Mikszáth Kálmán csavaros gondolatai és intelligens humora a mai napig megállja a helyét. Hamarosan születésének 175. évfordulójára emlékezünk, ebből az alkalomból pedig érdemes elővenni írásait, hiszen egészen más színben láthatjuk majd őket, mint iskolás korunkban. Íme pár idézet,hogy megjöjjön hozzá a kedvünk.
1.) “Az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson.”
2.) “Akármilyen sorrendben lett is csinálva a világ – az isten azt jól megcsinálta. Hanem amit aztán az emberek csináltak hozzá, arról másképp lehet beszélni. Ők csinálták a pedagógiát, csinálták a pénzt. Mihelyt a pénz meglett, fiacskám, az egy csomó ördögöt szabadított fel.”
3.) “Hogyan lehetne azt képzelni, hogy a lélek, ez a fönséges, megfoghatatlan valami, ne legyen különválasztható a testtől, és megszűnjön nyomtalanul, mint a kihűlt fazék párája. Lehetséges-e az, hogy e földi pálya után, ahol az egyik ember jó és szerencsétlen, szegény és nyomorúságban van koporsó zártáig, a másik pedig rossz, de bőségben él, és mosolyog rá az élet mindennemű örömeivel, lehetséges-e, mondom, hogy ne legyen egy felső elbírálás és egy másik világ ezek után, ahol ezek kiegyenlíttetnek.”
hirdetés4.) “Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.”
5.) “Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.” (Szent Péter esernyője)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás