Nagy kérdések

Miért ajándékozott meg Isten minket a szabad akarat erejével?

Az egyik legnagyobb ajándék, amellyel Isten megáldott minket, a szabadság ajándéka. A szabadság lehetővé teszi számunkra, hogy megválasszuk a cselekedeteinket, és bizonyítja számunkra, hogy az életünk nem egy előre meghatározott forgatókönyvhöz kötött. Isten megadta nekünk ezt az ajándékot emberi méltóságunk részeként, hogy saját cselekedeteink mesterei lehessünk.

Mégis, csak azért, mert élvezhetjük ezt a szabadságot, ez nem azt jelenti, hogy azt tehetünk vele, amit csak akarunk, “amíg senkit nem bántunk vele”. Mivel mi irányítjuk cselekvéseinket, mi vagyunk felelősek értük. Nem arról szól, hogy az egyház szabályokkal vagy szabadságkorlátozásokkal próbál “beavatkozni” az életünkbe. Sokkal inkább arról, hogy a nagy hatalom nagy felelősséggel is jár.

A szabadság hatalom, hogy megtehessük, amit tennünk kell, ami nem mindig egyezik azzal, amit tenni akarunk. A dolgok középpontjában az áll, hogy Isten szabadságot adott nekünk, mivel csak szabadon választhatjuk Istent Urunknak és érhetjük el általa azt a tökéletességet, amelyre teremtett minket.

Az indított engem ennek a cikknek a megírására, hogy sok éven át hamis szabadságérzetben éltem az életem. Amikor azonban rájöttem a valódi szabadság jelentésére, az megváltoztatta az életemet, és éreztem, hogy meg kell osztanom ezt az igazságot azokkal, akik hajlandók meghallgatni.

A szabad akaratunk alakítja az életünket. Használhatjuk arra, amire szánták, vagyis, hogy életünket Isten felé irányítsuk, vagy pedig eltorzíthatjuk ezt az áldást az életünkben, mint felhatalmazást arra, hogy azt tegyünk, amit akarunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek a dolgok tévesek.

A rossz hír az, hogy szabadságunkat a bűn már megrongálta. Ezért van az, hogy gyakran őrlődünk a döntések között, amiről tudjuk, hogy a helyes választás, és az alternatíva között, ami megragad minket, és olyan dolgokhoz vonz, amelyeket nem feltétlenül akarunk megtenni.  Én tudom, hogy sokat küzdök ezzel. Vannak olyan egészségtelen viselkedési minták az életemben, amelyeknek nagyobb irányításuk van felettem, mint nekem felettük. Ez oda vezet, hogy néha olyan dolgokra is igent mondok, amelyekről érzem legbelül, hogy nemet kellene mondanom.  

A jó hír az, hogy Krisztus által mindannyiunk számára ott a kegyelem, hogy harcoljunk, és törekedjünk arra, hogy egyre mélyebb szabadságot érjünk el életünkben. Valójában ez az egyik oka annak, amiért Jézus eljött erre a világra, és meghalt értünk. Szent Pál írja: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.” (Gal 5:1) A szabadság az egyik eszköze az emberi kiválóságnak, a valódi boldogságnak és a sorsunk beteljesítéséhez vezet, amely Isten fiaiként és lányaiként azt jelenti számunkra, hogy az életszentség és lelkünk üdvössége felé haladjunk.

Különböző úton-módon mindannyiunk szabadsága korlátozott. Csak néhány példa:

A test vágyai: Sokan élnek vágyaik erejének hatása alatt, nevezetesen éhség, szomjúság és szex. Ezért néhányan küzdünk a falánksággal vagy a túlzott alkoholfogyasztással, mert ezeket a dolgokat használjuk az életünk mélyebb sérüléseinek enyhítésére. Másokat a pornográfia ragad magával, vagy gyakran csatlakoznak olyan alkalmazásokhoz, mint a Tinder. Függetlenül attól, hogy étel, ital vagy szex (bármilyen formában is jelenik meg), ha őszinték vagyunk, akkor nem választjuk ezeket a lehetőségeket “szabadon”. Ha kényszert érzünk, hogy elkényeztessük magunkat, nem tudunk nemet mondani. A kemény igazság az, hogy meg vagyunk kötve ezek által a dolgok által. Szinte prófétai módon a Katolikus Egyház Katekizmusa beszél arról, hogy a szabadsággal való visszaélés hogyan vezet a bűn rabszolgaságához. „Minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik az ember. Igaz szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az engedetlenség és a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn rabszolgaságába vezet.” (KEK 1733)

Meg nem bocsátás: A meg nem bocsátás mély érzései, különösen a hozzánk leginkább közel álló emberek irányába (akik gyakran bántanak meg bennünket) egy olyan ciklusba csaphat át, ahol gyakran találjuk magunkat haragban, keserűségben, neheztelésben azokkal szemben, akik megsértettek bennünket. Megengedjük, hogy valaki más tettei irányítsanak minket, és gyakran az a személy nem is tud sebeinkről, és hogy azok hogyan hatnak ránk.

Bénító félelem/szégyen: Sokan élünk félelemben vagy szégyenben azért, ami történt (és néha még mindig történik) az életünkben. Ez lehet az elutasítástól vagy a kigúnyolástól való félelem, vagy szégyenérzet egy rossz szokás miatt, és így tovább. Folyamatosan félünk, hogy a körülöttünk élő emberek felfedezhetik az “igazi” énünket, vagy felfedhetik “bűnös titkainkat”. Néhányan szégyelljük, hogy hogyan nézünk ki, vagy azt hisszük, hogy túl kövérek vagy vékonyak / alacsonyak / magasak / csúnyák / buták / stb. vagyunk. És ezek a hiedelmek néha bénítóak, mert lerombolhatják önbizalmunkat és önképünket.

Ahelyett, hogy befelé néznénk önmagunkba, vagy elítélnénk magunkat félelmeink, bizonytalanságaink, bűneink, szenvedélyeink miatt, Isten azt akarja, hogy teljes életet éljünk az istengyermekség méltóságában, melyet Ő adott nekünk. Egy mondat, amit egyszer Robert Barron püspöktől hallottam, szíven talált: „Isten szeretete által létezünk, és Isten szeretete által lehetünk teljesek.”

Minden útkereszteződésnél, amellyel nehézségek vagy kísértések idején találkozunk, folyamatosan munkálkodni kell szabad akaratunk segítségével, hogy azt az utat válasszuk, amely a szabadság még nagyobb magasságáig vezet majd minket, ahelyett, hogy olyan utakon járnánk, amely a bűn mélyebb rabszolgaságba visz bennünket. Rendelkezésünkre áll ez a szabadság Jézuson keresztül. Ha Jézus megszabadított minket keresztje által, akkor valóban szabadok vagyunk (János 8:36)! A kulcs, hogy levethessük életünk láncait, ha ismételten kimondjuk az igazságot és nem a korábban elhitt hazugságokat ismételgetjük.

A Magasságos Isten szeretett gyermekei vagyunk. A sebeink és gyengeségeink nem határoznak meg minket, és nem is kell, hogy irányítsanak bennünket.

Szent Iréneusz, a korai egyház híres szentje mondta: „Isten dicsősége a teljesen élő ember.” Ma már sokkal “élőbb” vagyok, mint valaha is voltam (még akkor is, ha még hosszú út áll előttem). És mindez Jézus miatt van! Kegyelmet adott nekem, hogy elengedjem a félelmeimet, a szégyent, a meg nem bocsátást, a szenvedélyeket, a rossz szokásokat és még sok mindent, amely dolgok hatalommal bírtak felettem. És mindannyiunk életében Jézus ezt másként és másként teszi meg. Ez nyitottságra hív, hogy keressük a gyógyulást, amely szabadon elérhető a szentségeken, az imádságon, a belső gyógyuláson, a tanácsadáson és a rehabilitációs programokon keresztül. Szándékos erőfeszítéseket kell tennünk, hogy növekedni tudjunk azokban az erényekben, amelyekre a legnagyobb szükségünk van.

Ahogy én látom, a bűnöktől, a függőségektől, az egészségtelen kötődésektől, a félelmektől, a szégyentől való megszabadulás részévé válik annak, hogy helyreálljon szabadságunk teljessége, és segít arra törekednünk, hogy újra Isten eredeti remekművévé váljunk. Szeretem azt az örömöt és békét, amely az újonnan felfedezett szabadsággal jött az életembe, és biztos vagyok benne, hogy ha te is a nagyobb szabadságra törekszel, akkor te is elnyered ezt a szeretetet és békességet a saját életedben.

 

Írta: Brenton Cordeiro, római katolikus szeminarista

 

Fordította: Ward Henrietta

Még nem érkezett hozzászólás