Idén harmadszor rendezték meg a Szabad-Napokat a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (Mekdsz) szervezésében. A négy napos sorozat keretében az élet értelméről gondolkodtak közösen hívő és nem hívő egyetemisták. Ráadásul több ismert ember is mesélt az életéről, köztük a Magna Cum Laude énekese, Mező Misi is.
A rendezvény célja, hogy párbeszéd alakuljon ki hívő keresztyén, a vallások iránt érdeklődő, ateista és más vallású hallgatók között olyan témákban, amelyek minden csoport tagjait érdekelnek.
Mi az élet értelme? A legtöbb felsőoktatásban tanuló talán azt válaszolná, hogy a boldogság elérése. A kérdés tovább gördíthető. Mi okoz tartós boldogságot? Ha teljesülnek a vágyaink, elérjük kitűzött céljainkat? Ha elismernek, szeretnek és tisztelnek az emberek? Ha nincsenek anyagi, egészségügyi gondjaink? Ha sikerül jó emberré válnunk, jót tennünk? Ha gyakran élünk át örömöt, élvezetet?
Az esték mindegyikét egy-egy keresztyén egyetemista nyitotta meg. Ők személyes történetük egy-egy részletét osztották meg a hallgatósággal. Az első két este egy nem keresztény és egy keresztény családban felnőtt fiatal mesélt arról, hogyan adott Isten új értelmet az életüknek az elmúlt évben. A többi estén a diákok arról tettek bizonyságot, hogyan változtatta meg az elmúlt években az önmagukról való gondolkodásukat és másokhoz való hozzáállásukat Isten szeretete és megbocsátása.
Ezt követően minden nap dióhéjnyi életút interjú következett. Az interjúalanyok meséltek arról, milyen értékek és célok mentén kezdték meg életüket, hogy találkoztak Jézussal, és miben változott ezután az életük. Ezekből egy-egy számomra sokat jelentő gondolatot fogok kiemelni.
hirdetésHétfőn Mező Misi volt a vendégünk, a Magna Cum Laude énekese, aki megtérése után a baptista teológiát is elvégezte. A beszélgetés elején a zene, a hírnév és az elismerés témáját jártuk körül, majd az átadott élet és a környezet reakcióját tártuk fel. Misi jelenleg részt vesz a baptista szeretetszolgálat munkájában a cigánymisszió területén, és a programokon résztvevő fiatalokkal osztja meg történeteit. Az élet értelméről egy a teológiáról hozott történettel nyilatkozott. Egy professzor megkérte a hallgatóságot, írják le, mik a legnagyobb vágyaik.
Misinél első helyen az állt, találkozni Jézussal.
Kedden Réz Ádám osztotta meg velünk történetét. Ádám elmesélte, kamaszként miért tűzte ki célul, hogy szerető apa lesz, és családja nem fog semmiben hiányt szenvedni. Majd hogyan keveredett bele a kábítószer kereskedelembe, és vált az éjszakai élet egyik központi alakjává. Ádám elmondta, hogy kezdetben komoly lelkiismeret furdalása volt, újra és újra megpróbálta befejezni ügyeit. Aztán „hozzászokott” a bűnhöz, már fel sem tűnt neki, hogy nem arra tart, amerre szeretett volna. Ebben a helyzetben egy barátjától kapta meg a Szentírást, amiből megértette, hogy Isten kegyelmére van szüksége. Ádám szerint megtérésében nagy szerepe volt édesanyja és keresztyén barátai imáinak. Végül vendégünk lelkesen mesélt jelenlegi gyülekezeti és missziós szolgálatáról, így biztatva társait:
„Nem kell újat mondanod. Elég, ha igazat mondasz.”
Szerdán Somody Imre látogatott el hozzánk, aki vállalkozóként sikerre vitte a Plusssz pezsgőtablettát a 90-es években, később a Centrál kávéház tulajdonosa volt. Imre arról mesélt nekünk, hogy a gazdagság mennyire instabil, és az anyagi biztonság nem feltétlen függ össze a kiegyensúlyozott, boldog családi élettel. Jelenleg az élet értelmét abban látja, hogy megtalálja, mire alkotta meg őt Isten, és ugyanebben segítse gyermekeit. Imre szerint a felnövekvő új generációknak sokat kell kutatnia, hogy rájöjjenek, van igazság.
A sorozat záró alkalmára Boros Lajost hívtuk meg, aki több mint 30 évet börtönben töltött. Életével rámutat, minden kicsiben kezdődik, – törvényszegések sorozata csakúgy, mint az Isten országa. Lajos szerint az emberek szíve különböző időpontokban különböző mértékben alkalmas arra, hogy Isten üzenetét befogadja. Ő a váci börtönben hívta be Jézust az életébe egy rabtársa bizonyságtételének hatására. Ezt követően komoly vívódások után bevallotta nem bizonyítható bűneit, aminek következtében büntetését még 12 évvel meghosszabbították. Ez idő alatt megalapítottak a börtönben egy százfős gyülekezetet. Lajos négy éve szabadult, jelenleg házas, kisgyermekes édesapa, aktívan részt vesz a börtönmisszióban. Ha megkérdezik, hogy van, azt válaszolja, „Jobban, mint megérdemelném.”
Az estéket Fülöp Levente János tanítása zárta, aki jelenleg az ELTE-n anglisztikát tanul. Minden nap más nézőpontból megközelítve jutottunk el az igazságig:
a köztünk és Isten közötti távolságot Jézus legyőzte.
Vele együtt tudunk csak teljes életet élni. A zárásként közös imádságra hívta a jelenlevőket.
Szervezőként nagy öröm volt, hogy az egymást követő estéken egyre több ismeretlen arcot fedeztem fel a közönség soraiban, és felbukkantak a korábbi alkalmakon látott új emberek is. Keresztyén egyetemisták közül többen is meghívták érdeklődő barátaikat. A várakozásoknak megfelelően nem minden érdeklődő érezte otthonosnak az esték témáinak keresztyén szemszögű megközelítését, de ők is maradtak beszélgetni, esetleg vitázni a felmerülő kérdésekről.
Úgy gondolom, a programsorozat egyik legnagyobb értéke volt, hogy több ponton is a résztvevőkkel egyidős diákok szólaltak fel. Az evangélium nem csak a templom falain belül érvényes és nem csak a szószékekről lehet elmondani. Jézus váltsághalálában megnyilvánuló szeretete és a benne nyert bűnbocsánatunk megváltoztatja az életünket, gondolkodásunkat, céljainkat, hozzáállásunkat. Erről kell bizonyságot tennünk szavainkkal és tetteinkkel tudva, hogy mások életét mi nem tudjuk megváltoztatni. Isten azonban képes rá, hogy megtegye azt a barátainkkal, családtagjainkkal, ismerőseinkkel, amit velünk már megtett. Micsoda ajándék, hogy alkalmatlanságunk ellenére ebben minket is felhasznál!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.” (Filippi 2, 14-16)
Füller Noémi
Kép: Dal2018
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás