2019. 03. 27.

Vertán György: „Azzal kell foglalkoznom, amit Isten elém hoz”

157 notebookot adományozott a Ráday utcai református kollégium lakóinak a magyar tulajdonú Tigra Kft. és – felkérésükre – a HP Magyarország. A számítógépekkel a tűzeset után nyújtanak segítséget a fiataloknak. Vertán György, a cég tulajdonosa a 777-nek adott interjújában rámutatott; egy percig sem volt kérdés, hogy segítenek. Hangsúlyozza azonban, nem csak akarat, de hozzáértés is szükséges, ezért bízza az adományok sorsát sok esetben egyházi szervezetekre.

Miként értesült a kollégiumi tűzesetről?

A tűz pusztításáról a sajtóból értesültem. Feleségem azonban, aki Bogárdi-Szabó István püspök úr gyülekezetébe jár, aktív gyülekezeti tagként azokban a napokban nagyon sok tapasztalatot gyűjtött a megrendültségről, amit a tűzvész és a haláleset okozott a közösségben.

Azonnal eldöntötte, hogy segíteni fog?

Igen, csak annak pontos módján gondolkoztam egy ideig. Sokakkal egyeztettünk erről, közösen kerestük, mi lehet a leghatékonyabb formája a segítségnyújtásnak.

A hír olvasásakor óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy az adomány mögött inkább marketingszempont húzódik meg…

A működésünk természetes része, hogy rendszeresen adunk adományokat, soha nem a sajtóvisszhang miatt segítünk, de új munkatársak toborzásánál és új ügyfelek megszerzésében természetesen nagyon fontos a cég pozitív megítélése. Érdekes kettősséget tapasztalunk egyébként; voltak kisebb összegű adományaink is, amelyekkel hetekig tele volt a sajtó, és nagyobbak  amiknek a szó legszorosabb értelmében nulla visszhangja volt. Számos olyan adományunk van, amit nem is teszünk közzé, csak az tud róla, aki megkapja.

Hogyan viszonyulnak mindehhez a munkatársai? Nem kérnek inkább fizetésemelést?

Nagyon fontos szempontnak tartom, hogy a munkatársaimnak tudniuk kell arról, hogy a nyereség egy jelentős részét társadalmi felelősségvállalásra, közhasznú célokra fordítjuk. Karácsonykor az üzleti eredményeken kívül rendszeresen beszámolok arról is, hogy az adott évben kiket, illetve milyen kezdeményezéseket támogattunk. Ilyenkor sokuktól kapok közvetlen visszajelzést, ezek pedig kivétel nélkül pozitívak. Sőt, nagyon sokszor előfordul, hogy a munkatársak hoznak ötleteket, ajánlanak remek kezdeményezéseket. Sok olyan ösztöndíjasunk is van, akikre ők hívták fel a figyelmünket.

Miként választ végül a rengeteg lehetőség közül? Hogyan kell elképzelni a kiválasztási mechanizmust?

Ez rendkívül egyszerű: meggyőződésem, hogy amit a Jóisten elém hoz, azzal kell foglalkoznom. Ami lehetőség szembe jön velünk, azzal élünk is és igyekszünk tenni a jót. Mindebben tehát megkerülhetetlen szerepet játszik a személyes hitem.

Nagyon sok esetben egyházi szervezeteken keresztül nyújtanak segítséget. Ez is a hitének köszönhető?

Nem elég, hogy akarat legyen, de a segítségnyújtáshoz érteni is kell. Teljes mértékben megbízok az egyházi szervezetek tisztaságában és szakértelmében egyaránt. Tudom, mivel tapasztalom, hogy itt okosan és hatékonyan használják fel az adományainkat és valóban oda juttatják el, ahol arra szükség van. Számomra ezek a szervezetek abszolút hitelesek.

Említette, hogy a felesége református, miközben, ha jól tudom, Ön katolikus. A felekezetköziség immáron nem csak a házasságukra, de a támogatásokra is igaz.

Három éve vagyunk házasok, ebben az ökumenikus házasságban pedig nagyon hatékonyan tudjuk támogatni a másikat a saját hitében. Én őszintén nagyon örülök annak, hogy a feleségem hívő református – ő pedig, azt hiszem, ugyanígy annak, hogy gyakorló katolikus vagyok (nevet). A kisfiunkat is ebben a tudatban neveljük és így fogjuk a hamarosan megérkező második gyermekünket is.

A házasságunkat nagyon megerősíti, hogy hiszünk Istenben. Egy percig sem volt kérdés, hogy segítünk a református kollégium lakóinak, ugyanis nem felekezeti alapon döntjük el, hogy kinek segítünk.

Vágvölgyi Gergely

A kép forrása a Parókia portál.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Interjú
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás