A terrorizmusról gyermek szemmel

Emlékszem, mikor életemben először hallottam a terrorizmusról. Hét éves voltam 2001. szeptember 11-én. Mélyen belém égtek a pillanatok, mikor világomnak kitörölhetetlen része lett a tudat, léteznek olyanok, akik elterveznek és végrehajtanak ekkora gonoszságot. Mit is kezdtem a gondolattal? Hogy aludtam el aznap éjszaka?  

A szüleim betakartak este, megkaptam az esti áldást és puszit, de ami a lelkem nyomta, ezúttal nem vált semmissé, mire lekapcsolták a villanyt. Attól kezdtem félni, hogy a sötétben megjelenik egy terrorista. Nem akartam se szüleimmel, se testvéreimmel megbeszélni a dolgot, mert annyira felkavart, hogy nem éreztem magam késznek arra, hogy szavakba öntsem megdöbbenésemet és félelmemet, bánatomat.

Imádkoztam, józanságot kértem. Végül arra jutottam, terroristák eddig is léteztek, csak én nem tudtam róluk. A tény, hogy tudomást szereztem erről a borzasztó jelenségről még nem teszi valószínűbbé, hogy megjelenik egy terrorista a szobámban. Ilyen eddig soha nem történt. A lehetőség elméletben eddig is fennállt, én viszont nyugodtan aludtam. Így sikerült megnyugtatnom magam. Álomba szenderültem.

hirdetés

Persze attól függetlenül, hogy irracionális félelmeimmel megküzdöttem aznap éjszaka, a világ a szememben hatalmasat változott.

Nem tudom, ha ma lennék kisgyerek, hogyan nyugtatnám meg magam… Hiszen egyre sűrűbben történnek ilyen tragédiák, egyre közelebbről jönnek a hírek. A felnőttek sem érzik magukat biztonságban. Már azt sem tudjuk, pontosan hogyan reagáljunk, egyre nehezebb cipelni mentálisan, lelkileg a ránk nehezedő terhet. Együttérzünk, imádkozunk, lehetőség szerint tevékenyen segítünk, mégis nehéz szabadulni a gondolattól, hogy belátható időn belül talán semmi nem változik, vagy egyre romlani fog a helyzet.

Imádkozzunk minden érintettért, de ne feledkezzünk el gondolni a gyermekekre sem, akik egy ilyen világban nőnek fel! Igyekezzünk mindent megadni lelki fejlődésükhöz, hogy bírják ezt az egyre erősebb nyomást. Ne roppanjunk össze! Biztató, hogy nem ez a világ az igazi hazánk.

Hit
Remény
Szeretet

hirdetés