Interjú

”Kisebbségben vagyok a protestantizmuson belül” – interjú Nagy Gergellyel, a 777 OFFLINE vendégével

Szenvedélyes, lendületes fiatalember, aki református lelkészként világi iskolákban tanít hittant, teológiai írásokat ír, vitatkozik, érvel, harcol az általa vallott igazságok mellett. A nyári szünet előtti utolsó 777 OFFLINE-on pedig Hodász András atyával fog beszélgetni a katolikusok és a reformátusok közötti félreértésekről. Nagy Gergely református lelkésszel beszélgettünk.

Egy romkocsmában ülve beszélgetünk, ki nem találná az ember, hogy velem szemben épp egy református lelkész ül. Mennyire átlagos az életed a lelkészek között?

Nekem könnyebb dolgom van, mert én főállásban inkább tanítok mint prédikálok. A napi gyülekezeti élet gondjai, adminisztratív terhei nem engem érintenek, hanem a vezető lelkészeket. Református lelkészként teljesen más odaállni a gyerekek elé egy iskolában, mint bármilyen más tárgyat tanító tanárnak. Még mindig egy kis mítosz lengi körül a lelkészeket és a papokat: nagyon különleges megélni, hogy ezek hogyan omlanak le lassan, és hogyan épül fel a diákok fejében egy tiszta kép, amellyel a médiában aligha találkoznak.

Lelkészként azt is látom, hogy sok olyan „kolléga” van, aki bizonyos témákról nem mer beszélni, sem a szószéken, de akár egy szűkebb társaságban sem.

Ezért azt látom, hogy sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy milyen sok kérdésben van határozott hitvallásos teológiai álláspontunk, és ezért ezekről beszélni is kell.

Mennyire nehéz a mai fiatalokat lelkészként megszólítani?

Szerintem nem nehéz, mert van bennük egy vágy, egy érdeklődés a világ iránt. Nem legyintenek rá a dolgokra, de azt is látni kell, hogy nem nagyon kapnak válaszokat a kérdéseikre. Ha felkeltjük az érdeklődésüket, és rámutatunk arra, hogy az életükhöz hogyan kapcsolódik a hit, akkor egyszerű elérni őket. Nem olyan érdektelenek a fiatalok, mint ahogy azt sokan gondolják.

Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod a 777 OFFLINE kedd esti eseményére a felkérést?

Elsősorban azért, mert ahogy beszélgetek a katolikus és a protestáns barátaimmal, gyülekezeti tagokkal, teológusokkal, az látszik, hogy rengeteg félreértés, sőt mítosz él egymás kapcsán. A katolikusok és a protestánsok egyaránt olyan téves dolgokat gondolnak egymásról, amelyek gátjai annak, hogy egy egészséges énkép éljen bennük: hogy tisztában legyenek azzal, hogy miben hisznek ők, és hogy miben a másik felekezet tagjai. Ez azért baj, mert ez megakadályozza a közös gondolkodás és együttműködés lehetőségét, pusztán a téves feltevések miatt.

Hiányérzeted van a közös együttműködések terén?

Mindenképpen van, de nem a témák számát illetően, mert elég sok dologban van közös kiállás, akár a püspökök, akár teológusok részéről. Inkább a „milyenségben” van a probléma, mert az erkölcsi-etikai kérdésekben amelyekben kiállunk egymás mellett, ott általában nem jelenik meg határozott teológiai álláspont. Gyakran érzem azt, hogy ezekben az esetekben nem jelennek meg a katolikus dogmák, vagy a protestáns hittételek, mert a közös cél az, hogy ezekben a kérdésekben egy közös keresztény-konzervatív álláspontot képviseljünk – és így sokszor elmosódnak a felekezeti határok, identitások.

Ezekben a kérdésekben nagyrészt egyetértés van, csak talán a megközelítés más. A Hodász András atyával való beszélgetésen is számíthatunk arra, hogy sok fontos kérdésben egyet fogtok érteni?

Ő is egy konzervatív teológus, aki biblikusan áll hozzá azokhoz a kérdésekhez, amelyek a keresztény életvitel alapjait adják. Ilyen a keresztény hitélet megélése, a család fogalma, vagy említhetjük az abortusz kérdését is. Ezekben a kérdésekben egészen biztosan egy platformon leszünk, sőt azt gondolom, hogy az emberek meg fognak lepődni azon, hogy bizonyos témákban is hasonló véleményt képviselünk.

Ilyen például az ökumenikus közeledés a két egyház részéről, hiszen ő is látja azokat az akadályokat, amelyeket nem lehet lebontani.

Mindketten karakteres személyiségek vagytok, Hodász András atya az elmúlt két évben nagy népszerűségre tett szert a fiatalok között, de te sem panaszkodhatsz ezen a téren. Miért fontos, hogy legyenek olyan papok-lelkészek, akik „házon kívül” is szerepet vállalnak?

Akár a közelmúlt elnyomó rendszereinek hatásai miatt, akár a „politikai korrektség” mostani időszakát látva, nem biztos, hogy az az átlagos, ha valaki kiáll a nagyközönség elé, és arról beszél, hogy ő miben hisz. De azt is látni kell, hogy a más gondolatokat képviselő pódiumbeszélgetéseket, adott esetben vitákat taszítónak találta az előző rendszer, ennek köszönhetően pedig nem alakult ki egy egészséges vitakultúra az elmúlt évtizedekben. András és én is igyekszünk sokat tenni azért, hogy az emberek beszéljenek dolgokról, vitatkozzanak, hogy nagykorú keresztényekké tudjunk mindannyian válni.

Olyannyira szívügyed ez a téma, hogy többek között Puzsér Róberttel is szoktál vitatkozni nyilvánosan. Ezek az események nálad azt a célt is szolgálják, hogy ezáltal olyan emberek halljanak a kereszténységről, akiket különben nem tudnál megszólítani?

Ezek a viták segíthetnek abban, hogy ha egy ilyen eseményen egymás mellett ül egy ateista és egy keresztény, akkor elkezdhessenek beszélgetni a felhozott témákról. Eldönthetik, hogy el tudják-e fogadni, meg akarják-e érteni az ott elhangzottakat: azt látjuk a jelenlévők számából, hogy mind a keresztény, mind a szekuláris oldalról nagy igény van ezekre a beszélgetésekre, vitákra.

Mostanában csak úgy röpködnek a „konzervatív” avagy „liberális” jelzők egyházi személyekre is. Te magadat hova sorolod?

Ha a közéletben megnyilvánuló lelkészeket és teológusokat nézem, akkor mindenképpen a kisebbséghez tartozom. Én vallom a Szentírás tévedhetetlenségét, akár úgy ahogyan a Chicagói Nyilatkozat megfogalmazói vallották, akár hitvallásos alapon is. Konzervatív módon állok a Szentírás értelmezéséhez, úgy ahogyan azt az egyháztörténelemben is láthattuk.

Ez jelen pillanatban a kisebbségi nézet a protestantizmuson belül, de úgy gondolom, hogy másképp nem állhatunk ki őszintén az emberek elé.

Lehetetlen megvallanunk a hitünket úgy, ha nincs mögötte egy biztos háttér, és ha nem valljuk és hisszük azt, hogy minden, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk a Szentíráson keresztül az igaz.

Zárókérdésként térjünk vissza a kedd esti OFFLINE-ra: milyen érzésekkel fognak hazamenni majd az emberek?

Szeretném, ha meglepődnének és úgy állnának fel a helyeikről, hogy nem erre számítottak. Másrészről pedig abban reménykedem, hogy ez a bizonyos meglepettség ez kifejezetten pozitív lesz: a kérdésekre adott tiszta válaszok miatt lesz, amelyek azonban reménység szerint még több kérdést vetnek fel bennük. Azt kívánom, hogy ezekre a kérdésekre kezdjék el egymás között keresni a válaszokat, akár hazafele menet, akár később.

Martí Zoltán

Szeretettel meghívunk a 777 OFFLINE májusi alkalmára, melynek vendégei Hodász András katolikus pap és Nagy Gergely református lelkész lesznek.

Időpont: 2018. május 29., kedd, 19:00, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi nagyon rövid űrlapon tudsz, amelynek kitöltése 30 másodpercet vesz igénybe:
https://goo.gl/forms/Wdxvx3HyfNZ6IlO73

A fotók a “Vita a kereszténységről” című eseményen készültek.

Fotós: Darvas-Tanács Erik

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás