Az elmúlt pár hónapban egyre többet kerül elő az abortusz kérdés különböző média felületeken.

Azonban még mindig nagyon nagyon keveset van róla szó, kisebb, nagyobb közösségeinkben  még mindig hatalmas tabu téma. Pedig pont azért kell többet beszélnünk róla, amiért tabuvá is válik: rengeteg embert érint körülöttünk, és több borzasztó fontos, a társadalmunk alap értékeit meghatározó kérdést is  felszínre hoz.

Csukjuk be a szemünket és képzeljük el, milyen lenne egy olyan társadalomban  élni, ahol teljes egyetértésben lennénk: a baba a fogantatástól kezdve ember, akit maximális védelem illet, akit elképzelhetetlen, hogy a számára legnagyobb biztonságot nyújtó kis otthonában akaratán kívül megöljenek.

Azt hiszem ez társadalom ma még csak álom. De milyen csoda kell ahhoz, hogy valósággá váljon?

A hétköznapok dilemmája amivel talán sokan naponként szembesülünk: csöndben maradnom nem lenne szabad (hisz aki nem ment az öl)  de beszélni róla meg olyan nagyon nehéz, és különben is hogyan?

Mert persze  tudom én, nem életszerű egy nagyszünetben, edzésre menet, munkahelyi ebéd alatt, vagy este egy vörösbor  társaságában bedobni a kérdést: “és…. te mit gondolsz az abortuszról? Ugye ellenzed? Ja, és úgy amúgy az Eurovíziót nézed? “

De ne féljünk, ha nem tudunk mindent pro-life érvet csak úgy előhúzni a farzsebünkből. A hétköznapokban nem kell megnyernünk minden szópárbajt. Sőt, még csak szópárbajoznunk sem kell. Netán még hibázni is szabad. Sután fogalmazni, dadogni. Szabad elesettnek látszani, mert  ez nem vereség. Sőt. Valójában az őszinte szívből jövő, féltő szeretetből fakadó alázatos attitűdöd lesz meggyőző erejű, de legalább elgondolkodtató, nem feltétlenül a mindent elsöprő érvek(bár kétségtelen minden józan érv is a baba élete mellett szól, így bátran olvass utána). Sokszor elég egy apró megosztás, egy megfelelő helyre tett like, követés, feliratkozás. Egy helyén mondott ige ( “Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. “  Róma 8,19). Egy csöndes szó. Egy kitűző viselése, egy aláírás, egy bátorítás, egy mosoly.

Bármilyen hihetetlennek is tűnik, ezek az apró gesztusok, mondatok, kattintások változtatják meg a világot. Ez a mi egyéni felelősségünk. Ne csak pár ember megfeszített harca legyen a pro-life mozgalom. Érezzék, hogy sokan vagyunk mögöttük, mellettük, velük. Tegyük meg mind az apró csendes harcainkat, mindenki ami rábizatott. És akkor megtörténik majd a nagy csoda is.

Minden további magyarázat nélkül: “Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt 13, 31-32)

Ültessük el a magot még ma.

Szemkeő Gábor

 

 

A 13. hétre jellemzővé válik a “magzati tánc” elnevezésű tánc-szerű mozgásforma –> a fejét a méh falához nyomja, ezzel kitámasztva magát és a testét jobbra-balra mozgatja, szopja az ujját. Már van ujjlenyomata. A lány magzatoknak már megvan több, mint 2 millió petesejtje. 

Kép: 13 hetes magzat