Szemle

Isten ellen vagy mellette – a középutas dilemma

A Biblia tanítása szerint Jézusnál nem létezik semlegesség vagy középút, Ő arra kér bennünket, hogy válasszunk. Vagy Vele tartasz , vagy pedig Hinnom völgyébe, vagyis a gyehennában, amely az ókori Jeruzsálem szeméttelepe volt. 

A babiloni száműzetés előtt ez adott helyet a pogány istenek szentélyeinek is. Ezen a helyen Júda egyfajta játékot játszott: Áldozatot mutattak be Izrael Istenének a Templom Hegyen. De biztosították maguknak a B tervet is arra az esetre, ha mégsem Ő lenne az egyetlen isten (az első parancsolat ellenére), ezért lementek Hinnom völgyébe és rituális szertartásokat végeztek. 

A Jézus idejében élő embereknek Gyehenna a korábbi kettősségüket jelképezte, amellyel Istenhez viszonyultak. Ehhez illően egyben a szeméttelep is volt, valamint a szívek megosztásának helye, és azoké, akik teljesen elhagyták Istent.

Ehhez nem kell szó szerint Baalt, Molechet vagy Astartét imádnunk. A Jézus-korabeli zsidók sem ezt tették. Azonban mi is tudunk megosztott szívűek lenni, amikor nehezen hozunk meg egy döntést a Teremtő mellett, vagy éppen ellene.

El tudunk menni templomba, ha az éppen kényelmes nekünk, vagy keresztényeknek vallhatjuk magunkat anélkül, hogy templomba járnánk.  De élhetünk úgy is, mintha nem lenne Isten és figyelmen kívül hagyhatjuk az akaratát, ami inkább egy jó szándékú (vagyis a legjobb) terv, semmint kőbe vésett parancsolat, mert rajtunk múlik, hogy követjük-e vagy sem. Ha viszont más mellett döntünk, azzal saját magunkat fosztjuk meg ettől a tervtől. 

Amikor Jézus azt mondja, hogy vágjuk ki tévelygő szemünket és csapjuk le bűnös kezünket (Máté 5,29-30), akkor nem azt mondja, hogy nyomorítsuk meg magunkat; Ő azt mondja, hogy válasszunk. Mellette vagyunk vagy ellene? A semlegesség, amiben vagyunk, már önmagában egy döntés.

“Nem választva” igenis választunk; folytatva ezt az ördögi alkudozást a másik útra lépünk. Nem lehet az egyik lábunk a Templom Hegyén, a másik meg a Hinnom völgyében.

Nem lehetünk csak névleg keresztények. Nem alkudozhatunk Istennel abban a reményben, hogy megmarad a kecske és a káposzta is.

Ebben a kérdésben nincs semlegesség és nincs középút sem.

 “Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (Máté 12,30)

 

Forrás: ChurchPOP

Kép: Pixabay (Public Domain)

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 09. 27. 23:19

    Ismét üdv!
    “De élhetünk úgy is, mintha nem lenne Isten és figyelmen kívül hagyhatjuk az akaratát, ami inkább egy jó szándékú (vagyis a legjobb) terv, semmint kőbe vésett parancsolat ” Attól,hogy hiszünk Istenben vagy nem,nem változtat a létezésén.Őt nem befolyásolja ez,ellenben minket nagyon is.És a lényeg mindig mi vagyunk,bármennyire is próbáljuk az ellenkezőjét bizonygatni.Isten akarata?Soha de soha nem fogjuk megtudni,mert mindig bezavar a mi akaratunk.Isten akaratát csak Isten ismeri a többi hazugság és önáltatás. Jó szándékú?Kinek?Istennél nincs olyan,hogy jó vagy rossz szándékú.Először is,meg sem tudjuk különböztetni a jót a rossztól,nem csak te,senki sem.Másodszor,van egy teóriánk,hogy Isten jó szándékú.Az Ő szintjén nincs olyan,hogy jó vagy rossz.Ezek a mi szintünkön léteznek.Ami önmagában természetes,az viszont nem,hogy úgy kezeljük ,mint isteni terv.Parancsolat?Annyi de annyi diktátorunk volt akik mind parancsolgattak és ezek után még mindig nem értjük,hogy mit jelent az,hogy “parancsol”. Szerintem,kiköveteljük magunknak ezt.Szükségünk van rá.Könyörgünk érte.Mindegy hogyan csak valaki PARANCSOLJON NEKÜNK.De a legjobb,ha mi parancsolunk másoknak.Ideje észre venni,hogy ez soha nem is szólt Istenről,ez RÓLUNK SZÓL. (Nagyon gyengén sértegettem és remélem nem bántottam meg senkit,mert csak így fogjátok megérteni.Jól gondolom cenzor?)