“Ez az a kapcsolat amiért megéri!” – interjú Hamar Donáttal és Noémivel

– Fiatalon házasodni király – mondja Hamar Donát, és felesége, Hamar Noémi, akik ugyanakkor nem rejtegetik a kapcsolati problémáikat sem. Sőt, YouTube-csatornájukon tízezrek előtt beszélnek arról, hogy merjük felvállalni a nehezebb időszakainkat is, kilépve a közösségi oldalak mindig szuperboldog, ám legtöbbször ugyanennyire hazug világából. A huszonéves pár ugyanennyire nyíltan mesél az Istennel való kapcsolatáról is a videóiban, amelynek az alapja – mint mondják – hogy Jézus hogyan viszonyul hozzánk. 

Mi lebegett a szemetek előtt, mikor eldöntöttétek, hogy YouTube-csatornátok lesz? A célkitűzések mellett milyen félelmeitek, elbizonytalanító tényezők voltak?

Donát: Szinte egyből azután kezdtünk el videózni, hogy megházasodtunk, de akkor még csak én voltam rákattanva. Erősen éreztem egy belső indíttatást, már a házasság előtt, hogy ezt jó lenne csinálni, de akkor még sokkal átgondolatlanabb volt, sok videót azóta már le is töröltünk a kezdeti időszakból, mert nem volt mögötte koncepció. Tavaly májustól kezdtük el igazán aktívan gyártani a videókat, addigra kikristályosodott, hogy milyen témákban szeretnénk üzeneteteket átadni: elsősorban párkapcsolat és önismeret. Nyilván néha kitekintünk másfelé is, de ez a fő csapásirány, és abban is biztosak vagyunk, hogy véletlenül sem akarunk nézettséghajhász tartalmat.

Noémi: Amikor Donát elkezdte, akkor tényleg nem volt még vízió. Aztán viszont sorra jöttek olyan visszajelzések, hogy jó látni minket párként, örültek, mikor én is megjelentem a videókban. Át kellett gondolni, tényleg beleállunk-e, mert ha igen, az komolyan vett munka kell, hogy legyen, konkrét üzenettel. A szakdolgozatom a saját YouTube-csatornánkról írtam, és ez is segített irányba rakni, hogy mi az üzenet, milyen témákról és milyen gyakran szeretnénk beszélni, illetve, hogy ki a célközönség.

És pontosan ki a célközönség?

Noémi: Mivel marketinges végzettségem van, elég speciálisan belőttük: elsősorban az értelmiségi, nagyvárosi, 17-30 éves korosztály, illetve olyan szakemberek, akik a fiatalokkal foglalkoznak. Sok megkeresést kapunk pedagógusoktól, párterapeutáktól vagy épp olyanoktól, akik ifitábort szerveznek, és meghívnak minket előadást tartani.

Noémi, neked ezek szerint a kidolgozott koncepció kellett ahhoz, hogy videózni kezdj a férjeddel?

Noémi: Igen, én nehezen tudok enélkül működni, nem tudok „csak úgy” belekezdeni bármibe, míg Donát személyiségének abszolút a része a kreativitás, nagyon tud menni az árral. 

Donát: Az elején ez csak az én álmom volt, konfliktushelyzeteket is teremtett, hogy Noncsit csak úgy belerántottam a videóimba, hiszen jól néz ki és miért ne szerepelhetne (nevet). Utána viszont a mi projektünkké vált, amelyben egyenrangú félként vagyunk jelen.

Mindent átbeszélünk közösen.

hirdetés

Noémi: Tényleg olyan volt, mintha egy mostohagyereket hozott volna be Donát ezzel a videózással, amivel valahogy meg kell barátkoznom. Utána viszont megnéztük, mit tudnék én beletenni, így született meg az, ami meg már szerelemgyerek, mindkettőnk egyénisége benne van.  

Sokszor beszéltek arról, hogy fiatalon házasodni jó, ugyanakkor a nehézségeiteket is megosztjátok a nyilvánosság előtt. Mi a célotok ezzel a – néhányakat talán zavarba ejtő – nyitottsággal?

Donát: A nehézségeket konkrétan soha nem fogalmazzuk meg, mert…

Noémi: … senkinek nincs hozzá köze. (nevet)

Donát: Igen, az mindegy, hogy mi okoz konfliktust köztünk, a lényeg, hogy beszéljünk arról, hogy vannak konfliktusok – ahogy minden kapcsolatban. Meglepett, hogy újdonságként hat, ha valaki be meri vállalni, hogy nehéz időszakon megy keresztül. Hogyha tudok őszinte lenni, ahelyett, hogy felvennék egy álarcot, ha el tudom mondani, hogy igen, ez vagyok, és ebben vagyok most, az annyira különleges ma, hogy nagyon gyorsan tudnak azonosulni mások. Nem arról beszélek, hogy sajnáltatni kell magunkat vagy nagyon belevinni a trutyiba azokat, akiknek mesélünk. Hanem arról, hogy kimondjuk: igen, vannak nehéz periódusok, de van belőle kiút.

Noémi: Az önismerettel jár az abból fakadó megnyugvás, hogy belátjuk: vannak nehézségeink. Ez teljesen normális az egyéni életünkben és a házasságban is, de erről senki nem beszél, a közösségi oldalakon pláne nem. Mindenki azt mutatja meg, hogy milyen szép helyen volt nyaralni, mennyire klassz élete van, de – saját magunkból kiindulva – már senkinek nem hiszek a kirakattal kapcsolatban. Velünk is előfordul, hogy felteszünk egy képet, aztán két órával később összeveszünk. Ilyenkor belegondolok, hogy így mennyire egyoldalú az, amit belőlünk látnak. Ha már egy embernek segítünk a videóink által abban, hogy tök oké, ha vannak nehézségei és tök oké, hogy segítséget kér –akár szakembertől – akkor elértük a célunkat.

Ti miért és hogyan kezdtetek el az önismerettel foglalkozni?

Donát: Piszok nagy szerencse, hogy ez elindult bennünk, mert egyébként nem túl jó működésmódokat hoztunk magunkkal. Gary Chapman 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt című könyve volt az első, ami arra ösztönzött minket, hogy beszélgessünk mélyebben, értsük meg, honnan jön a másik. Aztán beszélgetni kezdtünk a szeretetnyelvekről is (szintén Gary Chapman könyve alapján), együtt kitöltöttük az erről szóló tesztet, mindez a kapcsolatunk első két hónapjában történt. Később, amikor súrlódásaink voltak, megint csak az önismeretnek köszönhetően értettük meg, hogy sok dologban más a személyiségtípusunk és a működésmódunk, ezeket megismertük és elfogadtuk, ami kimondottan felszabadító.  

Noémi: Egyszer elmentünk egy vezetőképző szemináriumra, ami vicces, mert én csak 20 éves voltam, Donát pedig 21, míg körülöttünk szinte mindenki 30 vagy afeletti, és többségében férfiak. Azóta is bennem él a kép, ahogy mi – szinte megfeledkezve a külvilágról – ültünk a konferencia ebédszünetében, és a személyiségünkről beszélgettünk, a többi ember pedig szép lassan távolabb ment tőlünk. Ahogy Donát is mondta, sokszor adott aha-élményt, hogy rájöttünk: a másik nem rossz, egyszerűen más, mint én. Ugyanakkor azt is jó felismerni, hogy milyen pontokon kell változnunk, mik azok a múltbeli sérülések, amelyekből meg kell gyógyulnunk. A többit meg szimplán elfogadni a másikban: na, ennek az egyensúlyát megtalálni művészet. 

Azt szokták mondani, hogy a hozzánk legközelebb álló emberek a legjobb tükrök. Mi az, amit megtanultatok magatokról azóta, hogy együtt éltek?

Noémi: Nekem az egyik legnagyobb tanulság, amit a házasság adott, hogy mindig kell változnom. Meg kellett barátkoznom azzal a ténnyel, hogy ennek a formálódásnak soha nem lesz vége, mindig jön egy újabb élethelyzet, ami kihoz majd belőlünk valamit, amin dolgozni kell. De ez az a kapcsolat, amiért megéri. Soha senki másért nem tennék bele ennyi energiát, hogy jobb legyen, de érte mindig bele fogok.

Donát: Engem Noncsi rengetegszer bátorít, hogy legyek erős, és merjek lépni. Egymásnak hatalmas löketet tudunk adni azzal, hogy a másik, aki a legközelebb áll hozzám, elhiszi, hogy nekem menni fog.

Noémi: A házasság egyik kulcseleme, hogy már nem „én”-ben, hanem „mi”-ben gondolkodunk. Bármit csinálunk, bármi mellett döntünk, annak lesz következménye a másikra is, akár tud róla, akár nem. Donát nagyon karizmatikus személyiség, aki sokfelé mehetne az életben – az apukája például zenész, aki beutazta a világot és mindez előtte is nyitva állt – , de rajta is ezt látom, hogy mindig átgondolja, az adott döntése milyen hatással lesz a házasságunkra.

Hogyan élitek meg a hiteteket a hétköznapokban? Azt több videótokban is elmondtátok, hogy jártok gyülekezetbe, de mi történik két vasárnap között? 

Donát: Annyira örülök, hogy már nem azt a keresztény életet élem, hogy vasárnap feltöltekezem az istentisztelet alatt, utána meg leszívódom a hétköznapokban. Ehelyett tényleg valós kapcsolat van Isten és közöttünk, aminek az alapja az, hogy megértettük:

Krisztus hogy van velünk.

Ő márpedig oda van értünk. Már döntött mellettünk, akár jól csináljuk az életet, akár rosszul. A hétköznapjainkon ezért eleve győzelemből tudunk harcba indulni. Lesz kihívás? Persze, de mindig realizáljuk azt, hogy nem kis hatalom van velünk együtt, bárhová is megyünk.

Noémi: Minden reggelt úgy kezdünk, hogy együtt imádkozunk és emlékeztetjük magunkat, hogy az Ő gyermekei vagyunk. Megosztjuk egymással, hogy milyen kihívások várhatóak aznap, és ezek mentén meg is szoktuk áldani egymást.

Donát: Mindketten megpróbálunk időt tölteni Istennel, én például reggel sokkal fogékonyabb vagyok arra, hogy Bibliát olvassak vagy meghallgassak egy rövid üzenetet, este pedig együtt imával és hálaadással zárjuk a napot. Sok keresztény könyvet is olvasunk, amik erősítik a hitünket. Ezek mellett fontosnak tartjuk a tizedet, mert ahogy az ige is mondja, „ahol a kincsed, ott a szíved is”. Érdemes ebben is kilépni a vízre, hatalmas bizonyságaink vannak arról, hogy milyen jó, hogy megtettük.

Miben érzitek, hogy fejlődött az istenképetek az elmúlt évek alatt? A családotokból biztos kaptatok valamilyen benyomást róla, de ez idők során a legtöbbekben változik.

Noémi: Megértettük, hogy az alapunk Istenben megingathatatlan, hogy a kegyelme által élünk és a családjába tartozunk, ez pedig megváltoztatta az életünket.

Donát: Annyi keresztényt látok Magyarországon, aki nem is tudja, hogy Isten hogy gondolkodik róla, és emiatt az élete sem működik. Nem azt mondom, hogy nálunk van az egyetlen jó teológia, mert nem a teológia a legfontosabb, hanem a személy, akit felemelünk: Jézus Krisztus. Az élet attól még kihívásokkal teli, nem a jóléti kereszténységet hirdetjük, hanem azt, hogy Isten ott van velünk mindenben, ő hatalmas és elérhető.

Ha már ennek valaki tudatában van, akkor tényleg más az élete.

Noémi: A házassági problémáinkra is máshogy nézünk Istennek köszönhetően. Tudjuk, hogy az Úr harcol értünk, és minden helyzetben ott a lehetőség, hogy Ő közelebb hozzon minket egymáshoz. Ha elhiszem, hogy Ő a forrás, az azt jelenti, hogy nem magunkból kell kipréselni a megoldást minden helyzetben.

Nemrég jelöltek titeket a Média a családért díjra. Elmesélitek, hogy mit lehet erről tudni?

Donát: Két hete kaptunk e-mailt, hogy jelöltek minket, a Média a családért díjon belül a videós kategóriára, ami először szerepel idén a díj kategóriái között.    

Noémi: Megtisztelőbbnél megtisztelőbb dolgokat élünk meg, és ezeket is Istennek akarjuk átadni, ahogy a házasságunkat, az ahhoz való bölcsességet és az egész életünket. Minden tőle van, és szeretnénk, ha rá is mutatna.

Szilágyi Anna

Fotó: Katona Flóra

hirdetés