Pálfordulás

Nemrég volt Pál apostol megtérésének ünnepe. A Biblia részletesen leírja a jól ismert történetet, hogy a keresztényeket üldöző Saul szózatot hallott az égből, a földre esett, és elvesztette a látását is. Ahogy ezen gondolkodom, megállapítom, hogy bizony nekem is szükségem volna egy újabb „pálfordulásra”. Újra Isten felé fordulni. Én nem üldözöm a keresztényeket, így tőlem talán inkább azt kérdezi a Mennyei Atya, hogy „Miért nem követsz engem?”

Kicsit irigykedem is Saulra, amiért egy ilyen egyértelmű, drasztikus üzenetet kap. Saul, térj már észhez! Tamás apostol is mennyire egyértelmű kijelentést kapott: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!” És én? Én miért nem kapok valami egyértelmű üzenetet? A zsidók is kérték a Mestert, hogy küldjön jeleket, és a válasz kissé kiábrándító. Hiszen elküldte Isten a prófétákat, aztán ott volt közöttük minden nap, gyógyította a betegeket, megbocsátott a bűnösöknek, vigasztalta a szomorkodókat.

Igen, én is elvesztettem a látásom. Nem látom, nem veszem észre, amikor újra és újra meghív az Úr, hogy kövessem. Szinte naponta, minden reggel, vagy akár minden percben.

„Nem jött harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel” – írja Ady.

Hogyan állhat be a fordulat az életemben? Hogyan tudok újra az Ő útján járni? Hogyan lesz Saulból Pál? Annyira csodálatos Isten terve Saullal. A korábban keresztényeket üldöző Saul nem egy kétkedő, bizonytalan, „vasárnapi” keresztény lesz, hanem apostol, az egyik legnagyobb hithirdető, szónok és egyben vértanú.

hirdetés

Szintén az ünnep kapcsán megragadott a prédikáció, hogy Isten ismer minket, és ismeri a személyiségünket! Tudja, hogy mire vagyunk képesek, tudja, hogy miben számíthat ránk, tudja, hogy mi hogyan tudjuk őt szolgálni, hogyan tudjuk a legjobban követni. Semmi olyat nem vár tőlünk, amire ne lennénk képesek, vagy semmi olyat, ami ne lenne nekünk való.

Nem nagy dolgokat vár, hanem azt, hogy legyünk önmagunk – hiszen Ő teremtett minket, – de Benne legyünk azok, akik vagyunk!

hirdetés