Miről kell(ene) az esküvő előtt beszélgetni? – interjú egy szerzetessel, aki több száz érvénytelen házasságot látott

Vajon minden jó kapcsolatból jó házasság lesz? Hogyan előzhető meg, hogy a történet vége válás, egyházi érvénytelenítés legyen? Miről nem szoktak beszélgetni a jegyesek? Mire kell figyelnie a családnak, barátoknak, és mikor lehet szólni, ha úgy látjuk, valami nincs rendben? Ezekről a kérdésekről faggattuk Vadász Kingát, aki öt éve dolgozik az Esztergom-Budapesti Érseki Bíróságon, elsősorban a házasság-érvénytelenítési ügyekben kötelékvédő és ügyhallgató. A Szociális Testvérek Társaságának tagja annak idején civil jogot tanult, majd elvégezte a kánonjogot is.

Amikor pár éve tanúként szerepeltem egy házasság-érvénytelenítési ügyében, izgultam a vallomás előtt. Úgy képzeltem, hogy rideg öregurak fognak vallatni. Ehhez képest ön kedvesen fogadott, és kifejezetten jó beszélgetésben vehettem részt, miközben megosztottam meglátásaimat egy tönkrement házassággal kapcsolatban. Minden ügyhallgató így veszi fel a tanúvallomásokat, vagy ez az ön személyiségéből fakad?

Nehéz erre válaszolni, mert nem nagyon ültem bent más ügyhallgatóknál. Az biztos, hogy mindannyiunkat az vezérel, hogy kiderítsük az igazságot, és segítsünk azokon a híveken, akik a Bírósághoz fordulnak. Szerzetesként szolgálva ebben a munkában Isten irgalmas szeretetét, az Egyház mint anya irgalmas arcát is igyekszem közvetíteni. Az érvénytelenítés fájdalmas folyamat, nem könnyű egy kudarcra visszatekinteni. Ezért nekem fontos, hogy aki itt ül, ebben a kényelmetlen helyzetben, a lehető legjobban érezze magát.

hirdetés

Ön nemcsak ügyhallgató, hanem kötelékvédő is. Mit jelent ez?

A kötelékvédő hivatalból védi a házassági köteléket, az érvényessége mellett érvel a bíráknak. Éppen ezért részt vehet a meghallgatásokon, és megfellebbezheti az ítéletet. Az én nem túl hosszú gyakorlatomban is volt egy eset, amikor a bírák bebizonyosodottnak látták az érvénytelenséget, én viszont nem, fellebbeztem, így az ügy ment tovább a következő fokra.

Ön szerzetes: hogy hozhat objektív döntést valaki úgy, hogy nem is él házasságban?

Ez jogi eljárás: adottak azok a tényállások, amelyek alapján eldönthető, hogy a házasság érvénytelen volt-e. Bár nem élek házasságban, sok házas barátom van, családban nőttem fel, és nekem is vannak emberi kapcsolataim, melyekben ugyanúgy lehet konfliktus, sérülés. Ezek segítenek empatikusnak lenni, de az szakmai kérdés, hogy kötelékvédőként milyen véleményt írok.

Fotó: Hollai Gábor

Mi a házasság érvénytelenítésének pontos folyamata?

Olyan hívek fordulnak keresettel az Egyházi Bírósághoz, akik úgy érzik, hogy a polgári válással végződött házasságuk egyházilag érvénytelen volt. A keresetet beadó fél összefoglalja a házasság történetét, és megjelöli, hogy szerinte mi volt az érvénytelenség oka. Meg kell neveznie két tanút, akik az állításait alá tudják támasztani. A bizonyítási szakaszban az ügyhallgatók előtt tesz vallomást a felperes, a tanúk és – ha hajlandó részt venni a folyamatban – az alperes, esetleg az ő tanúi is. Amennyiben szükséges, orvosszakértő, pszichiáter véleményét is meghallgatjuk.

Mindig három bíró van, akik áttanulmányozzák a teljes anyagot.

Az egyházi törvény megfogalmazásában: el kell jutniuk egy lelkiismereti bizonyosságra, hogy a házasság érvénytelensége bebizonyosodott-e. Ha az az ítélet, hogy a házasság érvénytelen, a kereszteltek anyakönyvébe be kell jegyezni ezt. Innentől fogva a felek ismét szabad állapotúak. Mivel a bíróság nem minden esetben találja bizonyítottnak az érvénytelenséget, szoktuk javasolni, hogy amennyiben új egyházi házasságot szeretnének kötni, az eljárás végéig ne tűzzék ki az esküvő időpontját.

Ezek szerint az alperes nem mindig vesz részt az ügyben?

Az esetek kétharmadában nem, esetleg megírja, hogy egyetért az érvénytelenség kimondásával. Fontos, hogy az ítélet az alperesre is vonatkozik, akár tett vallomást, akár nem. Szoktam buzdítani azokat, akik nem értenek egyet a felperes kérésével, hogy jöjjenek el és tegyenek vallomást, hiszen csak így tudjuk az ő szempontjaikat is figyelembe venni és adott esetben a házasság érvényességét kimondani.

Mennyi ideig tart egy ügy elbírálása?

Itt, az Esztergom-Budapesti Érseki Bíróságon nagyjából egy év alatt jutunk el az ítéletig, leginkább azért, mert átlagosan évente 120-130 esetünk van. Akár hét hónap is eltelik a keresetlevél beadásától addig, amíg elkezdünk foglalkozni az üggyel, s havonta 10-15 ítélet születik.

Önnek ügyhallgatóként melyik részfeladat adja a legtöbb kihívást?

Kihívás megértetni a beszélgetés lényegét, mert a polgári válásokra gondolva a felek inkább azt mondanák el, min vesztek össze, miért nem tudnak együtt élni, pedig itt arra keressük a választ, hogy érvényes volt-e az esküvő, azaz a házasság egyáltalán létrejött-e, milyenek voltak a házasság előtti körülmények. Nehézség még, amikor 30-40 éve történt eseményekről kell releváns információkat megtudni. Azt már tapasztalatból tudom, hogy milyen kérdéseket kell feltenni a megadottakon kívül, illetve látom, hogy ki nem őszinte.

Gyakran előfordul, hogy a tanú nem mond igazat?

Inkább az jellemző, főleg a nagyon vallásos hívők között, hogy valaki az egyházi oldalát látja a bíróságnak, ahol „dicsértessék”-kel kell köszönni, ezért igyekszik minél jobb katolikusnak tűnni az egyház képviselője előtt. Másik probléma, amikor olyan tanú tesz vallomást, aki mindkét felet ismeri, és úgy érzi, megbántaná valamelyiküket, ha rosszat mondana. Pedig a jellemzésekben fontos, hogy a felek hiányosságai is kiderüljenek. Idősebb szülők esetében, akik a gyermekük válását személyes kudarcként élik meg, nehéz elfogultság nélküli, objektív választ kapni.

Fotó: Hollai Gábor

Inkább azok kérik az érvénytelenítést, akik csak a templom ünnepélyessége miatt kötöttek egyházi házasságot, vagy a „jó katolikus nagycsaládok” gyermekei között is előfordul?

Ilyen szempontból vegyes, hogy ki élte meg szentségként a házasságkötést, vagy kinél volt, hogy a nagymama vagy a szép hagyomány miatt tartottak egyházi esküvőt. Azok között, akik nem veszik komolyan az egyházi házasságot, sokszor kiderül a színlelés, ami miatt a házasságkötés érvénytelen. Ez az az eset, amikor a házasulandó kimondja, hogy a katolikus egyház tanítása szerint köt házasságot, de belül fönntartja magának, hogy akár el is válhatnak, vagy nem akarja elfogadni, hogy csak egy nővel/férfival lehet szexuális kapcsolata.

Milyen szempontok alapján lehet egy házasság érvénytelenségét kimondani?

Az érvénytelenségnek lehetnek formai okai is, de ez ritka. Általában az értelem vagy az akarat oldaláról van hiányosság vagy nem helyes szándék. Ilyen lehet, ha valaki az életkora, éretlensége, ítélőképessége miatt nem tudja felfogni, hogy mit vállal.

Tehát van, akiről az eljárás során derül ki, hogy alkalmatlan volt a házasságra?

Igen, sőt egyre több az ilyen eset. Például az egyik fél pszichés betegségben szenved, személyiségzavarral küzd. Sokszor a jó példa hiánya vagy a családból hozott traumák is akadályozzák a teljes életközösség kialakítását. A vallomások során van egy olyan kérdés, hogy kialakult-e a másik személyiségének megismerése és elfogadása. Erre az szokott lenni a válasz, hogy még saját magukat sem ismerik. Pedig ma már sok lehetőség van az önismeretre, ebben fejlődni kell.

Száz évvel ezelőtt még a szülők választottak házastársat a gyermeküknek, amit sokan kényszerítésként éltek meg. Van ma is példa arra, hogy valamilyen kényszer hatása alatt kötnek házasságot?

Igen, emlékszem is egy esetre, ahol a felperes édesapja azt mondta, hogy ha nem kötnek egyházi házasságot, akkor kitagadja gyermekét az örökségből. Mivel az illető nem volt vallásgyakorló, enélkül valószínűleg nem lett volna templomi esküvő, így az a házasságkötés a kényszer hatása miatt érvénytelen volt.

Kényszerítő hatás lehet egy becsúszott baba is?

Nem feltétlenül. Ha egy pár egyébként is készül a házasságkötésre, és így fogan gyermekük, akkor az önmagában nem ok az érvénytelenítésre.

Az eddig bemutatott okok közül mi ismerhető fel már a jegyesség során?

A pszichés tünetek ma már könnyebben felismerhetők. Akit korábban csak „furinak” tartottak, arról ma már pontosabban lehet tudni, hogy milyen betegség van a háttérben, például autizmus, paranoia, skizofrénia, nárcisztikus személyiségzavar.

Van még más oka az érvénytelen házasságkötésnek, ami inkább csak a házasság megélése közben jelentkezik?

A megtévesztés – amikor az egyik fél elhallgat valamit a másik elől – érvénytelenítési ok lehet, a függőség szintén. Előfordul, hogy az egyik fél még akár a jegyesség során is el tudja rejteni a függőségét, de a házasságban már kiderül és gondokat okoz. Ide tartozik a kábítószer-, a játék- vagy internetfüggőség is. Az alkoholfüggőséget az utóbbi években egyre komolyabban veszik, vagy kellene venni – már tudjuk, hogy sokkal nagyobb a kialakulás veszélye annál, akinek a családjában előfordult ez a probléma.

Előfordult már, hogy a házasság pornófüggőség miatt volt érvénytelen?

Igen. Már 13 éves kortól a fiúk, férfiak 90 százaléka néz pornót, sokakat érint, könnyen alakul ki függőség. Mivel a házastársak szexuális kapcsolatára hatással van, mindenképpen beszélni kellene róla a jegyesoktatásban.

A testi kapcsolat megélésének nehézségei mennyire fordulnak elő? Jobbak az esélyei annak, aki tisztán készül a házasságra?

Nem ez szokott lenni az oka annak, hogy nem működik a házaspár szexuális élete – az általában már valamilyen nehézség jele, például rossz a kommunikáció, vagy egy harmadik személy jelent meg. Más miatt vannak előnyben, akik a házasság előtt nem élnek szexuális életet. Ők az ismerkedés során valóban megismerkedhetnek egymással, szemben azokkal, akik pár hónap után összeköltöznek. Ez utóbbi esetben gyakran előfordul, hogy a munka után csak az ágyban találkoznak. Így megvan a szexuális együttlétek kötőereje és a rózsaszín köd, ami elfedi, hogy tudnak-e beszélgetni, vannak-e közös pontjaik. Azonban legkésőbb 4-5 év után ellaposodhat már a testi kapcsolat is. Ekkor, esetenként a család nyomására, szokott eszükbe jutni a házasság, amivel feldobhatnák, rendezhetnék a kapcsolatukat, de sokszor ez már nem jó alap egy közös élethez.

Fotó: Hollai Gábor

Tehát emiatt is érdemes várni a szexuális élettel a házasságig.

Mindenképpen jobb várni, hiszen a testi önátadás a jele annak a kizárólagos és életre szóló elköteleződésnek, amit a házasulandók egymás felé vállalnak az esküvőn, és ezért egyedül a házasságban hiteles. A házasság előtti önmegtartóztatás azonban önmagában még nem garancia a problémamentes közös életre. Vannak olyan eseteink is, amikor a felek tisztán készültek a házasságra, de akár pont a nem jól értelmezett szexualitás okozott gondot. Különbség van ugyanis a megharcolt tisztaság és a félelmek, görcsök, tabusított szexualitás miatti önmegtartóztatás között.

Utóbbi esetben előjöhet a probléma, hogy amikor a házasságkötés után már lehetne, sőt kellene is szexuális életet élni, az nem működik.

Ez persze még nem válóok, hiszen vannak szakemberek, akár keresztény szexuálpszichológusok, akik tudnak segíteni. Fontos lenne, hogy a jegyesoktatáson legyen szó arról, hogy ezt tanulni kell, nem kell megijedni, ha az elején „bénázás” van, össze kell csiszolódni testileg is, a házasság más területeihez hasonlóan.

Hogyan látja, mi hiányzik még a jegyesoktatásból?

Még nem jártam jegyesoktatáson, csak az itt hallott tapasztalataim alapján tudok válaszolni. Úgy látom, akkor már késő bizonyos dolgokról beszélni. Nincs meg az a szabadsága a párnak, hogy még vissza lehet mondani, hiszen kötöttséget jelent, ha „már kimentek a meghívók”. Talán nem is az oktatók felelőssége, de fontos lenne, hogy a jegyespár leüljön beszélgetni a jegyesoktatáson hallottakról. Például egymás szemébe tudják-e mondani, hogy komolyan gondolják a felbonthatatlanságot? Tudják-e tisztelni egymást? Vagy a gyermekáldás elfogadása is lényeges kérdés. Van, aki nem is beszél arról, hány gyereket szeretnének, vagy mi lesz, ha nem lehet gyerekük, illetve az anyuka mikor menjen vissza dolgozni. Végig kell gondolniuk a házasulandóknak, hogy mit jelent a közös kassza, a közös tulajdon, de azt is, hogy szükség esetén ki fog segíteni nekik.

A segítség elfogadásánál akár a leendő anyóssal-apóssal való kapcsolatot is át lehet beszélni.

Kell is, ott van a Szentírás elején: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24). Beszélni kell arról, hogy nemcsak a szexuális egyesülést jelenti az eggyé válás, hanem hogy egymás társai lesznek, életközösséget alkotnak. Mivel sokan nem tudnak leválni a szülőkről, végig kell venni, mit jelent az, hogy „elhagyja apját és anyját”. Például ha elkezdik a közös életüket, kinek lesz kulcsa a lakáshoz; hányszor mennek az egyik vagy másik szülőkhöz. Beszélni kell arról, hogy a szülőknél látottakhoz képest hogyan képzelik el a szerepeket, a kommunikációt.

A polgári válás egyébként előfeltétele az érvénytelenítésnek?

Az egyházi törvény nem írja elő konkrétan, csak annyit, hogy legyen bizonyosság arról, hogy helyrehozhatatlanul megromlott a felek viszonya. Ennek evidenciája a polgári válás. Egyszerűbb és tisztább, ha az már lezajlott. Nem jó, ha anyagi vagy gyermekelhelyezési vitáik vannak, és ebbe keveredik még bele az egyházi fórum. Sajnos volt, aki nem mert nálunk őszinte vallomást tenni, mert attól félt, hogy a másik fél felhasználná ellene a polgári válás során.

Ezek szerint vannak olyan eseteik is, amikor született gyermek a házasságba. Ez a jellemzőbb, vagy inkább gyermektelen párok kérik az érvénytelenítést? A gyerekeket is kikérdezik?

Az esetek nagy többségében van gyermek. Tipikusan olyankor nincs, amikor az érvénytelenség oka, hogy kizárták a gyermekáldást. Alapszabályként nem szoktuk elfogadni, hogy a közös gyermek tanúskodjon, mert nem szeretnénk kellemetlen helyzetbe hozni. Két-három ügyem volt, ahol mégis a gyermek volt a tanú, de már felnőttként.

A gyerekeken kívül ki láthat bele perdöntően egy házasságba? Kit szoktak felkérni tanúnak?

Jellemzően családtagok tesznek vallomást: szülők, testvérek, esetleg a testvér házastársa, illetve gyerekkori barátok is szoktak jönni. Azt kérjük, hogy a felek olyan tanúkat jelöljenek meg, akiknek vannak ismereteik a kapcsolat egészéről. Azt látom, hogy a mai fiatalok bátrabban osztják meg a nehézségeiket is, így akár a barátok vagy a testvérek is beleláthatnak a házasságba. Sok esetben a szülők is érzékelik a nehézségeket, de ők a tanúvallomásban nem mindig tudnak objektívek maradni.

Testvérként, szülőként mire figyeljünk, meddig terjed a felelősségünk, ha a családunkban esküvőre készülnek?

Tilos az érzelmi zsarolás. Szóba került a becsúszott baba, ilyen esetben például elhangozhat, hogy „Jaj, kislányom, gyorsan házasodjatok össze, mert mit fog szólni a falu, ha kiderül.”. Vagy egy másik tipikus eset: „Ennél a fiúnál jobbat nem találsz, legyen esküvő, mert unokákat akarunk.” Nehéz ellenállni ilyenkor a nyomásnak, főleg, ha anyagilag vagy más szempontból kiszolgáltatott a fiatal a szüleinek. Fél évvel az esküvő előtt már nem igazán tehet semmit a család. Az eljegyzésig viszont, ha valami nagyon nem stimmel, akkor szólni kell. Sok családtag elmondja a tanúvallomásában, hogy ezt vagy azt már látták, de nem akartak beleszólni. De igenis, bele kell szólni, amíg lehet.

Borbélyné Bató Margit

A szerző és a fotós a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíró-tanfolyamának öregdiákjai.

Támogasd te is a 777 önkéntes csapatát, hogy folytatni tudjuk szolgálatunkat!

hirdetés