„Sokszor érezhetjük azt, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy mások szeressenek bennünket. De Jézus ahelyett, hogy bármilyen módon elítélne vagy szidna bennünket, beáll a sorba közénk, a megkeresztelkedők közé.” Lőw Gergő katolikus pap gondolatai a Neked szól! című műsorban Jézus megkeresztelkedéséről, Isten irgalmas szeretetéről és arról, mit jelent a Király gyermekének lenni.
„Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán folyó mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,13-1)
Hadd meséljek el egy történetet. Jancsi, egy szegény kisfiú egyszer rossz fát tett a tűzre. Ez minden kisfiúval előfordul, de Jancsit ez annyira zavarta, hogy elhatározta, hogy elmegy és magától a királytól próbál bocsánatot kérni. El is indult volna, de a szobája ajtaja ijesztően meredt vissza rá. „Vajon tényleg meg fog nekem bocsátani a király?” – gondolta. Aztán teltek-múltak a napok, hónapok, aztán az évek is, és Jancsi felnövekedett. Most már mindenki Jánosnak szólította, és a gyerekkori csínytevéshez, akárhogy igyekezett, egyre több rossz dolog csatlakozott, és egyre több minden miatt kellett volna bocsánatot kérnie a királytól. Az ajtó pedig egyre ijesztőbben meredt vissza rá. Aztán egyszer egy szép napon mégiscsak elhatározta magát, és azt mondta, „egy életem, egy halálom, én elmegyek a királyhoz”. Nagy bátorsággal lenyomta az ajtó kilincsét, kinyitotta, és csodák csodájára
éppen a király állt az ajtó másik oldalán.
Azt mondta neki: „János, édes fiam, úgy örülök, hogy végre válaszoltál az én kopogásomra, évek óta kopogtatok ezen az ajtón. Gyere, itt vannak a legszebb ruhák, válassz közülük, ezek neked vannak idekészítve, és tiéd ez az egész királyság, a te örökséged, hiszen a fiam vagy!”
Tudod, mekkora jelentősége van Jézus Krisztus megkeresztelkedésének? Keresztelő Szent János azt kérdezi az evangéliumban: „neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?”. A mi csodálkozásunk is ott van ebben. Nekünk kellene hatalmas utat megtenni Istenhez, a királyhoz, ahogy Jancsi történetében is hallhattuk. És mégis
Ő a kezdeményező, Ő jön hozzánk, már ott van az ajtóban.
Sokszor érezhetjük azt, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy mások szeressenek bennünket. De Jézus ahelyett, hogy bármilyen módon elítélne vagy szidna bennünket, beáll a sorba közénk, a megkeresztelkedők közé. Olyan ez, mintha várakoznál a gyónásra, és egyszer csak észrevennéd, hogy Jézus is ott van kettővel mögötted, és Ő is veled együtt várakozik.
Megdöbbentő, hogy Jézus valóban magára veszi az összes bénázásunkat és bűnünket, és odaviszi Isten elé. Aztán azt olvashatjuk, hogy leszáll Rá a lélek, és egy hang hallatszik, „te vagy az én szeretett fiam”. De Jézus nem saját maga miatt nyeri el a Szentlelket, hanem a mi számunkra. Jézus Krisztus, az élő Isten fia, aki öröktől fogva kapcsolatban van a Szentlélekkel. A megkeresztelkedésekor emberként nyeri el a Szentlelket, érted és értem, az egész emberiség javára, azért, hogy mi is Isten gyermekei lehessünk.
Abban hiszünk, hogy az igazán Isten gyermeke, aki megkeresztelkedik. Most akkor hogy van ez? Aki nincs megkeresztelve, az nem Isten gyermeke? Persze, abban az értelemben, hogy mindenkit Isten teremtett és Ő gondoskodik rólunk, igen. De különbség van aközött, hogy elszenvedjük az Ő gondviselését, tudomást sem veszünk róla és aközött, hogy felismerjük, keressük a Vele való kapcsolatot.
Az egyházban lakókat szomszédoknak nevezzük. De nem mindegy, hogy csak elélnek egymás mellett, vagy néha rá is nyitják az ajtót egymásra. A keresztség ez az ajtónyitás. Beengedem Istent az életembe.
Ő már eddig is itt volt, de most én is tudomást veszek róla.
És közben rádöbbenhetek, ahogy Jancsi is a történetben, hogy a királyi palotában lakom. Azzal, hogy kinyitom az ajtót, bejárásom lesz az összes többi szobába, ehetek a finomabbnál finomabb ételekből, és még a garázsban parkoló autót is használhatom.
A keresztség méltósággal és hatalommal ruház fel, hiszen Isten a gyermekévé fogadott. Meghívást kaptál Istentől arra, hogy élj a keresztségben kapott gazdagsággal. Ez azt jelenti, hogy az ajtó nincs kulcsra zárva, de a kilincset minden nap neked kell lenyomnod. Nyiss ajtót ma, és fedezd fel a királyt, és azt a királyságot, amely rád vár!
hirdetés
