„Mit gondoltál, amikor itt a földön az emberek elfelejtették a nevedet és elkezdtek télapónak hívni, s melléd raktak krampuszokat, ördögfiókákat? Vajon elmennél Hollywoodba s elmagyaráznád a rendezőknek, forgatókönyvíróknak és rajzolóknak, hogy lehetne ezt másként is?” Fekete András görögkatolikus pap frappáns levele Szent Miklósnak – aki távolról sem a pirosruhás Télapó.
Főtisztelendő Püspök Atya!
Nem tudom, hogy fenn a Mennyben létezik-e még ilyen megszólítás, mi itt a földön a 2020-as években még így szólítjuk meg püspökeinket.
S ha így is szólítunk meg, azt teljes őszinte szeretettel tesszük, mert óriási tiszteletnek örvendesz közöttünk halandók között. Még azok is nagyrabecsüléssel gondolnak rád, akik szinte semmit nem tudnak életedről, esetleg egy-két kissé kiszínezett történetet még ismernek.
Azt sem tudom, hogy ott „fent” az Úrnál a szentek, mint te, rendelkeznek-e mindentudással? Tudják-e, hogy itt e sárgolyón kit hogyan ünneplünk, kiről hogyan emlékezünk meg? Kinek hogy formáltuk, vagy deformáltuk az emlékét?
hirdetésHa onnan látod az életünket, akkor nem tudom mosolyogsz-e vagy bosszankodsz – bár szerintem a mennyben nincs bosszankodás – azon, amit itt egyesek művelnek az emlékeddel?
Mit gondoltál, amikor itt a földön az emberek „elfelejtették” a nevedet és elkezdtek télapónak hívni, s melléd raktak krampuszokat, ördögfiókákat?
Ha most itt lennél, mit mondanál? Emberek, hagyjátok abba a bohóckodást, mert én nem ezt akartam! Ne a felszínt utánozzátok, hanem a lényeget! Segítenél megérteni – megértetni – a lényeget, s hogy felejtsétek el ezt a piros ruhát, mert sosem volt ilyen piros ruhám?
Vajon elmennél Hollywoodba s elmagyaráznád a rendezőknek, forgatókönyvíróknak és rajzolóknak, hogy lehetne ezt másként is? Vinnél-e nekik egy kis jelképes virgácsot, hogy „ej – ej, fiúk ezt rosszul csináltátok”?
Rászólnál-e azokra, akik a te nevedet felhasználva nagy bulikat rendeznek?
Tartanál-e az óvó- és tanító néniknek egy bemutatkozó órát, hogy jól ismerjenek és helyesen beszéljenek rólad?
Meglátogatnád-e Joulupukkit és elmondanád-e neki, hogy vele ellentétben te nem gyűjtöttél vagyont más nevének a hazug bitorlásával, hanem a sajátodat is szétosztottad?
S szólnál-e, hogy ha már csoki figurát csináltak belőled, akkor legalább a maszkot vegyék le rólad, mert te betegséggel nem fertőzöl meg senkit? Amivel meg igen, arra igen nagy szükségünk van, mert az az emberszeretet!
Felháborítana-e az, hogy a személyedből alakított Mikulással mindenféle – sokszor nemtelen – reklámfilmeket forgatnak?
El tudnád-e mondani a papoknak, hitoktatóknak és minden jószándékú embernek, hogy milyen erős hit és tiszta szándék kellett ahhoz, hogy mind a hitben, mind a civil életben az igazságot keresd és képviseld, akár a leghatalmasabbakkal szemben is?
Vagy mindezeket hagynád, mert te vagy „a béketűrésnek példája”, ahogy énekelünk rólad a liturgiában, és rábíznád egy pár téged valóban ismerő, tisztelő és szerető emberre, hogy képviseljék mindazt itt és most, amit te ott Myrában tettél?
Van is, és lenne is erre elég sok jelentkező. Néha kicsit játékosan, de egyre komolyabban és tisztábban képviselve mindazt, amit te több mint 1600 éve tettél. S hogy ebben a több mint másfélezer évben így-úgy, játékosan vagy komolyan, olykor a lényegtől elfordulva – és sokszor tiszteletlenül – de mégis követtünk téged, erre mit mondanál?
Mert te segítettél abban, hogy szokássá váljon, és mindörökre megmaradjon a szeretetből való ajándékozásnak a lelket melengető szépsége! Kérlek, segíts abban is, hogy a hitünk igazságai mellett
azzal a hűséggel álljunk ki, mellyel te is tetted.
Gyerekkorunkban szüleink megtanították nekünk, hogy tisztítsuk ki a cipőnket, és abba te fogsz hozni nekünk ajándékot. (Micsoda bölcs pedagógia: tiszta cipő, hogy méltók legyünk az ajándék fogadására!) Most úgy érzem, hogy az a tiszta cipő a tiszta lelket jelenti. Mert minden ajándék, amit te adtál akkor Myrában, biztosan sok lelket tisztított meg, emelt fel, és tett erőssé.
Jó lenne, ha ünneped reggelén az én megtisztított cipőimbe is, a biztosan jogos virgácsok mellé, hoznál nekem ezekre a kérdéseimre is választ! Addig is reménykedem segítségedben, még úgy is, hogy biztosan nem mindenkor ’szolgáltam híven’ neked, de azért sok évtizede ragaszkodó szeretettel énekelem neked:
„Ó aki Szent Miklóst szereti, és aki híven szolgál neki,
Azt bármikor megsegíti, védelmében részesíti, Szent Miklós, Szent Miklós!”
Öregedő fejjel, de mégis gyermeki tisztelettel:
Urunk 2022. esztendejében, ünnepeden
Fekete András
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás