2016. 11. 11.

Apa játszik fiával [Apa-Fia 9. rész]

Nekem még mind a mai napig kihívás fiammal “játszani”. Gondolom még egy darabig így is lesz. Általában öt percig bírom egyhuzamban, ezért kreatív agyamat használva kitaláltam egy-két indoor játékot, amivel gyorsabban és talán értelmesebben is telik az idő mindkettőnk számára. Remélem a sok lelki bejegyzés mellé elfér egy #praktikus AFB rész is. Voilá

A célkitűzés: PPC – Present Perfect Continuous
Sosem értettem, hogy miért kell az angol nyelvben 12, azaz tizenkettő igeidő, amikor eggyel is lehet hamburgert rendelni… Számomra mégis a tizenkettőből  egynek többlet jelentése van, ha szóról szóra fordítom le. Ez a present perfect continuous!  Mostanában mikor játszom fiammal ez jut eszembe. Legyek jelen, legyen az élmény “tökéletes” és az együttlét folyamatos.

Jelen
Ugyanúgy, mint egy felnőttel való találkozásra, érkezzek meg fejben, testben lélekben. Vele foglalkozzam, és ne cselezzek! Ne fusson a gyerek háta mögé tett gépen a foci meccs, mert amúgy ezt kipróbáltam & működik; hanem figyeljek rá 100%-ban, itt és most. [Amúgy milyen érdekes, hogy az angol present szó ajándékot és jelent is jelent egyben.]

Tökéletes
Legyen lehetőleg igényes, tökéletes együttlétünk. 

hirdetés

Feleségem van olyan figyelmes, hogy az “általam kifejlesztett” játékokat csak én játszom vele, így ezek kiváltságos, csak apás játékokká avanzsálódtak.

Folyamatos
Nullhuszonnégyben nem tudok a gyerekkel lenni, de nem is ez az elvárás. Amúgy neki is kell az egyéni idő, már most. Viszont szánjam rá az időt, ne csak villámcsapás játékokat játszunk! Legyen valamelyest rendszere, sorozata. Írtam már például  a reggeli ruteam szeánszunkról, az is egy ilyen. Szerintem fontos, hogy szokások, tradíciók alakuljanak ki, amelyek legalább addig kitartanak míg értékük és aktulitásuk van számunkra.

Beltéri játék variációk
Lássuk akkor az általunk játszott játékokat. DE! Mielőtt valami bajotok esne a játékokból, kérem mindenki egyénileg gondolja át, megfelelőek-e gyermekének ezek a játékok.

[1] Madáretetés – November elején megérkezett a szokásos 25kg-os szotyi szállítmányunk. Szeretnek is érte a postások, mindegy is, a lényeg, hogy mindennap egy pohárral szórunk belőle.
Fiammal odaállunk az ablakhoz, és nézzük ahogy leszállnak a csipcsip-ek. Csippentenek egyet, majd elszállnak. Ez számára 2-3, akár 5 percig is érdekes, de amikor ezzel tudod kiemelni a sírásából rettentő sokat ér ez! Remélem idővel egyre jobban élvezi majd.

[2] Éneklés + zene hallgatás – Ez leginkább a konyhában állandósult. Ha betesszük az etetőszékbe egyből ránéz a rádióra, és addig “jelez”, amíg be nem kapcsoljuk. Érdemes azért megválogatni mit hallgatunk. Nálunk van magyar népzene, Kalálka, és persze Apa kedvencei is néhány százalékban… Az énekléshez elő kellett szednem régi népdalos kincsemet. Van mit rajta fejleszteni, de altatónak kiválóak. Amúgy nem baj, ha egy versszakot többször elénekelsz, s ha nem jut már más eszedbe jöhetnek a végtelenített taizéi énekek is! 

[3] Ágy fölé lógatható babaforgó – A legtöbbjük zenél és forog. Már ha felhúzod. Fél percenként mehetsz és újrahúzhatod, amíg fel nem húzod rajta magad. Mi kaptunk egyet a családtól, ami nem zenél és nem forog, csak ha fújod.

Végtelenítésben segít nekünk egy kis USB-s ventilátor. Remek min. 5-15 percig szórakoztató, zene meg mehet hozzá egy kiszuperált internetképes okostelefonról.

[4] Hinta – Feleségem szerezte be, eleinte néztem, hogy minek. De már többszörösen megtérült. Legfőbb pozitív tulajdonságai: Nem tud kimászni belőle -még- a gyerek. Élvezi a ringatózást. Passzív és aktív közös játéknak is jó. Sőt! Néha néha még el is alszik benne! (Győzelem!)

[5] Főzés – Ebben két dolgot szeret: ahogyan sürgölődönk és vágjuk az alapanyagokat, és ahogy gőzölög… a bármi. Akár egy pohár tea. Teljesen megbabonázza!

[6] Nagy plüss – Nagy, de mégis puha. Sikerélmény a mozgatása, rá lehet feküdni, át lehet ölelni, és ha sikerül még egy-egy végtagját be tudja venni a szájába.

[7] Fürdés – A mi fiunk szerencsére szereti a fürdést, mostanság az én fogkrémes tubusom lett a toteme, amint bemegyünk a fürdőbe már nyúl is érte.

[8] Takaró – Végy egy olyan takarót, lepedőt, ami nem zárja ki teljesen a fényt, és bújjatok be alá, majd lebbentsd föl, így a mintázat átvilágítódik, és máris kész a diszko. Én anno irtóztam attól ha így bezártak, de fiam meg szeretni – egyelőre.

[9] Légtorna – Örök klasszikus, ameddig apa bírja! Mehet a fölemelem két kézzel, egykézzel lábammal; hintáztatás lábszárcsonton…. Dobálni még nem szabad, mert az nem tesz jót az agyának, és nyílván a mozgások szintemelkedésiek sem lehetnek  viharosak, de jó móka, főleg amikor azzal versenyzel, hogy a nyála lehetőleg ne az arcodba nyúljon lehetőleg.

[10] King size hemperrrrgés – Ha olyan ágyatok van, amit ki lehet nyitni 30-40 fokban hosszában, akkor máris kész a csúszda! No persze nem klasszikus, hanem a fűben lehempergünk típus. A tetejéről először segítséggel, aztán pedig egyre inkább egyedül elindítja a gurulást.

Egyszer mepróbálta felfelé elindítani, néztem is nagyon, de a gravitáció még az én reflexemnél is gyorsabban segítette a jó irányba! (Köszi Newton!)

Azért a becsapódás zónába érdemes odatenni egy-két párnát – Anya megnyutatására.
Fiam pár hempergés után nagyon jól megtanulta, hogyan tudja fékezni / gyorsítani magát a kezével. 

Remélem, hogy egy-két ötletet fel tudtok belőle használni.

Borítókép - Fotó: 009-06-lg-afb
Apa - Fia Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás