2021. 11. 16.

„Lásd be Uram, így nem lehet” – Hogyan gyászoljunk?

A halál olyan tabuvá vált a kultúránkban, amelyről nem szabad, vagy nem lehet beszélni, legfeljebb csak finoman, szépítő körülírásokkal. Sokan úgy éljük le az életünket, hogy nem vagyunk ott senki mellett, aki meghalt, és ugyan tudjuk, hogy van halál, nem kapunk választ arra, ami nekünk fáj, ami minket bánt egy számunkra fontos személy elvesztésével kapcsolatban.

A halálról Singer Magdolna író, újságíró, gyásztanácsadó fejtette ki gondolatait a Kossuth Rádió műsorában, s beszélt új könyvéről, amely Gyászkísérés – Együtt a bánat és a gyászfeldolgozás útján címmel jelent meg.

Ő egyáltalán nem tartja szokatlan jelenségnek, hogy egy ideig fel sem fogjuk, hogy aki meghalt, már nincs köztünk – temetésének szervezésekor őt tárcsáznánk, hogy milyen zenét játsszunk le, otthonunk melegében vele innánk kávét. Ennek oka, hogy a szerettünkkel való együttlét, minden találkozás, kapcsolódás az agyunkban is kialakít egy idegpályát. Elvesztésekor hosszú idő, amíg ez átalakul, s nem könnyű bölcsességgel viszonyulni a fájdalomhoz, ahhoz, hogy hiányzik. Gyakori az is, hogy egyfajta tiltakozó magatartással viszonyulunk a halálhoz:

tudjuk, hogy természetes, de miért fáj ennyire?

Az írónő szerint aki így „takarja ki” a halált, az valójában nem éli azt az életet, amelyre született, amelyre vágyik, nem vállal kockázatot, nem szerez újra meg újra lendületet a fejlődéshez. Ha szembenézünk ezzel, akkor közelebb kerülünk nemcsak a minket érő veszteségek elfogadásához, de önmagunkhoz is. Segíthet ebben, ha bátorsággal ott vagyunk halálos beteg szerettünk mellett, halálközeli élményt feldolgozó filmet nézünk, könyvet olvasunk.

Párhuzamosan futó, ellentmondásos érzelmek uralma alá kerülünk, amikor egy betegség általi szenvedés ér véget halállal.

Ott van bennünk a tudat, a megkönnyebbülés, hogy az illető nem szenved tovább, ugyanakkor mindez hihetetlenül fáj nekünk – és ez rendben van így.

Ha már előre tudjuk, a fennálló időt úgy használhatjuk, hogy átéljünk valami csodálatos misztériumot, kegyelmi állapotot, ami megszünteti a halálfélelmet.

Singer Magdolna bosszantónak tartja azt a tudósok által is hangoztatott véleményt, hogy a vallás azért alakult ki, mert nem tudjuk elfogadni a halált.

A hit egy megingathatatlan kapaszkodóként tud szolgálni: a halál után valami egészen új, titokzatos lét vár minket, aki meghalt, azt mégsem vesztettük el, Isten vigyázó szeme mellett az övé is figyel ránk a mennyből.

A legnehezebb azt feldolgozni, hogy egy hozzánk közel álló személy saját maga vet véget életének. Az öngyilkosság az itt maradóban haragot generál, mivel azt érzi, elárulták, s bűntudata van, hogy nem vette észre a jeleket, a másik fájdalmát. Ám ezzel is meg lehet békélni. Annak a tudatosítására kell törekednünk, hogy a ragaszkodást eluralja a fájdalom, de ha eldöntjük, hogy fel akarunk állni ebből, akkor csak a színtiszta szeretet marad.

Az írónő beszélt arról is, mit jelent a jogfosztott gyász, amellyel jellemzően háziállat halálakor vagy magzatvesztésnél, csecsemőhalálnál találkozunk. A kiskedvenc esetében egy olyan fokú kapcsolódást vesztünk el, amelyet emberi kapcsolatban nem élünk meg. A magzatvesztés szembesít minket megsemmisült vágyainkkal, bizonytalanságot szül az emberben. Mindezeket környezetünk sokszor nem fogadja el, nem érzi át a szenvedésünket, azt várják, legyünk jobban.

Ez szégyent és önvádat, magunkra hagyatottságot generál, azt az érzést kelti, hogy nincs jogunk gyászolni.

Singer Magdolna két meglepő tényt is megemlített. A gyerekeket már egészen kicsi koruktól kezdve foglalkoztatja a halál. Nem tudják, hogy ez egy mindenkit érintő és visszafordíthatatlan történés, viszont van egy archaikus tudásuk arról, milyen végzetes dolog. Nem gondolnánk, de a gyászolás nemcsak a halál, hanem bármely más nagyobb veszteség feldolgozásában is segíthet, például egy váláséban, egy végtag vagy szerv elvesztésében vagy olyan egészségromlás után, amellyel életünk végéig együtt kell élnünk.

A címben szereplő idézet Nemes-Nagy Ágnes Istenről című verséből való.

Ötvös Kinga 

Forrás: Médiaklikk 

Borítókép - Fotó: Victorflowerfly | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás