2021. 11. 10.

Az önismeret is főparancsolat – Bellovics Gábor atya gondolatai

Bellovics Gábor jezsuita szerzetes YouTube-videós elmélkedésével erősítette meg és öntött új köntöst a keresztény vallás főparancsaira. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (Márk 12,30) Bár ismerjük ezt az igét, ritkán állunk meg elgondolkozni rajta, hogy formálódhasson bennünk.

Mit mond a főparancsolat?

Azt, hogy szeressük Istent és embertársainkat. A szerzetes azonban felhívja figyelmünket, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a parancsolat második felét, miszerint: ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat!”. Egy teljesen új oldalról közelíti meg ezt az egy mondatot, a hangsúly a ,,magadat” szóra kerül. Úgy gondolja, hogy az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunk tökéletességéhez elengedhetetlen, hogy felismerjük, mi minden van bennünk, ami elválaszt a fejlődés lehetőségétől.

Hogyan is várhatjuk el, hogy a kapcsolataink teljesek legyenek, ha a saját akadályainkkal, nehézségeinkkel, megoldatlan feszültségeinkkel, negatív emlékeinkkel és csalódásainkkal nem vagyunk képesek szembenézni?

Tehát nincs meg a belső békénk, és ez a zaklatottság megmutatkozik abban is, hogy a kapcsolódás egyre nehezebbé válik az emberekkel, akiket látunk, és Istennel, akit még csak nem is látunk.

 

Ismered ,,magadat” ?

Bellovics Gábor rámutat a hétköznapok zajában való lecsendesedés és a saját magunknak ajándékozott idő fontosságára is. Ezt azzal magyarázza meg, hogy látnunk kell azt, hogy ,,honnan indulunk azon az úton, ahol a másikhoz és Isten szeretetéhez vagyunk küldve”. Az, hogy magunkra időt áldozunk, nem lehet bűn, hiszen ez ,,az előfeltétele annak, hogy egészségesen és szeretettel tudjunk kapcsolódni másokhoz”. Önismeretünk mélyülésére pedig az imádságot és az Úr szavának olvasását javasolja a jezsuita szerzetes.

 

,,Félig barát?”

– kérdezhetjük Gáborral együtt sokan a „felebarát” – némiképp furcsa – szó hallatán. Egy félig barát ember értjük, hogy nem igazi barát, nevezhetnénk ellenségnek is, de nem erről van szó. Egy sokkal egyszerűbb jelentés tárul elénk, ha úgy tekintünk a szóra, mint emberre, mellettünk lévőre, aki ,,közvetlenül éppen mellettünk van”. Gyakorlatilag mindenkire kiterjedő fogalommá válik így, mindenkire vonatkozik, aki mellett elhaladunk egy napunk folyamán.

 

Megtanulhatunk-e szeretni ismeretlen embereket?

Hiszen a parancsolat ezt kéri tőlünk. A válasz természetesen az, hogy igen. Ugyan van olyan, hogy felbosszant minket valaki a buszon, a munkahelyen vagy bárhol, mégis a magunk hozzáállásán kell változtatni. Gábor atya egy alapvető jóindulat kifejlesztésére hívja meg az embereket, de természetesen nem önerőből kell elindulni ezen az úton, hanem Isten segítségével. Továbbá azt tanácsolja, hogy ne a hibákat, sebezhetőségeket keressük felebarátainkban, hanem azt, hogy hogyan tudnánk az adott személyt megmenteni. ,,Hiszen Jézus maga ugyanezt teszi”, a mi küldetésünk pedig: hasonlóvá válni Hozzá.

 

Hogyan szolgálhatunk embertársaink felé?

Erre lehetőségünk van az életünk minden percében, amikor emberek között vagyunk és belső nyitottságunkból fakadóan konkrét tetteket vagyunk képesek megtenni. Ezenfelül az egyház karitatív szolgálataiba is bekapcsolódhatunk.

 

Mire van szükségünk a szolgálathoz?

Minden egyes gondolatunkban, szavunkban és cselekvésünkben tükröződik, hogy mi milyen odafigyelésre vágyunk a másiktól.

Ha rendelkezünk a helyes önismeret tudásával, akkor meg tudjuk adni társainknak a teljes odafordulást.

Így érkezik meg a gondolatmenettel a jezsuita szerzetes a legfontosabbhoz, a szeretetparancshoz. Kimondja, hogy szomjazzuk, hogy ,,felénk is forduljon oda Valaki irgalommal, szeretettel, megbocsátással”. Ha ezt az igényünket tudatosítjuk, akkor sejtjük még csak meg, hogy ezt a szeretetet, amely Tőle árad felénk, képesek vagyunk részben továbbadni mások felé is.

 

Baranyi Lili

Forrás: YouTube 

Borítókép - Fotó: Javiindy | Dreamstime.com
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás