Nem mindegy, hogy miről beszélgetünk egymással. Nem mindegy, hogy az emberi kapcsolataink pletykálkodásra, vagy mély beszélgetésekre épülnek. Révész Szilvi új bejegyzésében komolyan elgondolkodtat bennünket a pletykálásról, mások kibeszéléséről, melyet keresztény körökben “ima-témaként” is képesek vagyunk emlegetni.
„Miről szólnak a találkozásaink?
„A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” – Péld.20:19.
Hatással vagyunk egymásra. A találkozásaink, beszélgetéseink nyomot hagynak bennünk – és a másikban is. De mire használjuk őket? Miről szólnak a találkozásaink?
Sok beszéd csak felszínes fecsegés. Nincs benne semmi mélység, gyakran parttalan és céltalan.
Beszélünk, hogy elüssük az időt, s hogy leplezzük a valóságot. A felszínes csevegés valójában a mély hallgatás megfelelője. Esélyt se adunk arra, hogy a valódi kérdések a felszínre jöjjenek.
Aztán ott vannak a “harmadik típusú találkozások”. Amikor kettőnk beszélgetésében egy harmadik ember lesz a téma. Kibeszéljük a titkait, továbbgondoljuk, érteni véljük a helyzetét, és így terjed a rágalmazás, pletyka, súsárlás. Hívők közt persze álszent módon szigorúan csak “ima-témaként”!
Miért teszünk ilyet, miért árulunk el másokat? Néhányan csak azért, mert nincs gyakorlatuk az őszinte kapcsolódásban. Mások gonoszságból, kicsinyes bosszúvágyból, vagy mert saját kudarcaikat vélik kompenzálni mások nehézségeinek felemlegetésével.”
A teljes írás itt olvasható:
hirdetés
1 Komment
Konklúzió: az emberekkel való társalgás 99,9999999% időpocsékolás, mivel a beszélgetések 99,9999999%-a erről szól. Jó cikk volt, köszönöm hogy megerősítést nyert a gondolatom.