Dr. Gőgh Edit pszichiáter a hit szerepéről a gyógyulásban és a gyógyításban nyilatkozott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának: a főorvos szerint a hit által ajándékot kapunk, amelynek eredménye érezhető a mindennapok során is.
“Azt látom, hogy a ma embere szomjas. Kifejezetten a szeretetre szomjazik. Ha a szeretetet senkitől nem kapja meg, alkoholt iszik, de ezért drogozik, ezért bocsátkozik pótcselekvésekbe. A szeretet koldusai vagyunk. A baj az, hogy egy idő után gyökértelenné válik az ember, mert vertikálisan, és horizontálisan is bizalmi krízis alakult ki az életében. Gyakran feltehetnénk a kérdést magunknak; „Hiszünk-e a férjünknek, feleségünknek, kollegánknak, orvosunknak, a tanárnak, szomszédnak?”
hirdetésAzt érzem, hogy nem hiszünk Istenben sem, emberben sem. Csak önmagunkban. Ilyenkor megjegyzem: „Uram/hölgyem, ön még önmagában sem hisz.” A hit hiánya megbetegítő tényező lehet, mert tapasztalatom szerint a hívő emberek körében kevesebb a depressziós, szorongó ember és az öngyilkos. A gyökértelen, sehová nem tartozó emberek vagy akár a családban élők páros/többes magányban élik a mindennapjaikat. Nem beszélgetnek, nincs kommunikáció közöttük, talán egy sms-t küldenek egyik szobából a másikba egymásnak. Nincs megértés, nincs szeretet. A több évtizedes orvosi tapasztalatom miatt ebbe koncentráltan belelátok.
Nem hallgatják meg egymást az emberek, nem értik meg és nem figyelnek egymásra, de – annál inkább – főként ítélkeznek egymás felett. Hiszem, hogy a gyógyulásban, és a gyógyításban is óriási szerepe van a hitnek és az imának. A meghallgatott imáinkra nem földies elképzelésünk szerint kapunk választ. Úgy tekintek az imára, mintha páraként szállna fel az égbe, és esőcseppek formájában hullna vissza a sivatagban szomjazóra. Oda, ahova a lehető legnagyobb szükség van rá. Mit kapunk a hit által? Ajándékot: bizalmat, alázatot, hűséget, jóságot, hálát, elfogadást, megbocsátást. Hatása, eredménye érezhető, élhetőbb általa az életünk. Hangoztatom azt is, hogy összekulcsolt kéz, nyitott lélek, csukott száj, belső csend, sokszor mélyebb találkozás az Istennel, mint az üresen mormolt ima. A hit hat.
Isten be akar lépni az életünkbe. Be is lép, de mi gyakran nem vesszük észre, vagy nem hisszük el. Minél többet és gyorsabban fejlődik a technika, ezzel arányosan zuhan és sötétedik az emberi lélek. Ez visszaköszön a magányos és depressziós gyerekeken, és a magányos, elégedetlen felnőttek körében is. A szeretet alatt azt is értem, hogy empatikusan fordulok a betegek felé; Keresem a miértjeit. Miért lehetett goromba, miért ilyen határozott, nyers, vagy kemény velem? Ekkor felismerem azt, hogy nem tudom mit hagyott otthon. Beteg a gyermeke? Haldoklik az édesanyja? Mert többször előbb ítélkezünk. Ez könnyebb, mint megérteni a másikat és reakcióit.”
Forrás: dnyem.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás