Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! – idézi fel egy tanára mondását a Gulágot megjáró Kerényi Lajos, utalva az élő hit fontosságára. A kilencvenhárom éves szerzetes, óraadó tanár egyike azoknak, akik elsőként kapták meg a koronavírus elleni vakcinát. Kerényi Lajossal a Piarista.hu oldal készített interjút, ennek részleteit szemlézzük.
Óraadó tanára a Szent Margit Gimnáziumnak. Online vagy offline tanít szívesebben?
Az online meg se közelíti a „padi tanítást”. Annyira szükséges, hogy legyen egy erőtér a diákok és köztem. Ez online nincs meg annyira. Tanítás közben ráadásul rengeteget kapok én is tőlük. Fontos mindenkinek a kisugárzása. Azt mondanám, a legfontosabb és legjobb dolog a tanításban a mosoly, a kedvesség, az optimizmus, a derű, amelyen keresztül be tudunk lépni a másik ember szívébe, majd ki tudjuk csaljuk belőle ezeket.
Mi az, amit érdemes még kicsalni a fiatalok szívéből?
A bizalmat. Ezáltal szeretettel tudnak gondolni a tanárra, egymásra. Önmagukban is kell bízzanak. Úgy vélem, a mai világ a kiüresedés időszaka, mert a szép, a szent, a nagyszerű sokszor kimarad. Éppen ezért nekünk az ellopott istenséget – a transzcendenciát, a természetfölöttit – kell visszavarázsolnunk a fiatalok lelkébe. Az emberiség most boldogtalan. Hozzáteszem: mindannyiunknak őrállóknak kell lennünk. Ott a feladatunk és küldetésünk, hogy gondozzuk embertársainkat, szellemileg is gazdagítsuk egymást, és reményt adjunk másoknak. A nyomorult emberiséget az igazi értékekre kell beoltani, a transzcendens felé való nyitottságra.
hirdetésMi fontos a tanításban?
Nagyon közel állnak a szívemhez ezek a gimnazista fiatalok, ahogyan az egyetemisták is. Szeretném, hogy tudjanak úgy indulni az életben, hogy igazi őrállók legyenek. Ne engedjék, hogy az értékek kiszoruljanak az életükből, például az igazi tudás, a lényeglátás, az összefüggések ismerete. Ha nincsenek ezeknek az értékeknek a birtokában, akkor ők is és az utódaik is kiüresednek.
Önnek mi segít abban, hogy ne üresedjen ki?
Mióta a pesti piarista rendházban élek, azóta a közösségben több időm van töltekezni. Nem szabad leállni, kiszáradni. A kegyelmi erőket biztosítani kell magunk számára, ebben segít a szentmise, a csönd, s kell, hogy ezek ne fárasztó, szokványos kifejezésekből álljanak. Elmélkedek. Meditálok. És persze a karitatív szolgálat is az élő hithez tartozik.
Emellett olvas, tanít, focizik, horgászni jár.
A betegekhez is jártam, járok. Ez nagyon fontos az életemben, azért is, mert majdnem orvos lettem. Úgy is mondhatnám, hogy a szegényeket segíteni az nekem fontos, a vallásosságomhoz tartozik.
Ma mit jelent vallásosnak lenni?
Jelen van a naiv vallásosság, a kiszáradt vallásosság és az élő, az igazi vallásosság. A naiv vallásosság különösképp a gyerekeknél van jelen. A gyerek nem okokat keres, hanem imádkozik és örül az ünnepeknek, valamiként a Jóistennek. A kiszáradt vallásossággal kapcsolatban szoktam mondani a fiataloknak, hogy az ilyen ember templomba talán elmegy, számot azonban nem vet az életével, gyónni nem megy. Ez az ember az autója visszapillantójára kiteszi a rózsafüzért, de az számára inkább szerencsehozó kabala, mint elmélkedést segítő eszköz. Hangsúlyozom, hogy a hit értelmes meghajlás kell legyen a számukra. Nem jó, ha a vallásosság csak külsőség. Ahogy hallom néha: „a temetés, jajj, az vallásos legyen”, „legyen keresztelés, mert az a családi hagyomány”, esetleg még az esküvő… De mindezek már tartalom nélküliek. Ma vallásosnak lenni szerintem az élő hit gyakorlását jelenti.
Mi a teendő?
Ezeket nagyon finoman kell bevezetni. Szoktam mondani a szülőknek, nagyszülőknek, hogy az elkopott embereket, vagy éppen kamaszokat, keresőket nem szidni kell. Azzal csak az ellenkezőjét érjük el. Ugye, ahogy a szent nagymama int: „jajj, kisfiam, kislányom, már nem mész templomba? Pogány vagy?”. Ellenkezőleg! Kedvet kell ébreszteni bennük a gyönyörűség felé. Igazán nehéz helyzetben az a kiút, ha az ember nyit az Isten felé és kapcsolatot teremt vele.
Azt mondta, a kórházakat is járja.
Igen. Azért is, mert meggyőződésem, hogy az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek megélése talán a legfontosabb. Van olyan ember, aki rengeteget tud, nagyon felkészült. Erre vonatkozóan egy tanárom korábban azt mondta nekünk: „Tisztelendő urak! Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! Sokat tud – a tételeket, tanokat ismeri – de nincs hite. Olyankor ő is unja, és őt is unják.” Viszont aki tud embereket szeretni, megölelni és életre kelteni, az tud élni. Nekem életem része lett az, hogy ott legyek a haldoklók mellett.
Mit üzen a fiataloknak?
Most a fő üzenetem az, hogy ne üresedjenek ki, gazdagodjék a szívük és lelkük! Mert ha tényleg az igazi értékeket keresik, közösségbe mennek, és – a szívük mélyén – megvan bennük a Jézus melletti döntés, akkor sok kérdésre választ kapnak. És keressék maguk is a saját válaszaikat!
A teljes interjú elolvasható ITT.
hirdetés
