Napjainkban állandó vitatéma lett az abortusz. Vannak, akik szerint semmi probléma nincs az akár születésig elvégezhető terhesség megszakítással. Mások szeretnek határvonalakat meghúzni, ameddig még rendjén valónak tartják az abortuszt. És vagyunk mi, akik tudjuk, hogy mivel az emberi élet a fogantatással elkezdődik, ezért egyszerűen értelme sincs erről vitatkozni, hiszen emberi életet nem dobunk félre soha, semmilyen körülmények között.

Én szeretek életvédő lenni, és erre meg is van az okom. Íme, néhány érv a sokból a teljesség igénye nélkül:

1. A biológia mellettünk áll

Egyszerűen nincs semmiféle tudományos bizonyíték, ami ellentmondhatna a nyilvánvaló ténynek, hogy az élet a fogantatás pillanatában kezdődik. A petesejt és a spermium sejtmagja összeolvad, kész, passz, ennyi. Létrejött egy új DNS, egy új genetikai állománnyal rendelkező új élet. Amikor mesterséges megtermékenyítés során a kis Petri csészében a biológus átveszi a Teremtő szerepét, a megtermékenyített petesejtről az első pillanattól kezdve új életként beszélnek. Ott a mikroszkóp alatt a gyermekre vágyó pár kisbabáját „hozzák létre”. Amikor ugyanez a folyamat a természetes medrében, valahol a petevezetékben zajlik, akkor bizony ugyanerről beszélünk. A következő kilenc hónap során ez a DNS már nem változik, nem történik a kis emberkével semmi egyéb, csupán növekedni és fejlődni fog. Nem lesz emberebb ember öt, kilenc vagy harminc hónap múlva, mint ott, abban a legelső pillanatban.

2. A teológia is mellettünk áll

Bár ez nem érv mindig, mindenkinek, mindenhol, nekem azonban sokat jelent, hogy tudom, egyfajta missziós tevékenységet folytatok életvédőként. Ha a magzatkorú gyermekek jogaiért küzdök, akkor ki se kell mondanom Isten nevét, mégis az Ő országát szolgálom. Az Egyház tanítása világos és egyértelmű ebben a kérdésben, nem is lehet más, hiszen kiindulópontja a biológia és a természetjog.

3. A saját életünk

Bár banális érvnek tűnhet, mégis igaz – mi, akik ezt vagy azt gondoljuk az abortuszról, mind-mind megfogantunk egyszer, és megszülettünk azután, és senki nem vonja kétségbe élethez való jogunkat. A szüleink úgy döntöttek, világra hoznak bennünket, és nem vonták meg tőlünk az életet magzatkorunkban. Vannak közöttünk, akiket nem „terveztek”, olyanok is, akiket „nem vártak”, akiknek érkezésén meglepődtek, megrémültek szüleik. És mégis megszülettek, megszülettünk, és az életünknek célja és jelentősége van. Nem értékesebb annak az élete, akit pontosan „elterveztek”, annál, aki váratlanul érkezett. Mindenki élete ugyanannyit nyom a latban, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindannyian megszülettünk, élünk. A „megnemszületettek”, az „épphogymegfogantak” élete is pontosan annyit ér, mint az enyém, a Tied, bármelyikünké.

4. Az izgalmas beszélgetések

Az abortusz, a mesterséges megtermékenyítés, az örökbefogadás mind-mind nehéz, hosszadalmas kérdések, amikre mindenki kíváncsi, mégis kevesen mernek beszélni róla. Nem egyszer tapasztaltam már, hogy ha egy-egy baráti, ismerősök közötti beszélgetésben kiderült, hogy életvédő állásponton vagyok, és ezt egyáltalán nem rejtem véka alá, szeretek beszélni róla, az nagyon hamar beindította a beszélgetést. Ha az emberek észlelik, hogy valaki végre mer beszélni nehéz, súlyos kérdésekről, akkor ők is merni fognak megnyílni, elmondják az álláspontjukat, kérdeznek, érdeklődnek, provokálnak, firtatnak, kételkednek, egyetértenek, tiltakoznak – és ez mind nagyszerű, mert alapot adnak a beszélgetéshez, izgalmas, különleges, elmélyült beszélgetésekhez. És minden egyes beszélgetés közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít tisztábban látni, és segít, hogy lassan-lassan eltűnjenek a tabuk az élet legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban.

5.  Mert sosem tudhatod, kinek is segítesz éppen

Az életvédő munka egyik legkülönlegesebb oldala pont a láthatatlansága. Hogy sosem tudhatod, hogy a lány, aki ugyan ma csak 13 éves, és nem is egészen érti, mért tartasz osztályfőnöki órát nekik a magzati életről és a nem kívánt terhességről; nem esik-e teherbe öt évvel később úgy, hogy igazán nem tervezte. Hogy eszébe jutsz-e majd akkor, emlékszik-e, hogy elmondtad neki, hova fordulhat segítségért egy nehéz helyzetben levő kismama, hogy azt mondtad neki, számíthat rád, ha szüksége van valamire. Nem tudhatod, hogy a cikk, amit megírtál, a TV interjú, amin részt vettél, a rendezvény, amit megszerveztél, kinek mit fog jelenteni. Lehet, hogy ott és akkor senkinek semmit. De ha egész életedben csak egyetlen ember szívébe sikerül elültetned az üzenetet, hogy az élet értékes, az első pillanattól kezdve az, akkor már hatalmas sikert értél el. Már tettél valamit a babákért.

+1. Mert az élet gyönyörű

Szerintem ez a legjobb része az életvédő munkának. Minden áldott nap találkozol sorsokkal, történetekkel, nehézségekkel, és ez minden áldott nap eszedbe juttatja, milyen pokoli szerencsés is vagy, hogy létezel, hogy élsz, hogy megszülethettél. Rádöbbensz, hogy melyik kérdések számítanak igazán, hogy mi az, ami tényleg életbevágó, és mi nem. Észreveszed a szépet és a jót mindenkiben, mert tudod, hogy minden emberi élet értékes kincs, amit nem dobhat el csak úgy magától senki. Meglátod a legnehezebb helyzetből is a kiutat, mert többé nincs kétséged afelől, hogy az élet gyönyörű, csak meg kell tanulnunk annak látni és azzá tenni mások számára is.

 Kozma Erzsébet

 

A 7. héttől, ha megérintik a magzat szájzugát, akkor ő ennek hatására elfordul, tehát már érzékeny a tapintásra. Megjelennek az első spontán magzati mozgások. 32. napon megjelenik a szemkehely és a hallóhólyag, kialakulnak az alsó végtagbimbók. Formálódnak a hörgőkezdemények, amelyekből végül a tüdő lesz.

Kép: 7 hetes magzat