Mit jelent válaszolni Isten hívására? Egyáltalán hogyan tudjuk meghallani, hogy Ő hív? Milyen szerepe lehet egy-egy közvetítőnek az életünkben? A Monsterrat vlog e heti Útravaló című adásában Kiss Ulrich jezsuita ezekről beszélt.
Válaszolni a hívásra – ez a cím nekem azt sugallja, hogy valaki hív valakit valamire. Néhány olyan szituációt akarok megvilágítani, ahol ez fönnáll.
Képzeljük el, hogy az utcán sétálunk, valaki odajön hozzánk, és azt mondja: „legyen szíves, hozzon nekem egy pohár vizet!”. Valószínűleg az illető idegesen körülnéz, hogy hol van a rejtett kamera, mert a mai modern társadalomban az ember egy ilyen kérést trükknek vagy viccnek tart. De ha ugyanazt megkérdezzük mondjuk Srí Lankán vagy Mexikóban, ott a háziasszony az esetek 90 százalékában készségesen hoz nekünk egy pohár vizet. Kultúrafüggő tehát, hogy hogyan válaszolunk a hívásra.
A hívás, amely minket érdekel, Isten hívása. Van itt egy nagyon szép történet, én nagyon szeretem. Sámuel története. „Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás.” (1Sám 3:1) Arra utal ez a kis mondat, hogy nem mindennapos dolog volt, hogy az Úr megszólított bárkit is. Tehát amikor Sámuelt megszólította az Úr, nem tudta, hogy mi történik vele. Logikusan feltételezte, hogy a mestere szólt, mert az ő kapcsolatrendszere a templomban kimerült abban, hogy engedelmeskedett a mesternek. Azonban valaki más szólalt meg, és ezt pont a mesterétől, Élitől tudja meg.
Visszatérve az előző szituációra, a pohár vízre: ha a szülő kéri a gyereket vagy a gyerek a szülőt, akkor azt teljesítjük.
hirdetésKell egy bizalmi kapcsolat ahhoz, hogy megtörténjen az, amit szeretne a másik, aki kér minket bármire.
Nagyon fontos Éli szerepe: minden más hivatástörténetben, mindenkinek kell egy Éli, aki megmondja, hogy „te, ez az Úr volt”. Mert nagyon kevesen kapnak olyan energiával töltött hívást, hogy biztosak abban, hogy az Úr szólt. Szükség van egy hosszú folyamatra, hogy megtanuljuk, megkülönböztessük a felkérést a pohár vízre, és az Úr felkérését, hogy kövess engem. Amikor Sámuel megértette, hogy az Úr szólt hozzá, akkor már úgy válaszolt: „Szólj, mert hallja te szolgád!” (1Sám 3:10) Vagyis visszaigazolta, hogy ő már tudja, hogy nem a mester, hanem Isten szólítja.
Ezek az elemek megvilágítják a legalapvetőbb kommunikációs helyzetet a hívásban. A kommunikáció szó eredetileg latin, annyit jelent, hogy társítás, közösség létrehozása – és Isten közösséget akar velünk. Ha megszólít valakit, akkor fölkéri közvetítőnek: ez a hivatásnak a lényege.
Heti gyakorlat
A következő hétre arra hívunk meg, hogy gondolkozz el rajta, ki a te Élid! Ki az a mester, akihez oda tudsz fordulni beszélgetni önmagadról? Válassz egy ilyen személyt, keresd meg, és beszélj arról, amit átélsz a te hívásoddal, amit kaptál!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás