A híradások ezúttal nem csupán a belpolitikában augusztusra rendszerint beálló uborkaszezon miatt szólnak külföldi hírekről: gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne mélyülne tovább az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti konfliktus. Noha magam inkább a bel- mint külpolitikában vagyok jártas, a helyzetet komolynak tartom és azt hiszem, itt az idő, hogy megmozduljunk.
Természetesen tudom, nem mi fogjuk megoldani a válságot, feloldani a kommunista rezsim és a kapitalizmus bezzegországa közötti feszültséget. Valószínűleg olvasóim éppúgy három kézfogásnyira vannak az amerikai elnöktől, mint én, nem közelebb, és még nagyobb a válaszfal, ha az észak-koreai diktátorra gondolunk (akinek esetében már nem vicces, hogy mit tekint meg, mert már rég nem egy pojáca, hanem olyasvalaki, aki atomháború kirobbantásáról dönthet).
De egy háború árnyékában a pacifista, vagy csak „egyszerűen” keresztény ember elméjében óhatatlanul ott motoszkál a gondolat, hogy tenni kéne valamit. A hívő embernek ezen a ponton van egy vitathatatlan előnye: elkezdhet imádkozni.
Miközben a helyzet eszkalálódik, azt hiszem, itt az ideje imamozgalmat indítani. Mi ezt tehetjük a békéért, a konfliktus tárgyalásos úton való megoldásáért.
Az asztalhoz nem mi ülünk le. Rakéták kilövését megakadályozni személyesen nem tudjuk. De tudunk és kötelességünk is imádkozni azokért a politikusokért, akik Amerikában, Ázsiában és Európában a frontvonalba kerülnek, akik kezében a döntési kompetencia van, akiknek most bölcs belátásra és türelemre van szükségük. Imádkoznunk kell azokért, akik életekről döntenek, akik háborúba sodorhatnak országokat, vagy megóvhatják az áldott békét.
Rajtunk a sor!
Arra hívok minden jószándékú embert, hogy naponta egy imát ajánljon fel a háború elkerüléséért, a béke megőrzéséért, emberéletek megóvásáért.
Várom magánszemélyek és közösségek csatlakozását, és megköszönöm, ha minél többekhez eljut a felhívás. Imádkozzunk!
Vágvölgyi Gergely
1 Komment
Csatlakozom