Lassan nagykorúvá válik az Ez az a nap iroda, hiszen az első rendezvényt még 2000-ben szervezte a csapat, már akkor is László Viktor vezetésével. Az azóta eltelt időszakban fantasztikus utat járt be a szervezőcsapat, minden évben megtöltik a Budapest Sportarénát, emberek tízezreinek adva ezzel nagyon komoly lelki táplálékot. László Viktorral beszélgettünk megtérésről, boldogságról, a magyar keresztény könnyűzenéről és egy bizonyos nagy álomról.
Fiatalkorodban tértél meg, körülbelül annyi idő telt el a születésed és a megtérésed között, mint amennyi azóta. Hogyan értékeled ezt a két nagyon eltérő időszakot, mik a legnagyobb különbségek?
Ez egy nagyon izgalmas kérdés: a születés és az újjászületés is fontos szerepet kap a Bibliában. Szerintem hívőként is szükséges, hogy legalább egyszer azt érezzük, hogy a hitünkben újjászületünk., mert különben csak egy öröklött gyakorlatról beszélünk. 25 éve tértem meg, pontosan tudom a napot és az órát is, amikor megéreztem Isten személyes szeretetét. Innentől tényleg egy pálfordulat következett az életemben, és a második szakaszban már arra törekszem, hogy minél kreatívabb módon próbáljam átadni a hitemet másoknak. Mindannyian úgy születünk meg, hogy két dolgot szeretnénk elérni: egyrészt, hogy boldogok legyünk, másrészt hogy ne legyünk elutasítva. Ez ugyanúgy igaz egy kisgyerekre, mint egy kamaszra, vagy egy felnőttre.
hirdetésIsten soha nem fog elutasítani, amikor mélyen vagy akkor is veled van, és azt szeretné, hogy boldog legyél.
Az elmúlt 25 évben melyikből jutott több: boldogságból vagy elutasítottságból?
Mind a kettőből bőségesen kaptam, ahogy a bölcsesség is mondja: „fény nélkül nincsen árnyék.” Ha nem érezném a mai napig Isten szeretetét, akkor biztos, hogy ezt az utat nem tudtam volna bejárni. El lehet képzelni, hogy mit éreztünk, amikor 2000-ben arra hívtuk az embereket, hogy aki szereti Jézust az jöjjön a Parlament elé és közösen vonuljunk a városon át. Már ezerötszáz embernek is örültünk volna, végül 25 ezren gyűltünk össze. Nyilvánvaló, hogy az egyházi vezetőkben is ez kérdéseket vetett fel. Mindig nagyon figyeltünk arra, hogy az egység megmaradjon a szervezők között, így a fájó sebek hamar begyógyultak. Az elmúlt 17 évben a hullámok és a völgyek váltották egymást, hiszen egy úttörő munkát végeztünk, amelyet el is kellett fogadtatnunk az emberekkel. De mindig éreztük Isten szeretetét, aki gyakran embereken keresztül fejezi ezt ki.
A keresztény körökből érkező elutasítottság fájdalmasabb, mint a világi kritika?
A világ nem fogja kritizálni az Ez az a napot, mert nincs benne a látóterében: azt gondolják, hogy énekelgetünk, néha kibéreljük és megtöltjük a Budapest Arénát, szóval így el vagyunk magukban. A legfájdalmasabb, amikor valaki úgy áll hozzánk negatívan, hogy ugyanabban az apostoli hitvallásban gondolkodik, mint mi. De ez most már sokkal kevésbé jellemző, az elmúlt évtizedben már nagyon ritkán találkozunk belülről érkező kritikával.
Azt mindenki sejtheti, hogy fizikailag mekkora munkával jár egy Ez az a nap megszervezése. De lelkileg mennyit „vesz ki” belőletek?
Maga az esemény sokkal többet ad nekünk, mint amennyit mi beleadunk: gondolok például a csillogó szempárokra, amelyekből Isten szeretete köszön vissza. Mindig készül egy-egy olyan fotó, amelyen az emberek arcára az van írva, hogy otthon vannak, és amiért eljöttek azt megkapták
Nem a tömeg ad nekünk lelkileg sokat, nem a média beszámolója, hanem ezek a szempárok.
A legfontosabb, hogy lelkileg milyen sokat kapnak az emberek, de érdemes kiemelni, hogy az Ez az a napnak köszönhetően teljesen átalakult a magyar keresztény könnyűzene, sőt talán előtte szinte nem is létezett ez a fogalom.
Bach mondta, hogy minden zenének a legfőbb célja, hogy Istent dicsőítse és a lelket felüdítse. Már 1997-ben elkészítettünk egy kazettát, amelyen Csiszér Laci vezetésével profi zenészek dicsőítettek. Ez volt az első lépés, azóta pedig folyamatosan törekszünk arra, hogy az Ez az a napon megmutathassák magukat a legtehetségesebb magyar keresztény dicsőítő zenekarok. Nagy lehetőség az ország legnagyobb sportcsarnokának színpadán fellépni, ezzel pedig ösztönözzük őket arra, hogy egyre jobb minőséget képviseljenek. A zene hordozza Isten szeretetét, nem ismer határokat, nem ismer falakat.
A 777 szerkesztőjeként gyakran érzem úgy, hogy egy lelki fellendülés van a Kárpát-medencében. Ezt te is látod, akár az Ez az a napon keresztül?
Az egyik kiadványunkban úgy fogalmaztam, hogy „egy nemzet Európa szívében, sok történelmi vereség és megpróbáltatás, múltbéli diktatúrák uralma után hisszük, hogy fel akar állni Jézusért”. Nekünk magyar keresztényeknek felelősségünk van abban, hogy ne magunkra zárjuk a templomajtókat, hanem menjünk ki az emberek közé, legyünk az élet része. Ha a magyarok szabadságvágya egyesül az Isten-kereséssel, akkor abból óriási dolgok születhetnek. Az idősek bölcsességével, a középkorúak kitartásával és a fiatalok tüzével: mind a három generációra nagyon nagy szükség van.
Egészen biztos vagyok abban, hogy Isten nagyon szereti ezt a népet.
Ki tudsz választani egy nagyon meghatározó, kedves élményt az eddigi Ez az nap koncertek kapcsán?
Több tucat jut eszembe, de ha egyet kell kiemelnem, akkor az egy beszélgetés lenne. Egy falusi – de lehet kisvárosi – tinédzser lány mondta nekem, hogy az az erő, amit itt megtapasztal az egy évre meghatározza az életét. Mert amikor visszamegy a lakhelyére, akkor egy olyan közegbe tér haza, ahol rajta kívül senki sem hisz. Őt a hite miatt az osztálytársai kicsúfolják, kinevetik és kigúnyolják, de ilyenkor mindig rájön arra, hogy soha nincsen egyedül.
Tőlünk nagyon gyakran megkérdezik, hogy miért tartjuk fontosnak azt a szolgálatot, amit elkezdtünk, most végre mi is mi is feltehetjük ezt a kérdést valakinek. Miért csinálod ezt a szolgálatot?
Minden jó dolog – akár egy innováció, akár egy emberi kapcsolat vagy egy nagy felfedezés – egy szívből jövő gondolattal indul el. Amikor együtt imádkoztam néhány lelkipásztorral még a kezdetek kezdetén, akkor fogalmazódott meg az a gondolat, hogy nagyobbra kell tartanunk a másik keresztény testvért, mint saját magunkat. Számomra ez mindennek az alapja, ez határozta meg az elmúlt két évtizedünket. Ezért a gondolatért tényleg érdemes élni, és érdemes dolgozni.
Milyen jövőbeli terveitek vannak, ami miatt érdemes dolgozni?
Van egy nagyon komoly célunk: szeretnénk a jövőben egyszer megtölteni a most épülő Puskás Ferenc Stadiont.
Egész Európa számára egy üzenet, egy nagyon komoly jel lenne, hogy egy ekkora létesítményt betöltenénk Isten dicséretével. Minden egyes rendezvényünk előképe ennek a tervnek, amely nem könnyű feladat, de ha sikerül egy felejthetetlen élmény lesz.
Martí Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás