Sikeres vagy áldott az életünk?

Ugyanazt jelenti a sikeres, mint az áldott élet? A sikerekben gazdag életben a saját erőfeszítéseimmel érek el eredményeket, míg Isten áldásai az én elvégzett munkámat is messze felülmúlják. A TeSó blog egyik remek írását szemlézzük. 

A könyvesboltok polcain évről évre egyre szélesebb kínálat mutatkozik a motivációs és célmeghatározós könyvek között. Nem csoda, hisz mindannyian, kivétel nélkül vágyunk a sikerre és az elismerésre: legyen az egy munkahelyi pozíció megszerzése, egy őszinte visszaigazolás, hogy jó szülők vagyunk, vagy egy rég vágyott tárgy megszerzése. Ha ezeket a vágyakat magam elé célként kitűzöm, megdolgozom értük és elérem őket, az tiszteletreméltó teljesítmény, és elmondhatom, hogy sikeres vagyok. Mégis óriási különbség van sikeres élet és áldott élet között.

A sikerekben gazdag életben a saját erőfeszítéseimmel érek el eredményeket, míg Isten áldásai az én elvégzett munkámat is messze felülmúlják. Azok a gyümölcsök, amelyek az áldott életben teremnek nemcsak engem, hanem másokat is táplálnak.

És habár buzgón kerestem azt a kimagasló teljesítményt, amellyel kiérdemelhetem Isten áldásait, rá kellett jönnöm, hogy nem létezik olyan. Sok könyvben olvastam már a sikeres élet receptjét: ismerjem meg önmagamat a cselekedeteim és hiteles visszaigazolások által, és ez alapján tűzzek ki célokat. Ezzel merőben ellentétes kijelentés van a Bibliában, amely szerint

hirdetés

nem a cselekedeteim határoznak meg engem, hanem az az esemény, amely kétezer évvel ezelőtt mindannyiunk életét megváltoztatta.

Épp ezért mikor sorra vettem, hogy kik is vagyunk mi Krisztusban, az egyik legmeghatározóbb kijelentés számomra az volt, hogy az Úrnak áldottai vagyunk:

„Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Zsolt 115,15)

„Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok.” (Zsolt 118,26)

„Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.” (Gal 3,9)

„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3,9)

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban.” (Ef 1,3)

Arra vagyunk elhívva, hogy Isten áldásai kísérjék végig az életünket. Ha receptet kellene írni az áldott életre, valahogy így hangzana:

Először is: az áldott élet háladással kezdődik. Jézus is hálaadással fordult Istenhez, mielőtt feltámasztotta Lázárt vagy mielőtt megsokszorozta a két halat és az öt kenyeret. És habár a hétköznapokban köszönetet általában akkor mondunk, ha már megkaptuk az ajándékot,

Isten áldásainál a hálaadás nem a mondat végén álló írásjel, hanem a kiindulási pont.

Másodszor: akkor tudom megtapasztalni Isten áldásait, amikor Ő van az első helyen az életemben. Míg az önismereti könyvek arra sarkallnak, hogy ismerjük meg jobban önmagunkat, addig a Biblia arra hív, hogy ismerjük meg először a Teremtőt, hogy megértsük a teremtményeit – önmagunkat.

Harmadszor pedig: az áldott élet, amelyre Krisztusban elhívást kaptunk, ajándék. És mint a legtöbb ajándékot, kiérdemelni nem tudjuk – csak elfogadni.

Böszörményi-Bálint Eszter

Forrás: TeSó blog 

hirdetés