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”
A 777 korábban blog és interjú formájában is foglalkozott a témával:
Lábánné Hollai Katalin blogbejegyzése:
Páros interjú egy tanár édesanyával és tanár fiával:
hirdetés
1 Komment
Szomorúan látom, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, mint oly sokszor, most is vállalhatatlan. 😥
Teljesen megértem, hogy munkáltatóként a polgári engedetlenség nehéz helyzet és ezt szeretnék elkerülni, de!
A Püspöki Konferencia ezidáig nem szólalt föl látványosan és hatékonyan az oktatás ügyében. Pedig egy ilyen nagy (és a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló) szervezet talán el tudna valamit érni. Talán! De ha nem sikerül, akkor is legalább lehet érzékelni, hogy fontosnak gondolják az oktatást és szeretnének tenni a megegyezésért. Napjainkban az egyház nem szeret kényes témákban hivatalos véleményt formálni – talán azzal hitegeti magát, hogy így marad ki az aktuálpolitikából, pedig egyrészt az oktatás helyzete nem az (legalábbis nem kéne, hogy az legyen!) másrészt valójában így sem tud kimaradni belőle. Lehet, az is, hogy az egyházi vezetők azt gondolják, hogy a tanárok megmozdulásain úgyis csak sok kis Soros György vesz részt, szóval hogy ez valami ellenzéki balhé, de ez esetben indokolt lenne tájékozódniuk! És intő jel lehetne például az egyházi iskolák tanárainak megmozdulása…
Összességében azt várnám ebben helyzetben az Püspöki Konferenciától, hogy köteleződjön az oktatás ügye mellett. Az, hogy rengeteg valódi hatékonysággal és érdemi döntéshozási erővel nem bíró szervezetben benne vannak, az önmagában nem sokat ér. (Mint látható.) Ha a Püspöki Konferencia ezt a kiállást határozottan, újra és újra látványosan megtenné, akkor joggal várná a dolgozóitól, hogy ne engedetlenkedjenek.
Végül a nyilatkozat legnagyobb hazugságáról: ebben a helyzetben a párbeszédről beszélni, kb annyit jelent, hogy “maradjon minden így”. Amíg az egyik fél nem hajlandó a párbeszédre sem (nem hogy valami közös megegyezésre!) addig mire gondol az, aki azt mondja, hogy ez a helyzet párbeszéddel megoldódik? A tanárok nem polgári engedetlenséggel kezdték a folyamatot. Több, mint egy éve különböző fórumokon tárgyalni próbáltak, de a kormány semmi érdemi javaslattal nem állt elő (valós döntési jogkörrel nem rendelkező embereket küldtek, hogy húzzák az időt, aztán majd csak lesz valami). A tanárok második lépésként sztrájkolni kezdtek törvényesen(!) hogy felhívják a figyelmet arra, hogy nem jó ez így. Erre az volt a reakció, hogy gyorsan átírták a sztrájk törvényt úgy, hogy ne legyen értelme sztrájkolni. (Ma már szinte abban merül ki a sztrájk, hogy a tanár nem kap fizetést, egyébként mindent úgy csinál, mint máskor – ez nem egy túl látványos figyelemfelhívó akció.) Mi után ezzel a lépéssel a hatékony sztrájk lehetőség megszűnt, illetve a hatalom ismét azt kommunikálta ezzel, hogy “az van, amit mi akarunk, nem érdekel mit gondoltok, maradjatok csöndben”, sok tanár nem lát más megoldást, mint a polgári engedetlenséget. De ez már a folyamat harmadik fázisa! Amire egyébként a hatalom válasza továbbra is az erőfitogtatás és megfélemlítés, vagyis a kirúgás. Több engedetlenkedő pedagógust ismerek személyesen: nem a lázadás a fő hajtóerőjük, hanem a tehetetlenség, a semmibevettség érzése és a kétségbeesés. Ilyenkor arról beszélni, hogy miért nem a párbeszéddel próbálkoznak, elég megtévesztő. Azért nem azzal próbálkoznak, mert arra nincs fogadó készség, a kormány nem nyitott a közös gondolkodásra és megoldásra, hanem erőből akarják megoldani az ügyet (mint úgy általában szinte mindent).
Zárásaként egy érdekes megfigyelés: ebben a helyzetben a párbeszédről nyilatkozgatni nagyjából olyan, mint amikor bölcs vezetőink az ukrajnai háborúhoz annyit tudnak hozzátenni, hogy legyen béke. Ez persze szép és jó, mindenki ezt szeretné. De, ha az orosz félnek az az álláspontja, hogy “elfoglalom az országot és ebből nem engedek” akkor azért nehéz elképzelni, hogy mégis milyen békére gondolnak bölcs vezéreink! Ebben a helyzetben (az orosz fél álláspontjának változása nélkül) a béke annyit jelentene, hogy Ukrajna adja meg magát és szűnjön meg.
Szóval a Püspöki Konferencia sajnos ismét csalódást okozott, újra nem áll ki valami mellett, ami érték. Ki tudja miért…