„Fontos arról beszélni, hogy a jó házasság nem jön magától, hanem meg kell érte dolgozni. De fontos arról is beszélni, hogy a házasság lehet minden elképzelést felülmúlóan gyönyörű.” Az Egy testté blog egyik legmegindítóbb bejegyzését szemlézzük.
Milyennek látod a házasságot? Egy tündérmesének, amelybe ha belépsz, holtodiglan holtomiglan felhőtlen boldogság vár rád? Vagy inkább valami komoly és fontos dolognak, amivel munka van, ami áldozattal jár, kötöttségekkel jár, amibe egy kicsit bele kell halni.
Persze megteszed, mert a házasság érték.
Te is annak tartod, értékesnek és szentnek, és arra vágysz, hogy egyszer majd eljuss oda. Addig pedig próbálod magadra szedni a lehető legtöbb tudást, hogy felkészült legyél erre az embert próbáló, de végső soron szép feladatra. Ilyennek látod?
Aláírom, hogy tényleg melós. Aláírom, néha tényleg kicsit bele kell halni. Van áldozat is, vannak kötöttségek is, néha neki kell menni a falnak, hogy tudjam, hol van. És az fáj.
hirdetésDe ha a mérleg serpenyőibe teszem a jó és rossz napokat, a nehezet és a szépet, a küzdelmet és az áldást, akkor a mérleg nem “éppenhogy”-ra jön ám ki. Nem az van, hogy „végül is megéri”, mert mégiscsak van biztonság, meg vannak gyerekek, meg van kit megölelni… Nem.
Hanem az van, hogy ez minden elképzelést felülmúlóan gyönyörű.
És tudod, az érdekes az, hogy nem lehetne ilyen, ha nem lenne benne a küzdelem. Nem lehetne ilyen, ha nem látnám, hogyan alakulunk egymáshoz. Vagy hogy honnan indultunk. Vagy hogy Isten hogy formál minket. Hogy két világ hogyan simul össze eggyé. Hogy hogyan lehet csodálni egy tőlem ennyire különböző embert. Hogy hogyan áll össze a kirakós. És nem lehetne ilyen, ha nem lenne benne Isten.
Ne félj tőle. A házasság gyönyörű. Nem tündérmese, nem felhőtlen, hanem annál sokkal jobb. Isten alkotása.
Forrás: Egy testté blog _ Instagram
hirdetés
