Hamvazószerdán kezdetét veszi a negyven napos, húsvétig tartó nagyböjt. Ez remek időszak arra, hogy kilépjünk az emberi játszmáinkból és belépjünk a szívünk terébe, ahol Istennel találkozunk.
“Minden ünnep, időszak kiszakít bennünket a sokszor már sablonossá vált mechanikus ténykedéseinkből” – fogalmazott Pintér Bálint az Egri Főegyházmegye újmisés káplánja a mától kezdődő böjti időszakról a Magyar Nemzetnek. A hamvazószerda a nagyböjti időszak kezdete. Vége a farsangnak, a bennünk lévő jókedv, hév átformálódásnak indul.
Már a hetedik században volt bűnbánati felkészülési időszak. – Ekkor még az volt a szokás, hogy mezítláb jártak és zsákruhákba öltöztek, ezzel is kifejezve bűneik felett érzett megbánást – mesélte a káplán az újságnak.
Pintér Bálint kiemelte, fontos tudnia az embereknek, hogy sohasem Isten büntet, hanem a bűn, természetéből fakadóan. A hamvazkodást végül 1091-ben II. Orbán pápa rendelte el. Az egyháznak vannak mozgó ünnepei, a húsvét is ilyen. – Ez azt jelenti, hogy az ünnep nem fix időpontú, hanem a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Amikor megvan a húsvét időpontja, akkor visszafelé kell számolni negyvenhat napot hamvazószerdáig. Persze jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy egy negyven napból álló böjt során miért kell negyvenhat napot számolni. – Azért, mert ez a plusz hat nap, a hat vasárnap, amelyeknek során nincs böjt – magyarázta a káplán.
“A hamu az előző év nagyböjt hatodik vasárnapján, azaz virágvasárnap megszentelt és elégetett barkákból van. Ezt fontos tisztázni, nehogy arra gondoljunk, hogy a család melegedését segítő kazánban elégő fahasábok, egyéb anyagok hamuját használjuk.”
Az újmisés káplán azt is elmondta, tulajdonképpen hamvazószerdán az elmúlást, életünk végességét, esetleges voltát tudatosítjuk, hogy porból vagyunk és azzá válunk. Ha fellapozzuk a Szentírást, rögtön a Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy az Isten porból alkotta, formálta az embert.
“Ennél a szintnél nem állhatunk meg: nemcsak por, test vagyunk, hiszen Isten belénk lehelte az élet lelkét.”
A káplán rávilágított arra is, hogy a halál éppen annyira titok, mint az élet. Lelkipásztorként már számos temetési szertartást tartva, gyászoló családtagokkal beszélgetve, még inkább tudatosult benne, hogy tényleg nem ismerjük sem a napot, sem az órát, a Teremtő bármelyik másodpercben kopogtathat szívünk ajtaján. A hamuval való kereszt rajzolása arra hívja fel a figyelmet, nehogy a világi hiúságok teljesen elringassanak bennünket abban a tévhitben, hogy a földi pályafutásunk örökké tart.
Pintér Bálint úgy fogalmazott, a nagyböjt nem más, mint egy edzés, kis áldozatokkal, lemondásokkal. – Fokozatos, folyamatos leegyszerűsödést jelent. Ne essünk abba a hibába, hogy gyorsan akarunk nagy eredményeket elérni, inkább lépjünk aprókat, de biztosan – hangsúlyozta a káplán. A felkészülés szerinte nagyon egyedi, személyes dolog. – Sokan vannak, akik elindulnak, de egy ponton megrekednek. Olyanok is vannak, akik el sem indulnak. Nekünk az a feladatunk, hogy
senkit ne hagyjunk egyedül Krisztus útján, hiszen az ő népének közössége vagyunk, nem egyéni vállalkozók – fogalmazott a pap.
A farsangi időszak végeztével fontos az elcsendesedés, az önmagunkra való figyelés. A mezőkövesdi újmisés káplán nemcsak ebben az időszakban tartja fontosnak a csendet, az önmagunkkal való szembenézést, életünk eddigi történéseinek átgondolását, hanem folyamatosan. Végül kiemelte, ha a húsvétra való készület során kudarc, csalódás éri az embereket, ne adják fel: nem az elhatározáson kell módosítani, hanem azon, hogyan érjük el azokat. – Ez az időszak nagyszerű alkalom, hogy kilépjünk az emberi játszmáinkból és belépjünk szívünk terébe, ahol Istennel lehetünk – összegezte a káplán.
Forrás: Magyar Nemzet – Szabó Fruzsina
Kép: Pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás