Mi az Egyház hivatalos álláspontja a házasság előtti összeköltözésről? Bűnnek tartja? Miért igen/miért nem? Igaz indok esetén megengedett az összeköltözés házasság előtt? Mindegyik kérdés esetén: van különbség az együttjárás idején való összeköltözés, illetve a jegyesség alatti összeköltözés közt az Egyház hivatalos álláspontját tekintve? Engedékenyebb a jegyességet illetően? A szülők két oldalról próbálnak beleszólni, befolyásolni…
A kérdés a TESTTEO’ közösséghez érkezett, akik Szent II. János Pál pápa tanításával, a Test Teológiájával foglalkoznak elméleti szinten és gyakorlatban továbbadva is.
Különböző fórumokon is gyakran felmerül hasonló kérdés, hiszen manapság egzisztenciális kérdés is a lakhatás. Anyagilag jobban megéri, sok minden válik egyszerűbbé, ha összeköltözik egy komoly párkapcsolatban élő pár. Ezt még úgy is meg lehet valósítani, hogy tisztaságban szeretnének élni, akár külön szobában is laknak. Vannak igaz indokok, van ténylegesen megalapozó körülmény?
Az Egyház álláspontja – ami nincs!
Elsőként talán fontos leszögezni, hogy az Egyháznak nincs hivatalos állásfoglalása abban az erkölcsi kérdésben, hogy ha egy pár tisztán él, ne költözhetne össze. Az Egyház a legaprólékosabb szituációkig nem tud mindent felvázolni, útmutatást adni. Helyette Isten adja a szentségeket, a Szentlelket, a szabad akaratot – hogy ennek segítségével körültekintően, imádságos lélekkel egyéni helyzetben egyéni döntést lehessen meghozni az egyéni lelkiismeretre hallgatva. Egyéni döntést, amely megfelel az Isten tervének!
A gyakorlat – ami van!
Sokan számoltak már be arról, hogy mennyire végtelenül izgalmas az esküvőt követő összeköltözés előtti visszaszámlálás, és mekkora boldogság úgy hazamenni a közös otthonba, hogy minden teljes. Ez alapján úgy tűnik, hogy megéri a nehezebb utat választani ezért az igazi, teljes örömért.
hirdetésVan, aki vissza is fordul inkább erre az útra! Egy pár mondta el tanúságtételében, hogy bár tisztaságban éltek együtt az egyikük családjánál, valami mégsem stimmelt. Komoly kapcsolat volt, el is jegyezték egymást, és ezzel együtt érett meg a gondolat bennük: szétköltöznek az esküvőig. Így tettek, és felfedezték a várakozás örömét, visszatért kapcsolatukba a másikért való áldozathozatal (pl.: esti hazakísérés). Visszanyerték azt az érzést, hogy valamire készülnek, ami még nincs! Hiszen ha együtt laknak, óhatatlanul férj-feleség szerepbe kerülnek (közös vásárlás, pénzügyek, takarítás stb.) ami nagy összevisszaságot tud okozni a párkapcsolat dinamikájában.
(Arról a praktikus szempontról nem is beszélve, hogy összeköltözve nehezebb rájönni, hogy ha mégsem egymásnak van teremtve a pár. Beúszik a képbe a megszokás, a szétköltözés logisztikájának nehézsége, a külvilág felé felvállalástól való félelem, stb.)
A hit nem magánügy!
Ahogy a hitben megélt párkapcsolat sem lehet teljesen magánügy. Az együttjárás kézfogásától kezdve az esküvőn át a családos életig, minden a világ és a közösség előtt történik. A mai individualista emberkép hatása a “magánügy” pecsét, amivel sok mindent el lehet intézni. De mégis vannak társadalmi elvárások, vannak a konkrét egyházi közösség részéről is elvárások, no meg a szülői elvárások… Fontos, hogy mit láttat, mit üzen az összeköltözéssel a pár a külvilág felé… és legfőképp, hogyan tesz tanúságot Krisztus szeretetéről! Tehát a fő kérdés az, hogy a párkapcsolat a fontosabb vagy a keresztségből fakadó küldetés, az evangelizálás. Természetesen lehet a párkapcsolati (magán)élet mellett is evangelizálni, de mennyivel teljesebb, ha a párkapcsolat által is hirdetjük Krisztus feltámadását!
A mai világban senki nem feltételezi, hogy egy fiatal pár egy fedél alatt élve nem él szexuális életet, ez az adott környezetben megbotránkoztató lehet. Jézus pedig elég világosan beszél a botrányt okozókról (Mt 18,7).
Fontos, hogy ezt a kérdést (és általában minden mást is) ne a „meddig szabad elmenni” szempontból közelítsük, hanem abból, hogy mire is teremtette Isten a férfi és a nő kapcsolatát. Ezért a kérdés az, hogy a lépés, amit tenni készülünk, hogyan tükrözi Krisztus és az Egyház kapcsolatát, az önajándékozó szeretetet.
További cikkek a témában:
Lehet együtt élni házasság előtt?
Mi van, ha nem tudunk együtt élni?
Az együttélés hazugsága (PárKatt)
kép: pexels.com
hirdetés
2 hozzászólás
Elég szomorú, hogy sok esetben még a párt összeadni készülő pap is szemet húny minden felett, kvázi arra buzdítva őket, hogy továbbra is éljenek csak együtt úgy, mintha máris házasok lennének, semmi baj, majd az esküvő előtt meggyónják…
“A mai világban senki nem feltételezi, hogy egy fiatal pár egy fedél alatt élve nem él szexuális életet, ez az adott környezetben megbotránkoztató lehet.”
Van ebben némi önellentmondás. Ha senki sem feltételezi, hogy ne élnének szexuális életet, akkor ez azt jelenti, hogy senkit nem ér ennek a lehetősége váratlanul. Akkor mitől is okozna ez megbotránkozást?