Gyémánt leszel – Istennel a kríziseken át

A néhány napja kezembe került Révész Szilvia Keserűből édeset című könyve, ami a krízisek átvészeléséről szól, méghozzá Istennel. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem hittem, hogy számomra is aktuális lesz a mondanivalója.

Furcsa, lehet a felvetés, hogy amikor belekezdtem a könyvbe, még magam sem tudtam, hogy krízishelyzetet élek át. Pedig velem pontosan ez történt. Nyomasztott egy kérdés, ami jóformán az életem minden területére kihatott, de nem tudtam mi lenne a helyes út továbbiakban. Ahogy Szilvi leírja könyvében ezt az állapotot, éppen egy körforgalomban köröztem, de nem tudtam melyik kijáraton kellene kihajtanom. Sorra vettem az ésszerű lehetőségeket, én ilyen típus vagyok. Néha talán túlzásba is esem a sok analizálgatással, de azt nem lehet mondani, hogy nem próbálok továbbjutni.

A könyvet olvasva döbbentem rá, hogy ezt a szituációt, amit átélek krízisnek nevezik, csak éppen igen nagy szerencsém van, mert támogató férj és család vesznek körül. Ugyanakkor ez nem változtat a helyzeten, krízisbe került az életem. Néhány hét leforgása alatt nyomasztóan kezdett rám nehezedni a kérdés: Biztosan jó helyen vagyok? Azt teszem, amit Isten kíván tőlem? Ezek a kérdések minden nappal nagyobb súllyal nehezedtek rám, nagyobb lett a nyomás. Egy csapásra úgy éreztem, rám is igaz a könyv egyik legszebb mondata:

“Ha Istennel végigmész ezen, a végén gyémánt leszel.”

Ahogy elolvastam ezt a mondatot, vágytam rá, hogy gyémánt legyek. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a gyémánt “…nem steril futószalagon, percek alatt születik, sokkal inkább nehéz terhek gyötrelmes nyomása közt, évek hosszú során, a mélyben.” Tehát, ha igazi gyémánt szeretnék lenni, át kell vészelnem azt az időszakot, amikor a terhek rám nehezednek, amikor Isten hatalmas erőkkel formál. Ezt a szakaszt nem spórolhatjuk meg! Egy darabig én is azt hittem, a problémámból egy csapásra ki tudok majd lépni, ha megtalálom a válaszokat a kérdéseimre. Akkor ismét fellélegezhetek, önmagam lehetek és mehet az élet tovább.

hirdetés

Istennek azonban nem ez a terve, ezt már most tudom. Nem hajthatok ki a körforgalomból idejekorán, mert könnyen olyan helyen találhatom magam, ahova soha nem akartam eljutni. Ha egyből feladom, akár a hitemet is elveszthetem, a kapcsolatomat Istennel, aki az ígéretet adta, hogy gyémánt leszek. Ha megelégszem a félmegoldással, lehet, hogy egy zsákutcában kötök ki vagy a roncstelepen. Szilvi érzékletesen mutatta be ezeken az analógiákon keresztül, miért érdemes kitartani és addig körözni a körforgalomban, míg a helyes kihajtót meg nem találjuk. Elvégre ki szeretne egy roncstelepen vagy egy zsákutcában vesztegelni!?

Miután tudatosult bennem, hogy én is egy krízisben vagyok, melyet Istennel szeretnék megoldani, nyitottá váltam arra, hogy ne csak saját kérdéseimet és gondolataimat halljam meg. Ekkor engedtem meg, hogy Isten a szívemre helyezzen egy harmadik lehetőséget, ami addig eszembe sem jutott; pedig tényleg végiggondoltam minden lehetőséget, ami ésszel elgondolható. Ebben a harmadik lehetőségben hirtelen jelentéktelenné váltak a kérdéseim, hiszen tudtam, ha megteszem, amire Isten hív, akkor pontosan ott leszek, ahol lennem kell.

A könyv vége felé azonban arra is rádöbbentem, a harmadik megoldás sem lesz könnyebb, mint amiken én gondolkodtam eredetileg. A saját ötleteim azért tűntek nehéznek, mert nem láttam benne Isten egyértelmű vezetését, így minden küzdelem emberi maradt. Minden nehézséget hatalmasnak érzékeltem, ami hegyként tornyosul elém. Az Isten által kínált lehetőség azonban azért tűnik nehéznek, mert pontosan tudom, hogy a végén tényleg gyémánt lehetek. Az pedig küzdelemmel jár. Érdekes hasonlattal világított rá erre az igazságra Szilvi: “A legnagyobb városok a völgyekben jöttek létre, mert ott vannak azok a források, amelyek az élethez elengedhetetlenek.”

Vagyis, át kell kelni a könnyek völgyén, mert a források a völgyben fakadnak. Egy-egy sikeresen megoldott krízis végén mindig gyarapodunk, mindig többek leszünk. Sőt, ha megtaláljuk a helyes kihajtót, gyémánt lesz belőlünk. Isten egyedi, megismételhetetlen, értékes gyémántja.

Lábánné Hollai Katalin

Kép: harmat.hu

hirdetés