2018. 10. 05.

„Ami eddig sc-fi volt, az valóság lesz!”  interjú Kiss Ulrich atyával

Október 12-én immáron harmadik alkalommal tartják meg a Management by Jesus szimpóziumot, ezúttal a Fővárosi Közgyűlés dísztermében. Az esemény kapcsán a szervező Kiss Ulrich atyával beszélgettünk mesterséges intelligenciáról, robotokról, és arról hogy vajon az ember nem próbál-e Istent játszani azzal, hogy mesterséges lényeket teremt. 

Harmadik alkalommal tartják meg a „Management by Jesus” szimpóziumot: mi volt az első kettő tanulsága?

Azok kicsit más jellegűek voltak, bár a célközönség ugyanaz volt, vállalkozók és menedzserek. Az első szimpózium az általam tartott vezetői szemináriumok tizedik évfordulóján volt, tehát kicsit összefoglalta az addig történteket. Tavaly pedig a „nem a siker elérése a cél, hanem a cél elérése a siker” mottóval szerveztük meg az eseményt, ahol topmenedzserek adtak elő. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak előadni „rohanjanak oda” hozzánk, hanem a többi előadóra is reflektáljanak.

Idén az idők jeleire próbálunk figyelni, ami a II. Vatikáni Zsinatnak volt az egyik jelszava, de nagyon fontos a gazdaságban is. A világ folytonosan változik, és ha egy cég azon kapja magát, hogy lemaradt, akkor könnyen megszűnhet akár a piaca is.

Ulrich atya személyét mindig nagy érdeklődés övezte, hiszen nem átlagos, hogy valaki az üzleti világot hagyja ott, hogy szerzetes legyen. Amikor egy ilyen eseményen előad, akkor milyen arányban beszél Önből az egykori vállalkozó és milyen arányban a pap?

Én ezt nem így méricskélem, hanem egységben látom. Mi egy szolgálatot nyújtunk a vállalkozóknak, akik szeretnék összeegyeztetni a hitüket egy sikeres vállalkozással. Mert a kettő nemhogy nem ellentéte egymásnak, hanem kölcsönösen tudja segíteni a másikat.

Az idei szimpózium a jövő nagy változásával foglalkozik: a társadalmi trendekkel foglalkozók egyöntetűen egyetértenek abban, hogy egy egészen új ipari forradalomban vagyunk, amelyet digitális forradalomnak nevezünk. Ezen belül pedig a jövőben a robotok fogják alakítani a kultúra képét: amit eddig science fiction filmekben láttunk, az valósággá fog válni.

El fog jönni az idő, amikor Budapest utcáin is robotok fognak majd járkálni, de mindenekelőtt nem ott lesznek, hanem a gyárakban és az üzemekben.

Lényegében meg fog szűnni a legtöbb ipari munka, mint ahogy az ipari forradalom is drasztikusan lecsökkentette a mezőgazdasági munkát. A lakosságnak csak öt százaléka fog a jövőben így dolgozni, de mi lesz a többivel? Erre egyelőre még csak kétségbeesett válaszok vannak.

Ön szerint ez egy jó folyamat?

Ez be fog következni, teljesen függetlenül attól, hogy jó vagy nem. Erre reagálnunk kell, és egy felelősségteljes vállalkozó nem csak a családjáért felel, hanem a több száz vagy ezer beosztottjáért is. Nem csak a munkahelyek megszűnésével kell szembenézni, hanem olyan kérdésekkel is, hogy mit csinál egy vezető, ha a beosztottjainak fele robot, másik fele pedig ember? Milyen lesz közöttük a kommunikáció? Hogyan fogok vezetőként kommunikálni velük?

De ez még nem is az igazán nagy kérdés, mert robotokkal körbe vagyunk véve, például az okostelefon is az, annyi a különbség, hogy a jövőben nagyobbak lesznek. Viszont a jövőben az „EM”-ek , –  emulációt jelentenek – olyan lények lesznek, amelyek tökéletesen lemásolják bárkinek az agyát, az összes idegsejt pályával együtt. Tehát például tökéletesen olyan lesz az agya, mint mondjuk az enyém: ebből pedig az következik, hogy megkapja az összes emlékemet, tapasztalatomat. Ebből pedig akárhány másolatot lehet készíteni, akik ezt követően pedig elkezdenek fejlődni más irányba. Ez olyan mintha klónoznák az embert, vagy ha nem hármas ikrekről beszélnénk, hanem „ezres ikrekről”.

Az emberi klónozást viszont elutasítja például a katolikus egyház: hogyan áll a mesterséges intelligenciához?

Az egyháznak erről még nincsen álláspontja, éppen ezért próbálom „provokálni”, hogy foglalkozzon a témával. Nagyon komoly lelkipásztori feladat is lesz ez a jövőben, hogy ha létrejönnek ezek a mesterséges emberek, akkor hogyan kellene velük foglalkozni. Hiszen itt szuperemberekről van szó, akiket eddig csak a sci-fikből ismertünk: nanoszekundumok alatt tudnak majd több adatot feldolgozni, mint egy gyárban lévő összes informatikus. Elképesztő kérdésekre kell válaszokat találnunk majd: tegyük fel, hogy akinek lemásolták az agyát, az hívő keresztény volt. Vajon megszűnik kereszténynek lenni ez a lény? Hiszen nem a csontjaim keresztények, hanem a tudatom, a gondolkodásom, amit viszont lemásolnak. Éppen ezért majd délután erről lesz egy vitafórum, hogy vajon ezekhez a folyamatokhoz mit szól Isten, és mit szól ehhez az egyház?

Ön szerint mit szól ehhez Isten?

Meglátjuk: megkértem egy katolikus és egy evangélikus lelkészt, hogy válaszoljanak erre a nehéz kérdésre. Én csak provokatív kérdéseket fogok feltenni, például, hogy meg lehet-e majd keresztelni egy ilyen „EM”-et?  Vagy tudok-e örökölni tőle?

Ez a világ valahol nagyon ijesztőnek hangzik…

Az ipari világ is ijesztő lehetett azok számára, akik az ipari forradalom idején éltek….

De itt most mintha a lélek kerülne veszélybe, nem? 

Nem tudom, hogy veszélybe kerül-e, szerintem ez egy hatalmas lehetőség. Nagyon merész hasonlat az angyalokhoz hasonlítani őket, de van egy kis hasonlóság. Az angyaloknak nincsen teste, megjelenhetnek a virtuális valóságban, ahogy megjelentek Józsefnek vagy Szűz Máriának is. De nem volt valóságos fizikai testük, legalábbis a teológusok így vélekednek. Ezek a lények azonban fizikailag is létezni fognak, és sok olyan rossz tulajdonságot nélkülözhetnek majd, amivel az ember rendelkezik: fáradtság, betegség, depresszió.

Az angyalokat Isten teremtette, a robotokat pedig az ember. Nem az történik, hogy az ember megpróbál Istent „játszani”?

Ez egy nagyon jó kérdés! Mit jelent az, hogy az ember teremtette? A robotok hardware részét ugyanúgy hoztuk létre, mint például az előttem lévő telefont: de nem mondjuk azt, hogy a telefont nem Isten teremtette.

Mi a teremtés munkatársai vagyunk, Isten rajtunk keresztül teremt.

Ezek nagyon nehéz kérdések, én azt gondolom, hogy valaki úgyis létre fogja hozni őket, ha mások nem, akkor a kínaiak.

Esztergom, 2011. november 26.
Kiss Ulrich jezsuita atya, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium prorektora beszél Esztergomban a Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság, a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hans Seidel Alapítvány háromnapos konferenciáján, melyet keresztény roma szakkollégiumok tagjainak rendeztek. Tőle jobbra Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.
MTI Fotó: Soós Lajos

 Hogyan állnak ehhez a kérdéshez a „kollégái”, azaz a paptársai?

Meghökkentek. Azok a papok, akik elolvasták a leveleimet, kifejezetten meghökkentek. Nem volt ellenséges a fogadtatás, de azért voltak, akik szerint ez az egész egy „marhaság.” De ez egy olyan intellektuális kihívás, amire nem lehet csak úgy rálegyinteni. Ez nemcsak egy sci-fi, hanem annál sokkal több.  

Próbáljuk kicsit konkretizálni: ezek a folyamatok mikor következhetnek be?

Puerto Ricóban tartottak egy nemzetközi konferenciát, ahol a mesterséges intelligencia valamennyi nagy szakértője jelen volt.  Nem volt egyetértés közöttük: van, aki szerint egy évtized csupán, mások szerint száz év, és persze olyanok is vannak, akik szerint sosem fog ez bekövetkezni.

Én úgy veszem ki a szavaiból, hogy a „sosem” kategóriával nem ért egyet…

Ez igaz, én nem értek azzal egyet, hogy ez sosem fog bekövetkezni. Nem látom egyelőre azt a megalapozott feltételezést, hogy ez miért nem lehetséges. Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy amikor a spanyolok elfoglalták Dél-Amerikát, akkor azon vitatkoztak, hogy vajon van-e az aztékoknak és a majáknak lelkük? Ezt komolyan kérdezték, most meg már persze zavartan szőnyeg alá söprik.

Utolsó kérdésként kifejezetten „a papot” kérdezem: Ulrich atya szerint, amiről most beszélgettünk, az egy Istennek tetsző folyamat? 

Meg kéne kérdezni tőle!

Imáiban biztos megszokta!

Igen, de erre még nem kaptam biztos választ. Ami biztos, hogy az ellenkezőjét nem lehet kijelenteni. Sok mindenre szoktuk mondani, hogy „Isten hogy engedhette meg!”, szerintem itt ennél többről van szó. Az értelmet azért adta nekünk Isten, és azért lettünk az ő képmása, hogy mi is részt vehessünk ezekben a folyamatokban. A világegyetem elképzelhetetlenül óriási, ugyanolyan elképzelhetetlen, mint az örök idő. A mi tapasztalatunk maximum 70-80 év: ez semmi az örökkévalósághoz képest.

Martí Zoltán

Fotók: Vasárnapi Hírek, 24

Interjú
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Csurgai Mihály Csaba 2018. 10. 07. 00:48

    Meglepőek Ulrich atya szavai:
    „nem a csontjaim keresztények, hanem a tudatom, a gondolkodásom, amit viszont lemásolnak. ”
    Miért nem mondja, hogy „a lelkem.” Azt biztosan nem másolják le !

    Mindig mosolygok az olyan sci-fi filmeken amik az emberi személyiség úgymond digitális alapra helyezéséről szólnak. Emögött valami sivár anyagelvűség van. (Ettől még néha szórakoztatnak az ilyen filmek..)

    Ugye a hitünk szerint az ember lelkét Isten teremti a fogantatatás pillanatában. Az egy másodperce létező embriónak nincs tudata, gondolatai, emlékei de ugyanolyan halhatatlan lelke van, mint nekem.

    Biztosan nagyon intelligens gépek fognak még létrejönni, de soha nem lesz még olyan lelkük sem, mint egy állatnak.

    Akkor pedig, hogy jöhetne szóba a megkeresztelésük?

  • Válasz Ertsey Attila 2018. 10. 16. 14:36

    Kedves CsMCs, tökéletesen igaz van. Ulrich atya mintha nem ugyanarról a kereszténységről beszélne, s mintha nem tudna lélekről, szellemről. Álláspontja nem világos, a legfőbb kérdések elől kitér. Holott a gépben is szellem működik, éspedig egy emberellenes szellem. Lelke nincs, és énje sincs. És az ember létének értelmét, a munkát akarja helyettesíteni. Hol a gépek alkalmazásának a határa? Ideje lenne meghúzni. Hogy lehet-e örökölni tőlük? Egy klóntól lehet, azaz csak örökölni lehet, és az embert az öröklés erőihez köti. És nem beszél arról, aki „a Krisztus énbennem”. De hogy a virtuális térben létezést az angyalokhoz hasonlítja, az egészen megdöbbentő. Egy emberfeletti létet egy emberalattihoz. Az angyalt a bukott angyalhoz.