Tízezren a 777-ért kampány
Szemle

A város, ahol már a harangok sem szólnak

Megrázó tudósítást közölt a Deutschze Zeitung online kiadása az olasz Nembro kisvárosából, ahol már kilencven (!) áldozata van a koronavírusnak. Ötből négy pap kapta el a fertőzést, meghalt a szülésznő, a városban pedig már a harangok sem szólnak a temetéseken, mert kimondhatatlan fájdalmat okoz a település lakóinak.

Egyik olasz városban sem tombol úgy a járvány, mint a lombardiai kisvárosban, Nembroban. Már 90 haláleset történt- az emberek már a reményüket is lassan elveszítik.

A város hallgat, a kép szürreális: senki sincs az utcákon, minden üzlet zárva van- még az élelmiszerüzlet és a gyógyszertár is- kizárólag házhozszállítás folyik. Nemrég a városháza előtti tér tele volt gyerekekkel, most pedig egy lélek sem jár kint. Olyan, mintha le lenne fagyva minden, amióta egész Lombardia vesztegzár alá került.

„Elhatároztuk, hogy azóta a bizonyos szombat óta – amikor négy temetés is zajlott- nem szólaltatjuk meg többé a harangokat. Ez azt jelentené, hogy egész nap a harangokat hallanánk, jelezve, hogy elhunyt valaki, hiszen ez kimondhatatlan fájdalmat okozna az egész városnak. Úgy tartottuk a legjobbnak, ha hagyjuk békében a dolgot” – nyilatkozta az újságnak Matteo atya.

A kisvárosban – amelyet 11 500-an laknak – számos templom áll, amelyek egy plébániához tartoznak- ahol összesen öt pap látja el a szolgálatot. Közülük négyen lettek betegek, csupán a 40 éves Matteo atya maradt egészséges.

Az olasz városok közül Nembroban legmagasabb a koronavírus áldozatainak száma, ezért félő, hogy a történelem megismétli önmagát, az 1630-ban pusztító pestisjárvány a lakosság csaknem háromnegyedét irtotta ki. Nembroban a pestis idején 2700 fő vesztette életét, mindössze 744-en élték túl.

Most a koronavírus szedi áldozatait, gyilkos tempóban: a tavalyi évben 120 ember hunyt el, havonta 10. Az elmúlt 12 napban hetvenen haltak meg.

A Deutsche Zeitung tudósítója felkereste a helyi plébániát, ahol Matteo atya asszisztense az elmúlt hetek szörnyű eseményeiről tudósít: „A statisztika szerint az epidémia kezdete óta 39 gyászszertartást végeztünk a templomban, további 26-ot a temetőben. Ezenkívül 26 személy van, akit fel kell ravataloznunk. Ez összesen 91 elhunytat jelent, nem számítva azokat, akik a napokban távoztak el – akikről még nincs tudomásunk.”

Matteo atya alapvetően a gyülekezet fiatal tagjaival foglalkozik. Lassanként csendessé vált a légkör, egyre kevesebben jöttek, így muszáj volt a miséket elhalasztani, hogy a betegeket ápolják, családokat látogassanak, vigaszt nyújtsanak. „Próbáltunk minél óvatosabbak, elővigyázatosabbak lenni, azonban már én vagyok az egyetlen káplán, akit még megőrizte az egészségét, a többiek mind lázasak. Don Giuseppe kórházban van, Don Antonio meggyógyult. Elkezdtük az áldozatok temetését, ahol a szűk család volt jelen. Március első hetében 14 temetést végeztünk, pedig általában csupán kettőt szokott lenni.

Az 52 éves Massimo temetése volt az utolsó „hagyományos” szertartás, amit a rendeletek előtt elvégeztek. A férfi egy nyomdában dolgozott, rajongott a röplabdáért, amit három lánya évek óta játszott. Matteo atya március hetedikén délután adta fel az utolsó kenetet.

„A felesége és a gyermekei vettek részt a szertartáson” –meséli a segédlelkész – „néhány barát biztos távolságot tartott. Massimo-t nem tesztelték, azokban a napokban halt meg, mikor kitört a pánik, és szükségállapotot hirdettek. A háziorvosaink voltak az elsők, akik megfertőződtek, és karanténba kerültek. Nehézkes volt válaszokat kapni, teljes káosz volt. Massimonak magas láza volt egy héten keresztül, utána jelentkeztek a légzési nehézségek. Amikor segítséget hívtak már nem volt mit tenni.”

Azóta hallgatnak a nembroi harangok, illetve a mentők is lehetőség szerint némán közlekednek, hogy ne lehessen hallani az állandó szirénákat. Most, hogy nem lehet több gyászszertartást tartani, Don Matteo a temetőbe kíséri a halottakat. „A családok értesítenek bennünket, végső áldást mondunk a koporsó vagy az urna fölött, mielőtt eltemetnénk őket. Mindez iszonyú, de én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy közbenjárjak az emberekért.”

„Az emberek rendkívüli körülmények között, teljesen egyedül hunynak el a kórházban. A hozzátartozók látják, ahogy a mentőautó egyre távolodik a szeretteikkel, és semmit sem hallanak felőle – míg nem közlik, hogy a családtag életét vesztette. Sajnos nem egy ilyen esetről beszélek.”

Amikor a boltok bezártak, az önkormányzat a plébánia segítségét kérte: terjesszék el a hírt, hogy az élelmiszert kizárólag futárszolgálattal lehet beszerezni. Az üzletek szervezkedtek, amíg Matteo és 40 fiatal házról házra járt, hogy szórólapot dobjanak a postaládába. „Lenyűgöző, ahogy az önkéntesek orvosságot visznek a karanténban lévő társaiknak, és milyen erős az összetartás és az együttérzés a környékünkön, amely az emberi jóság nemes megnyilvánulása.”

A lakosság igyekszik életben maradni. Természetesen az emberek tudni szeretnék, ki távozott el, kit vittek kórházba, de néha számos téves információ jut el hozzájuk, például Whatsappon keresztül, például az sokaknak megegyezik a neve, így azt gondolják, hogy egyik ismerősük halt meg, így sokszor tévedésben élnek.

„A tegnapi nap folyamán”- folytatja a káplán-„az a hír járta, hogy az egyik pap elhalálozott, ezért sokan felvették velem a kapcsolatot, hogy részvétüket fejezzék ki, később felhívott a plébános úr nagy örömmel, közölte, hogy jobban érzi magát. Nem volt bátorságom elmondani neki, hogy a város halottnak hiszi, és szomorkodnak miatta.”

Egy szülésznő, az 58 éves Ivana Valoti halála nagy csapást jelentett a városnak. Alzanoban ment el, abban a kórházban, amiben dolgozott. „Úgy tudtuk, hogy jobban van. Az édesanyját ápolta, aki két hete halt meg a vírus miatt, és reménykedtünk benne, hogy ő meggyógyul. Mindenkit megérintett az eset, hiszen Ivana segített világra hozni a legtöbb gyermeket Nembroban. Ő lényegében az új életet szimbolizálta, és a halála mély nyomot hagyott az emberek szívében.”

A csend és üresség idején  Matteo atya a modern technológia vívmányait használja, hogy elérje a közösség tagjait. Az üres templomban tart misét, amelyet az internetre tölt fel. A gyülekezet videochat formájában tartja a kapcsolatot, minden reggel podcastet vesznek fel a napi evangéliummal, amely minden közösségi platformon megtalálható. Naponta 500 fő tölti le ezeket a videókat.

„Most a holnapi prédikációt kell holnapra befejeznem, amelyet Máté evangéliumából választottam: bűnről, számokról, megbocsátásról”-mondja Matteo.

Ezt a részt később a cikk szerzője meghallgatta és egy mondat az emlékezetembe vésődött: „A hideg, kemény számok és a precíz számolás tapintatlanul fogva tart bennünket. Meg kell bocsátanunk, amíg már számolni sem tudunk.”

 Mario Calabresi, Nembro

Forrás: Deutsche Zeitung

Fordította: Kovács Regina

Fotó: redaccion.com, myvalley.it

 

 

Még nem érkezett hozzászólás