Érzékeny témával foglalkozott a 777 ONLINE legújabb adása, hiszen ezekben a hetekben az ország számos egyházmegyéjében történnek papi áthelyezések, azaz a dispozíciók. Marton Zsolt váci püspöknek most volt először lehetősége arra, hogy jelentősebb változásokat hajtson végre az egyházmegyéjében, ezzel pedig élt is, hiszen papjainak jelentős százaléka új állomáshelyen folytatja a szolgálatát.
Vajon milyen módon történnek az áthelyezések? Hogyan és mi alapján dönt a püspök? Van-e beleszólása a papnak abba, hogy hova kerüljön? Hogyan tudja feldolgozni a pap a búcsúzást? Hogyan érdemes fogadniuk a hívőknek az új lelkipásztort? Megtisztelő, hogy ebben a kényes témában tabuk nélkül beszélt a 777 ONLINE adásában Marton Zsolt váci püspök – az interjú legérdekesebb megszólalásait szemlézzük.
A püspöknek olyannak kell lennie, mint egy jó atyának – a szónak a legnemesebb értelmében, hiszen itt nem munkahelyi áthelyezésről van szó, hanem sokkal többről. A püspök a papokkal lelki kapcsolatban van. Ha valaki szeretné, hogy áthelyezzem, akkor bead egy kérvényt március végéig – idén jelentős számban érkeztek be ilyen kérések. Van egy dispozíciós bizottság, amelyik segít nekem és tanácsokat is ad, hogy hova lenne érdemes küldeni az adott atyát. Ezt követően
hosszas mérlegelés és imádkozás alapján születik meg a döntés
– ezúttal négy teljes délutánon keresztül beszéltük át az áthelyezéseket. Természetesen én magam beszéltem a paptestvérekkel telefonon, ez egy mély és fontos folyamat.
hirdetésAz egyházmegye hosszú távú tervezését elkezdtük, papokat, diakónusokat, világi hívőket is bevontunk – különböző munkacsoportokat hoztunk létre. Szociológusokat is felkértem arra, hogy végezzenek szociológiai felmérést. A Budapest környéki agglomeráció robbanásszerűen nő, míg más vidékekről elköltöznek az emberek, az áthelyezéseknél ezeket a szempontokat is figyelembe vettük.
Nem a saját képemre szeretném alakítani az egyházmegyét, hanem Krisztus képére.
Az álmom az lenne, hogy húsz évre előre tudjunk tervezni, hiszen elvileg addig leszek püspöke az egyházmegyének. Ennek értelmében alakítottuk a dispozíciókat. Voltak papok, akik jól működtek egy adott helyen, de mivel bázisokat szeretnénk kialakítani, ezért lettek áthelyezve.
A papnak az előző szolgálati helyétől el kell köszönnie, ami egy gyászt jelent. Lélektani tény, hogy nem csak akkor gyászol valaki, ha egy rokona vagy ismerőse meghal, hanem akkor is, ha munkahelyet vált. Ez pedig több annál, hiszen egy élethelyzetet kell váltani, ez még annál is nehezebb, mint amikor egy család egyik helyről a másikra költözik.
Fel kell vállalni, hogy ez gyász,
szeretettel el kell köszönni az addigi helytől. Hiszek benne, hogy a Szentlélek rendezi a sorokat és a dispozíciók rendezésében is Ő van jelen.
Ha a püspök egy papot elhelyez, akkor nem azért teszi, mert valami probléma volt vele, vagy a hívőkkel gond lenne. Szó sincs róla, egy hosszú távú koncepció mentén gondolkodunk. Nem a püspök szimpátiája alakítja a dispozíciókat. A hívőknek is azt tudom tanácsolni, hogy vállalják fel a gyászt, hogy volt egy kiváló papjuk, akit szerettek. Búcsúztassák el, tartsák vele a lehetőségekhez mérten a kapcsolatot – ami nyilvánvalóan más lesz, mint korábban. De kapnak egy másik atyát, egy új lehetőséget: Isten nem csak egy személyen keresztül tud gyümölcsözően működni bennünk.”
hirdetés
2 hozzászólás
Tisztelt 777!
A püspök nem egy diktátor, hanem atya; Marton Zsolt a papi áthelyezésekről című cikkhez, és a megyéspüspök úrral készített beszélgetéshez kapcsolódva írom soraimat.
Az interjúban elhangzott, hogy hogyan kell megbirkózni az áthelyezés okozta rossz érzésekkel.
Azt gondolom, hogy az áthelyezés módját kellene megváltoztatni, talán akkor elkerülhetők lennének ezek a negatív érzések.
Értem, hogy az áthelyezési ügyekben egy dispozíciós bizottság dönt. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen bizottságból, miért hiányoznak a hívek, vagy az őket képviselő egyháztanácsi tagok, a bizottság többi tagjával azonos súlyú döntési joggal.
Nem szerencsés, hogy a katolikus egyház nagyobb felét (hívek közösségét) kihagyják az ő életükre is hatással levő döntések meghozatalából.
Joggal érezhetjük mi, a katolikus egyház hívei, hogy az egyházmegyék vezetői semmibe vesznek bennünket, miközben azt mondják, hogy az egyház mi vagyunk. Sőt a váci megyéspüspök úr maga nyilatkozta 2020. szeptember 12-én a váci katolikus tévében:
„…mert a pásztor a vezető – úgy gondolom-, hogy nem attól jó vezető, hogy ő valamit elgondol és mindenáron azt meg akarja valósítani, hanem komolyan imádkozik ezen. A Szentlélekkel egy személyes benső kapcsolata van. És utána az érintett területek résztvevőivel megkonzultálja. S ezek után az ő felelőssége, hogy döntsön. Én ezt valahogy így szeretném.” (dr Marton Zsolt https://www.youtube.com/watch?v=XtNxYu7uN2w )
Azt gondolom, hogy a katolikus egyházban a hívek és a papi hivatások számának csökkenésének egyik oka talán ez az antidemokratikus kormányzás. Ennek az alapját nem találom a szentírásban.
Ferenc pápa szavaival búcsúzom, amit az Új Ember 2020.június 14-i számában olvastam – emlékezve az egy évvel ezelőtti Csíksomlyói búcsúra-.
„ járjunk együtt.” Igen járjunk együtt, és kezdjük el ezt a saját körünkben, mindenekelőtt a főegyházmegyénkben: püspökök, papok,, szerzetesek és hívek. Mindannyian járjunk együtt!
…Ferenc pápa másik buzdítása: „ Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást.” Merjünk kilépni, kockáztatni, elengedni a „mi ezt mindig így csináltuk” hozzáállást. Tárjuk ki az ablakokat a Szentlélek szelének. Hadd járjon át minket!” (Új Ember, 2020. június 14. 2.o. Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást)
Azt kérem, kérjük megyéspüspök úrtól és a MKPK összes püspökétől, hogy áthelyezési ügyekben merjenek kockáztatni, elengedni a „mi ezt mindig így csináltuk” szellemét, merjenek ezekben az ügyekben együtt gondolkodni velünk, katolikus hívekkel.
Számtalan levelet, kérést küldtünk – a váci Felsővárosi Plébánia közösségei – dr Marton Zsolt megyéspüspök úrnak, azt kértük tőle, gondolja át ismét dr Csáki Tibor atya áthelyezését, hallja meg kérésünket, és ne hozzon oda egy másik papot, mert nekünk már van papunk, lelkiatyánk. Az egyháztanács kapott egy szűkszavú, sablonos választ. A többi levél megválaszolatlan maradt.
Reméltük, néhányan még mindig reméljük, hogy Ferenc pápa szavai elgondolkodtatják, megindítják megyéspüspök urat. Még nem késő (augusztus elsejéig még van idő) meghozni a lelkek javát szolgáló döntést: „„A püspökség valójában egy szolgálat neve, nem kitüntetés. A püspök feladata a szolgálat, és nem az uralkodás – a Mester tanítása szerint: »Aki a legnagyobb közületek, váljon a legkisebbé.« Aki pedig kormányoz, legyen olyan, mint aki szolgál. Meneküljetek el attól a kísértéstől, hogy hercegekké váljatok.” (https://www.magyarkurir.hu/hirek/-puspok-feladata-szolgalat-es-nem-az-uralkodas-ferenc-papa-harom-puspokot-szentelt
Számomra megnyugtató lenne, ha tudnám, hogy Az egyházi törvénykönyv 1752. kánonának utolsó mondatát a püspökök sem hagyják figyelmen kívül: „ Az áthelyezési ügyekben az 1747. kán. előírásait kell alkalmazni a kánoni méltányosság megtartásával és a lelkek üdvösségének figyelembevételével, hiszen a lelkek üdvösségének az egyházban a legfőbb törvénynek kell lennie.”
Somogyi Henriett
Vác, 2020. 07. 02.
[…] nem ő dönt egyszemélyben a lelkészek áthelyezéséről, akkor is, ha azok inkább maradnának (dispozíció): Magyarországon a legrégebbi demokratikusan működő testületek a protestáns […]